A Ludovika Nagyköveti Fórum keretében Sebastian Kęciek, a Lengyel Köztársaság budapesti nagykövete „Poland in the Face of a Changing World” címmel tartott előadást március 21-én a Ludovika Főépület Szent László Kápolnájában, amelyet kerekasztal-beszélgetés követett.
Galambos Judit, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Regionális Együttműködési Osztálya főreferensének üdvözlő szavai után az NKE rektora köszöntötte a megjelenteket. Deli Gergely elmondta: az egyetem külföldi kapcsolatépítésének fontos eszköze a Ludovika Nagyköveti Fórum rendezvénysorozat, amelynek révén a hallgatók betekinthetnek a nagyköveti munka hátterébe, s megismerhetik az egyes országok külpolitikájának főbb elemeit. A lengyel–magyar barátság kapcsán említést tett Nagy Lajos király lányáról, Hedvigről, aki lengyel királynő lett; a térség oktatási központjának számító, 1364-ben alapított Krakkói Egyetemről, s ennek kapcsán a két ország egyetemei közti gazdag, tartalmas kapcsolatokról. Ugyancsak fontos együttműködés a Synergia nevű kooperáció: az uniós projekt célja egy tapasztalatcsere-hálózat létrehozása a kelet-közép-európai felsővezető tisztviselők számára. Deli Gergely számos, az NKE szervezésében a közelmúltban megrendezett szakmai program felsorolásával is jelezte a kétoldalú együttműködések sokszínűségét, gazdagságát.
Új realitás
Ezt követően Sebastian Kęciek nagykövet tartotta meg előadását. Mozgalmas időszakban kezdte meg munkáját Budapesten: az orosz–ukrán háború után, a hazai parlamenti választások után lépett hivatalba – jelezte. „Új realitásra ébredtünk tavaly, a lengyel külpolitika iránya azonban egyértelmű: Ukrajna támogatása az orosz agresszió ellenében” – szögezte le. Annak dacára így van ez, hogy jelentős lengyel kisebbség él Ukrajna területén, ráadásul nem egy tömbben, mint a magyarok, hanem az ország egész területén – a kisebbségi oktatási törvény tehát rájuk nézve is kedvezőtlen. „Miért döntöttünk mégis úgy, hogy komoly összeggel segítjük Ukrajnát és az onnan érkező, Lengyelországban letelepedő menekülteket? A válasz egyszerű: mert ismerjük Oroszországot” – mondta. Utalt Lech Kaczyński egykori köztársasági elnök szavaira, aki 2008-ban a grúz–orosz háború idején Tbilisziben azt mondta: „Most Grúzia, holnap Ukrajna, azután a balti államok, és lehet, hogy eljön egy nap, és Lengyelország lesz a következő”. S 2014-ben bekövetkezett a Krím annektálása, majd a politikailag motivált gyilkosságokról is említést tett Sebastian Kęciek.
Közös platform
A nagykövet részletesen beszámolt az elmúlt időszak legfontosabb, a lengyel energiabiztonságot érintő lépéseiről is, amelynek eredményeképpen az ország ma már teljesen levált az orosz energiahordozókról. Hasonló lépések kapcsán készek vagyunk Magyarországot is támogatni – jegyezte meg. Hisszük, hogy számos területen együtt tudunk működni – utalt a Bukaresti Kilencek együttműködésre is. Már csak azért is érdemes összefogni, mert régiónk jelentős gazdasági potenciállal rendelkezik az unión belül: a lakosság 30 százaléka itt él, képzett a munkaerő, dinamikusan nő a GDP, így nem csoda, hogy a külföldi tőkebefektetések (FDI) értéke is nagymértékben emelkedett az elmúlt időszakban.
Eközben a lengyeleket is kedvezőtlenül érinti, hogy az uniós helyreállítási alap forrásaihoz nem jutottak hozzá, a két ország tehát e tekintetben is közös platformra került. Hasonlóak a demográfiai nehézségek is. „A kihívások egy része azonos; a gazdasági és társadalmi kapcsolatok pedig változatlanul erősek a két ország között. Hiszem, hogy mélyebb és erősebb a népeink közti barátság, mint a politikai különbségek. Gyorsan változó világunkban stratégiai cél a NATO és a biztonság erősítése” – zárta előadását Sebastian Kęciek, reményének adva hangot a tekintetben, hogy a korábbinál egységesebben és nagyobb szolidaritásban kerülünk majd ki a jelenlegi helyzetből.
Kapcsolódások
Az előadást kerekasztal-beszélgetés követte, amelyben Sebastian Kęcieket és Mitrovits Miklós történészt, az NKE Közép-Európa Kutatóintézetének tudományos főmunkatársát Gyurcsík Iván, a Regionális Együttműködési Osztály vezetője kérdezte. A lengyel–magyar barátság gyökerei kapcsán Mitrovits Miklós három pillért említett: a közös kulturális-történelmi örökséget; az orosz-német területek közti földrajzi fekvésből adódó geopolitikai meghatározottságot, és a történelem folyamán időről időre felszínre törő függetlenségi harcokat, amelyekben a két nép kölcsönösen támogatta egymást. E kapcsolódások a középkortól egészen a rendszerváltásig megfigyelhetőek, utóbbi eseményt a lengyel Szolidaritás szakszervezet működése nagymértékben inspirálta.
Az ukrán–lengyel kapcsolatokól szólva elhangzott: 2012-ben azért is rendeztek közösen futball Európa-bajnokságot, hogy a két ország közti kapcsolatot erősítsék. Az akkori szlogen – Creating History Together – mára új optikát kapott. A nagykövet elismerte: nem mindig volt feszültségmentes a két ország kapcsolata, ma sem az a kisebbségek ukrajnai helyzete okán. A háború azonban sok mindent megváltoztatott – tette hozzá.
Mitrovits Miklós arra hívta fel a figyelmet, hogy a lengyelek és a balti államok 2008 óta figyelmeztetnek az orosz veszélyre, és 2014-ben kiderült, hogy okkal. Varsó, fogalmazott a történész, mélyen érti az orosz imperializmust, nem csoda, hogy ők voltak az elsők, akik Ukrajnát segítették a háború kitörésekor. Jelenleg a lengyel–ukrán kapcsolatok szorosabbak, mint korábban bármikor.
Diverzifikáció
A beszélgetésen szóba került Lengyelország energiafüggetlensége Oroszországtól. Ennek kapcsán a nagykövet elmondta: az ország energiaimportjának jelentős része 15 éve még az oroszoktól érkezett – és nem is volt olcsó, mutatott rá. Folyamatosan igyekeztek tehát leválni az orosz gázról, bár senki nem hitt nekik, amikor azt hangoztatták, hogy ez a helyes irány, mert a geopolitikai helyzet változni fog. A háború aztán felgyorsította az eseményeket: kitörésekor még nem voltak teljesen függetlenek az orosz gáztól, ám számos kétoldalú együttműködés révén mára sikerült ezt elérni. Magyarországnak nincs tengere, ezért más helyzetben van, de léteznek e tekintetben is követendő, jó példák, a csehek például az LNG felé orientálódnak a hollandok segítségével. Bátorítjuk Magyarországot a diverzifikációra, ebben számíthat Lengyelország támogatására is – jelezte Sebastian Kęciek.
Mitrovits Miklós a regionális együttműködések kapcsán az orosz agresszió nyomán életre hívott Bukaresti Kilencek szerepének erősítését valószínűsítette, a Három Tenger Együttműködés pedig az energiahordozók terén válik mind fontosabbá.
A beszélgetés végén elhangzott: március 23-án, a lengyel–magyar barátság napja alkalmából hazánkba látogat egy lengyel delegáció, s a két ország kulturális és oktatási téren is jó kapcsolatokat ápol. A lengyel társadalomban máig szimpátia érezhető a magyarok irányába, összességében azonban jelenleg a korábbiaknál több a teendő.
