A brit statisztikai hivatal (ONS) március 12-én közzétett adatai szerint az Európai Unió piacaira irányuló brit export 40,7%-kal, míg a kontinensről érkező import 28,8%-kal csökkent 2021 januárjában.
Ugyan a Brexit világkereskedelemre gyakorolt hatásait nem hetek, hanem évtizedek távlatában kell vizsgálni, Thomas Sampson a London School of Economics (LSE) professzora szerint a januári visszaesés, az azt tovább rontó egyéb tényezők ellenére is, jelzés értékű az EU-EK kereskedelmi kapcsolat jövőjére nézve.
A kereskedelmi forgalom visszaesése önmagában nem lehet meglepő. A 2020 decemberében aláírt EU-EK szabadkereskedelmi megállapodás ugyan megakadályozza a vámhatárok felállítását, de a nem vám jellegű, kereskedelmet nehezítő adminisztratív kötelezettség alól nem mentesít. Az ilyen szigorított ellenőrzés káros hatását jól illusztrálja a brit élelmiszer- és élőállat export aránytalanul magas 63,3%-os zsugorodása. Tovább rontja a hosszútávú kilátásokat, hogy a Covid okozta gazdasági helyzetre való tekintettel, a brit parlament 2021 decemberéig egyoldalúan nem lépteti életbe a post-Brexit ellenőrzéseket az EU-ból érkező termékekre, tehát az eddigi export visszesést további import csökkenés fogja követni.
Az adatok értelmezésekor, valamint a januári visszaesés mértékét vizsgálva Sampson több olyan tényező fontosságát hangsúlyozza, amelyek explicit a januári statisztikát befolyásolják, tehát a Brexit hosszútávú hatásait nem tükrözik.
(1) Az alkalmazkodás gyorsasága csak tankönyvi példákban lehet azonnali. Szakértők szerint a brit gazdaságnak évekbe fog telni, hogy véglegesen átálljon az új kereskedelmi normákra, tehát a januári statisztikák inkább a kezdeti sokkot, mint a jövő kialakuló tendenciáit mutathatják.
(2) A visszaesés mértékét természetesen nagyban befolyásolta a koronavírus gazdasági hatása, hiszen a több mint egy éve tartó járvány 9%-kal csökkentette a brit gazdaság egészét és az országos lezárások első hulláma 30%-os visszaesést eredményezett az EK áprilisi kereskedelmében. A januári felmérés egybeesik az ország újabb lezárásával, így az áruforgalom visszaesésének hasonló hányadát a járványügyi korlátozásoknak lehet tulajdonítani.
(3) Az ideiglenes hatások listáját tovább bővítendő, Sampson kiemeli, hogy a 2021 januárihoz hasonló visszaesést észlelt az ONS 2019 áprilisában és novemberében, abban a két hónapban amelyekben várható volt Nagy-Britannia kilépése az Európai Unióból. A közgazdász azzal magyarázza a jelenséget, hogy a vállalatok, kezdeti fennakadásoktól félve, növelték a raktárkészleteiket a kilépés várt bekövetkezése előtt, majd az azt követő hónapban, így idén januárban is, a már felhalmozott készleteiket élték fel, ezzel jelentősen csökkentve az áruforgalmat a La Manche csatornán.
(4) A különböző, közrejátszó gazdasági tényezők mellett, egy az ONS-en belül végbement módszertani változás is tovább nehezíti az adatok értelmezését. 2021 januárjától a brit statisztikai hivatal új módszerrel méri az Egyesült Királyság EU-ba exportált termékeinek mértékét, ezzel veszélyeztetve a januári adat összehasonlíthatóságát a korábbi statisztikákkal.
Egészében véve a Brexit hatása eltörpül az egyéb tényezők mellett, azonban az első grafikon export szegmense egy érdekes tendenciát bocsát előre. Itt, ahol a brit egyoldalú döntés az áruellenőrzések felfüggesztéséről nem tényező, tehát az EU adminisztratív ellenőrzése idő és pénz veszteséggel jár a brit vállalatoknak, az EU és non-EU vonalak szétválnak. Fontos kiemelni, hogy nem különböző mértékű, de egyirányú tendenciákról van szó, amelyekből az export országok gazdaságának helyzetére lehet következtetni. Az ellentétes irányú változás, ez esetben az EU piacaira exportált áruk drasztikus csökkenése egyidejűleg a nem EU piacokra exportált áruk mértékének stagnálásával / minimális növekedésével arra enged következtetni, hogy a brit vállalatok a kisebb ellenállást követve a világ egyéb piacai felé fordultak az EU felől. Az, hogy ez milyen következményekkel járt a brit gazdaság számára a jelen körülmények között meghatározhatatlan.
Kép: Flickr
