Egeresi Zoltán szubjektív könyvajánlója.
„Az olvasás munkám elengedhetetlen része” – kezdi Egeresi Zoltán, az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének munkatársa, amikor olvasmányairól kérdezzük. „Az évek során persze ezek a szokásaim is változtak.”
A kezdeti időkben – sok társához hasonlóan – rajongott az ifjúsági irodalomért, az általános iskolában Jules Verne könyveit forgatta, a középiskola elején nagy lelkesedéssel falta a magyar fantasysorozatokat, főleg Bán Mór írásait. A Gyűrűk Urán is hamar átrágta magát – még pont azelőtt, hogy a trilógia megjelent volna a mozikban. „A film lenyűgözött, de meg kell hagyni, sokkal érdekesebb volt a saját képzeletemmel benépesíteni Középföldét.” A könnyedebb műveket azután mélyebbek követték. „A középiskola alatt egyre inkább a szépirodalom felé fordultam, ebben középiskolai magyartanáromnak is nagy szerepe volt, aki még az Arany János Irodalmi Versenyre is elküldött.”
Hamar kiszűrni a lényeget
Az olvasásból egyetemi évek alatt is kijutott: „mivel egyik szakom a történelem volt, ezért hozzá kellett szoknom ahhoz, hogy több száz oldalas könyveket viszonylag gyorsan, ugyanakkor a lényeget kiemelve és megjegyezve feldolgozzak.” Ez a gyakorlati tapasztalat későbbiekben is hasznosnak bizonyult, hiszen a napi elemzői és kutatói munka nélkülözhetetlen része a különböző hosszúságú művek, a nagy mennyiségű információ szűrése és gyors felhasználása. A mostani munka együtt jár a kereséssel, a megfelelő források felkutatásával, forráskritikával, főleg akkor, ha idegen nyelven olvasunk. „Sokat tanultam a török sajtó változásából” – hozza fel erre példaként.
A digitálisan tárolt betűk
„Nemcsak az én szokásaim, hanem maga az olvasás is jelentős mértékben átalakult” – állapítja meg. Ma már a cikkek, rövidebb írások dominálnak: a telefonos applikációknak és az internetnek köszönhetően folyamatosan követi a nagyvilág eseményeit, kényelmesen tud olvasgatni különböző lapokat és hírportálokat akár metróra várva vagy éppen a vonaton utazva. Különösen akkor, ha valamilyen konfliktusról kell nyilatkoznia jelen időben, hiszen akkor eleve nem állnak rendelkezésre hosszabb művek. Azokra így jellemzően este jut idő.
„A digitalizáció azonban a hosszabb olvasmányokra is kiterjed, így manapság már laptopon olvasom a magyar, angol vagy francia könyveket és tanulmányokat, mivel a legtöbb elérhető online.” A szakmai munkát is megkönnyíti, hogy az NKE több adatbázisra is előfizetett, ezek köre pedig egyre csak bővül, így olyan nemzetközi folyóiratok cikkeihez is hozzáférhet, amelyek elérése korábban rendkívül nehéznek számított. „Emiatt is biztatom a szakdolgozóimat, hogy böngésszék át ezeket az adatbázisokat, mert hasznos forrásokkal szolgálhatnak, s ne elégedjenek meg néhány, terjedelménél fogva jóval felületesebb cikk átfutásával.”
Így bár egyre kevésbé van szükség arra, hogy könyvesboltba vagy könyvtárba járjon, mégis jobban szereti fizikailag kézbe fogni a könyveket. „Sokkal kellemesebb úgy az olvasás, könnyebb fókuszálni” – állapítja meg. „Paradox módon könyveket főleg Törökországban szoktam venni, mivel a török nyelvű szakirodalmat sokkal nehezebb innen beszerezni.” Bejáratott helyei vannak Isztambulban és Ankarában. „Még épp a koronavírus miatti lezárások előtt láttam meg egy kis çankayai könyvesboltban Daron Acemoğlu és James A. Robinson Dar Koridor című könyvét (magyarra talán A szűk folyosó: államok, társadalmak és a szabadság végzete címmel lehetne fordítani), amire azonnal lecsaptam.”
Társadalmi kérdésekről a korona idején
A járványügyi korlátozások alatt volt ideje elmélyülni a könyvben. A szerzőpáros pontosan arra próbált választ adni, ami nagyon foglalkoztatta: miként lehetséges, hogy egyes államok demokratizálódnak, míg mások autoriterré válnak, vagy egész egyszerűen képtelenek megküzdeni a korrupcióval és hatalmi visszaélésekkel, amit számos balkáni és közel-keleti kutatóútja során látott. Ugyan Açemoğlu és Robinson már egy korábbi könyvben foglalkozott ezzel a kérdéssel, az új kötetben a korábbi fejtegetéseiket továbbgondolva a társadalom és az állam kapcsolatát vizsgálva jutnak újabb konklúziókra. Elég egyes közel-keleti vagy afrikai államokra tekinteni, hogy lássuk, milyen anarchiát szülhet egy jól működő, gondoskodó állam hiánya, de a törzsi társadalmak olykor kívülről egalitáriusnak tűnő berendezkedése a közösség normarendszerén keresztül valójában az egyéni önkiteljesedés és a csoport gazdasági fejlődésének gátja lehet.
Ugyanakkor az eszményített államhatalom túlzott megerősödése, despotikussá válása is komoly fenyegetést jelent, hiszen az államépítésből fakadó kezdeti előnyök után egyre komolyabb gátat fog képezni bizonyos csoportok korrupciója, versenyt akadályozó tevékenysége, ami sokat elvesz a társadalom innovativitásából és hosszabb távon a gazdasági fejlődésből. Bár az autoriter rend nem mindenhol jár együtt az erős állammal: a könyv érzékletesen mutatja be számos latin-amerikai és afrikai ország mintáján, hogy a mindent átható korrupció valójában milyen silány közszolgáltatásokat eredményez.
Ezeket a folyamatokat a társadalom szervezettsége és kényszerítő ereje regulázhatja meg, de az út itt sem egyszerű. Olykor maga társadalom is hátráltathatja az állami képességek kiépítését (pl. törzsiség) vagy éppen segítheti egy autoriter vezető hatalomra kerülését, így tehát az állam és társadalom közötti állandó, egyensúlyt teremtő küzdelem tere meglehetősen szűk – ahogy erre a címben utalnak is a szerzők.
A könyv másik nagy erénye, hogy könnyed stílusa mellett korokon és földrajzon átívelve, impozáns mennyiségű példát hoz fel a modell alkalmazására az ókori Athéntól a kora újkori Kínán át a mai Indiáig és Egyesült Államokig. Mindezt rengeteg kulturális utaláson keresztül, mégis érthető nyelvezettel teszi, az olvasónak tényleg az az érzése, mintha egy útikönyvet olvasna, melyet azonban korunk legnevesebb közgazdászai és politikatudósai írtak.
A könyv további erőssége, hogy a jelenkori problémákra és veszélyekre is igyekszik a történelmi példákra építő megállapításokat és javaslatokat tenni, hogyan lehet leláncolni az államhatalmat. Noha ezek legtöbbje az Egyesült Államokra vonatkozik – a mű tökéletesen illeszkedik az egyre bővülő amerikai szakirodalomba, amely az USA jelenlegi válságára kínál gyógyírt –, mások számára is inspiráló lehet.
