Nyitott piacok, szabad munkaerő-áramlás és a határok megnyitása. Csak pár a rengeteg előnyből, amit az egykori Európai Szén- és Acélközösség továbbfejlődése, az Európai Unió hozott magával. Elképzelhető lenne, hogy tőlünk keletre egy ehhez hasonló, mega méretű szabadkereskedelmi övezet jöjjön létre? Nos, ennek szervezése folyamatban van. De milyen hatással lenne egy ilyen megállapodás az EU-ra és beleszólhat-e e folyamatba a koronavírus? E kérdéseket járta körül Kutasi Gábor, az Nemzeti Közszolgálati Egyetem Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézetének vezetője az egyik legfrissebb tanulmányában.
A Regionális Átfogó Gazdasági Partnerség és a koronavírus hatása a világkereskedelemre című elemzésében a szakember emlékeztetett arra, hogy a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (Association of Southeast Asian Nations – ASEAN) 2012-ben eredetileg azért indított tárgyalásokat, hogy főbb gazdasági partnereit egy társulásba integrálja. A kezdeményezés a Regionális Átfogó Gazdasági Partnerség (Regional Comprehensive Economic Partnership – RCEP) nevet kapta. Ha az elképzelés megvalósul, a világ legnagyobb szabadkereskedelmi egyezménye lesz. Miért? Azért, mert az RCEP tagországok a világ össztermelésének 30 százalékát és a lakosságának felét tenné ki (ha India is csatlakozna). Összehasonlításképp: a Nemzetközi Valutaalap becslései szerint az USA a világ GDP-jének mintegy 15, az EU a 16 százalékát, Kína pedig közel 19 százalékát adja. Érdekesség, hogy utóbbi állam egyúttal RCEP tagország is, Ausztrália, Új-Zéland, Japán, Dél-Korea, valamint az ASEAN tagországok – Thaiföld, Malajzia, Fülöp-szigetek, Indonézia, Vietnám, Brunei, Szingapúr, Mianmar, Laosz és Kambodzsa – mellett. India lenne a 16. ország, de egyelőre megtagadja a partnerséget.
Kettős hatás
India ugyanis – saját megítélése szerint – rosszul járna azzal, hogy a tagországok közötti tarifák és kereskedelmi korlátok eltűnnének és esetleg kínai feldolgozóipari termékek zöme árasztaná el az országot, tönkretéve esetleg ezzel a kis- és középvállalkozói szektort. A szolgáltatáskereskedelemben sem érzi magát versenyképesnek. Más tagországok azonban egyértelmű előnyét látják a technológiai és gazdasági összefogásnak, valamint beruházási partnerségnek – de mi a helyzet az egyezményen kívüli országokkal?
Kutasi Gábor egyfelől úgy véli, hogy az új szervezettel gyengülne az EU tárgyalási pozíciója, gazdasági befolyása. Emellett a dél-kelet-ázsiai országok még többet exportálhatnának az EU-ba, illetve termelési kapacitásokat is elvonhatnak, ami pénz- és erőforrás-veszteséget jelentene Európának. Mindazonáltal az Unió több ponton is profitálhat a kezdeményezésből, véli a szakember, ha eléri, hogy az RCEP országok továbbra is vonzó telephelyként tekintsenek a (közép-)európai régióra. Kutasi Gábor emellett úgy véli: a kereskedelempolitikának érdemes felmérni, hogy miképpen lehet fenntartani a jelenlegi kapcsolódási pontokat a RCEP országok értékláncához annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a kereskedelem eltérítése. Emellett „olyan kapcsolódási pontok keresését elvégezni, amely felerősíti az exportorientált RCEP térség igényét a térségen kívüli ország bekapcsolására akár beszállítói tevékenység, akár fejlesztés, akár piacelérés szempontjából”- javasolja.
Regionális versengés
Változtat-e bármit a felálláson a koronavírus? Nos, a járvány úgynevezett exogén sokk a gazdaság számára, azaz a gazdaság működésén kívüli tényező, tehát gazdasági tevékenységgel nem is lehet megszüntetni, csupán alkalmazkodni lehet a helyzethez. A COVID-19 nyomán a kínai export visszaesett, az amerikai és európai fogyasztás csökkent és minden valószínűséggel a nemzetközi kereskedelem legnagyobb felvevőpiacai a következő hónapokban tovább szűkülnek majd.
Termelői oldalról az első reakció több termék esetében az önellátásra való átállás volt, így például fertőtlenítő szerekből és orvosi eszközökből. A globalizált világgazdaságban a kitermelő, gyártó és szolgáltató kapacitások kiépítésének helyét az határozza meg, hogy hol a leggazdaságosabb a termelés a munkaerőköltségek, telephelyköltségek, szállítási útvonalak, szakértelem, adóelőnyök és finanszírozási lehetőségek szempontjából. A vírus hatására középtávon azonban a nagyvállalatok több kontinensen párhuzamos kapacitások üzemeltetése mellett dönthetnek egy esetleges jövőbeli sokk elkerülése érdekében. Regionálisan beindulhat a verseny bizonyos kapacitások megszerzéséért.
Ezzel párhuzamosan a Regionális Átfogó Gazdasági Partnerség részeként érdemes megvizsgálni, hogy az RCEP költséghatékonyságának és versenyképességének növekedése hogyan generálhat technológiai, termelékenységi húzó hatást az európai cégek körében is. Például a Samsung, az LG, a Suzuki, esetleg India részvétele esetén a Tata cégek közép-európai jelenléte becsatornázza-e az anyacégek RCEP-en keresztül esetlegesen megvalósuló hatékonyságjavulását.
