„Megérteni és megértetni térségünk problémáit”

Új, online folyóiratot indított az NKE EJKK Közép-Európa Kutatóintézet. A szerkesztőség várja a kéziratokat, amelyek szerzői publikációikkal egy szakmai műhely munkájához is kapcsolódhatnak. Zahorán Csaba és Mitrovits Miklós történész-szerkesztőkkel a lapindítás hátteréről és céljairól beszélgettünk.

Mi indokolta a Közép-Európai Horizontok című e-folyóirat elindítását, mik e projekt előzményei?

Mitrovits Miklós (MM): Láttuk, hogy Magyarországon szinte nincs olyan offline vagy online folyóirat, amelybe a közép-európai térség elmúlt 100-150 évét és jelenét egyaránt ismerő szakemberek tudományos igényű tanulmányokat tudnának írni. Ezért tűztük ki célul, hogy készítsünk egy szakmai folyóiratot, amely az NKE Közép-Európa Kutatóintézet lapja is egyben. Olyat, amelyet nem csak magyarok olvasnak. Ezért döntöttünk úgy, hogy angolul is meg kell jelennünk, azaz tulajdonképpen két online folyóiratról beszélünk. Nemcsak történelmi, hanem kultúr- és társadalomtörténeti vagy antropológiai témájú lektorált tanulmányokat közlünk.

Az angol és a magyar változat között van különbség?

Zahorán Csaba (ZCs): Egyelőre tematikus számokban gondolkodunk, és a tematikától is függ, mit érdemes angolul is megjelentetni. Vannak nagyon „magyar” témák, ezeket nem publikáljuk angolul. De olyan is van, amelyet pedig magyarra nem érdemes lefordítani, mert annyira „nemzetközi”. Mindemellett szeretnénk, hogy a saját kutatóközösségünk munkássága megjelenjen angolul is.

MM: Intézetünk célja, hogy a nemzetközi tudományos vérkeringésbe becsatlakozzunk, ez a folyóirat ennek is eszköze. De ugyanígy fontos, hogy a nemzetközi térben dolgozó kollégák a magyar tudományos szféra számára érdekes cikkeit behozzuk. Ezért bátorítjuk a hazai és külföldi kutatókat, hogy küldjék el a tanulmányaikat.

Kikhez szól a folyóirat?  

MM: Elsőként a hazai és nemzetközi tudományos közösséghez, az egyetemi oktatókat, hallgatókat is beleértve. Cél, hogy beemeljük a közép-európaiságot a tudományos köztudatba a társadalom olvasó rétege számára befogadható módon.

ZCS: A döntéshozók tanácsadói körét is szívesen segítjük, a nálunk felhalmozódott tudást szívesen megosztjuk, annak érdekében, hogy a közép- és kelet-európai együttműködés jól működjön. Szakmai szövegeink a stratégiaalkotáshoz jelenthetnek segítséget. Háttéranyagot tudunk adni, összefüggésekre tudunk rávilágítani.

Milyen szerkesztési elvek alapjén működik a szerkesztőség, milyen tanulmányokat, absztraktokat várnak?

ZCS: A legfontosabb az, hogy az adott témának legyen közép- és kelet-európai dimenziója. E régió alatt azt a köztes térséget értjük, amely az orosz és a német kultúrkör között húzódik – a Baltikumtól délre a Balkánig. Azaz a mag a V4-ek és annak gyűrűje: a balti államok, Horvátország, Szlovénia, adott esetben Ausztria is vagy a bajor régió.

MM: Fontos, hogy ne csak nemzeti nézőpontból íródjanak az anyagok. Interetnikus viszonyokról, összehasonlításról szóljanak, tudjanak újat mondani a környező nemzetek számára is, valamint próbáljuk megértetni térségünk problémáit a Nyugattal. Ami a terjedelmet illeti, egy ívnél nem hosszabb írásokat várunk, természetesen lábjegyzetekkel, szakirodalom felsorolásával. A nyelvezetet illetően: a szűk szakmának szóló, nagyon elméleti cikket nem biztos, hogy nálunk kell elhelyezni. Az online tér más megfogalmazást igényel.

A nyáron tematikus blokkhoz írtak ki felhívást Város és identitás címmel. Mik az eddigi tapasztalatok?

ZCS: Igen, időközben le is járt a határidő. Kellemes meglepetést jelentett, hogy milyen sok és jó anyag érkezett. Ezekből mostanra állt össze az a 9-10 írásterv, amelyekből tanulmányok lesznek és – ha minden jól megy – majd bekerülnek a blokkba. A tervek szerint két részletben jelentetjük meg őket, az elsőt decemberben vagy 2021 legelején.

Honnan jött a témaötlet?

ZCS: Intézetünk több munkatársa is részt vett már hasonló projektben, még a 2010-es évek elején. Ennek egyik eredménye volt a „Europe in Budapest” című kötet vagy a Kassáról szóló kultúrtörténeti útikönyvünk, a „Remembering the City”, mindkettő angolul jelent meg. Úgy gondoltuk, hogy a város témáját sokféle irányból lehet megközelíteni. Egy város „identitását” – ha lehet így fogalmazni – elsősorban a lakosság, a helyi társadalmi és kulturális élet és az épített örökség határozza meg, de ez folyamatosan változik. Az iparosodás, a modernizáció, a beköltözések, népirtások, háborúk, városrendezések mind-mind átalakítják. Minket ez a változás érdekelt, illetve az, hogy mi ad mégis állandóságot.

Európa e szegletében különösen jellemző lehetett a városok arculatának átalakulása.

ZCS: Ez így van. Tipikus példa erre Wrocław, ami eredetileg egy sziléziai német város volt, most pedig egy száz százalékban lengyelek lakta lengyelországi település. Identitást cserélt, közben pedig napjainkban igyekszik felhasználni, értékesíteni történelmi örökségét. Érdekes kérdés, hogy mit kezd a lengyel lakosság egy egykori német várossal, amelyet 1945 után megkaptak, és ahova beköltöztek – sokszor a Szovjetunióhoz került keleti területekről áttelepülve. De hasonló jelenségekkel találkozhatunk például az erdélyi, a 20. század első felében még magyarok, németek, zsidók és egyéb közösségek által lakott városokban is, amelyek a század végére már nagyrészt elrománosodtak vagy akár a nyugat-magyarországi, egykor német kultúrájú Sopron esetében is.

MM: Sok esetben az államalakulat is megváltozott. Nyugat-Európában ilyen mértékben ez nem játszódott le, ez egy közép-európai jelenség. Örömmel tapasztaltuk, hogy a beküldött témák Fiumétől Vilniusig, Mostartól Gyulafehérvárig a régió egészét felölelik, ahogy annak is örültünk, hogy szlovák és román szerzők is küldtek absztraktokat.

Mi lesz a következő témakiírás?

MM: Most dolgozzuk ki a részleteket, de az már biztos, hogy a kelet-európai értelmiség eszmei evolúciójáról fog szólni a huszadik század 70-80-as éveitől kezdve, benne az államszocialista ellenzék kialakulásával, szerepével. Meghirdetjük majd intézetünk Ludovika.hu oldalon található Horizontok című blogján, intézetünk honlapján és a Facebook oldalunkon is.

A tematikus számokhoz nem kapcsolódó anyaggal is meg lehet keresni a szerkesztőséget?

MM: Igen, ez az online megjelenés nagy előnye. Viszont nem folyamatosan közlünk cikkeket, hanem megvárjuk, amíg összegyűlik egy lapszámra való írás, és egyszerre tesszük közzé, tehát úgy jelenünk meg, mint egy negyedéves folyóirat. De az adott szám fő témája mellett elférnek más érdekes írások is: recenziók, konferenciabeszámolók, kiállításismertetők.

Melyek a Horizontok folyóirathoz kapcsolódó rövid- és középtávú célok, miért érdemes ott publikálni?

ZCS: A lap egy jó eszköz számunkra ahhoz, hogy megmutassuk magunkat, az intézetben folyó szakmai munkát. Segíti továbbá a kapcsolatépítést, szakmai együttműködést, konferenciák szervezését. Aki szerzőként csatlakozik hozzánk a folyóirat révén, az ugyancsak bekerülhet ebbe a műhelybe, kapcsolatokat építhet. Ezért is érdemes nálunk publikálni. Doktoranduszoknak is jó megjelenési lehetőség.

MM: Folyóiratunk lektorált tanulmányokat jelentet meg Ez a szakmaiság garanciája, ami egyben ma már nemzetközi tudományos sztenderd, de szerintem önbizalmat is ad egy szerzőnek, ráadásul egyre inkább elvárás is.