Amikor a méret igenis számít

Miért lett mára középszerű az egykoron különleges osztrák-amerikai kapcsolat? Hogyan vált az Egyesült Államok ellenségből a biztonság egyik legfőbb szavatolójává Lengyelország számára? Miért viszonyulnak másként az USA-hoz az egyes balkáni országok? És mi köze van mindennek egy ország méretéhez? Ezekre ad választ Dr. Péczeli Anna tanulmánykötete, amely tíz kiválasztott kelet- és közép-európai állam Amerika-politikáját vizsgálja a hidegháború utáni időszakban. Egy könyv, amely a benne feltárt részletek miatt érdekes.

Ha megkérdezzük az utca emberét az Amerikai Egyesült Államokról, vajon mi jut eszébe először? Coca-Cola, McDonald’s, Simpsons, Donald Trump, Mark Zuckenberg, Facebook, Apple, Hollywood, New York, vagy esetleg más? Egy tipikus amerikai akciófilmre gondolván például az a leggyakoribb felállás, hogy adott egy megátalkodott, egyeduralomra, netalán pusztításra törő gonosz, akivel szemben szinte mindig győzelmet arat a jó és igazságos hős: jellemzően Amerika. A világ effajta, kétpólusú felosztása a hidegháború végeztével megszűnt, arról azonban keveset hallunk, hogy miképpen alakult az Egyesült Államok kapcsolata az egykori vasfüggöny keleti oldalán elhelyezkedő államokkal?

Fő a biztonság

Jóllehet a szakirodalom sokat foglalkozik az Egyesült Államok és Európa kapcsolatrendszerével, ezeknek az elemzéseknek a zöme azonban egy kalap alá veszi az európai államokat és nem igazán fedi fel a különböző országok eltérő viszonyulását Washingtonhoz. Ráadásul Kelet- és Közép-Európa ritkán kap kiemelt figyelmet, hiszen jobbára kis államokról van szó, melyek érdekérvényesítő ereje korlátozott. E szempontból is hiánypótló a Dr. Péczeli Anna által szerkesztett „The Relations of Central European Countries with the United States” című angol nyelvű tanulmánykötet, amely sok érdekes párhuzamra, illetve különbségre világít rá a régió államainak az Egyesült Államokkal fenntartott bilaterális kapcsolatrendszerében.

Az többnyire még jól ismert, hogy a kelet- és közép-európai térség aszimmetrikus köteléket ápol az USA-val. Ez nem meglepő, hiszen a régió országai kapcsolataik kialakításánál kénytelenek voltak figyelembe venni limitált erőforrásaikat és gyenge katonai erejüket is. A hidegháborút követően viszonylag hamar kiderült, hogy védelmi rendszerüket tekintve alapvető fontosságú a nyugati hatalmakkal, különösképp az USA-val való szoros kapcsolat fenntartása. Az Amerika felé húzás egyik nyomós oka még napjainkban is az, hogy a közép-kelet-európai országok emlékezetében élénken él, milyen volt ütközőzónának lenni Oroszország és a nyugat-európai vezető hatalmak között, így egy kiújuló konfliktus esetén inkább támaszkodnának az óceánon túli nagyhatalomra.

Rokonszenv és ellenszenv

A tanulmánykötet ezen általános tendenciák bemutatása mellett megvilágítja az olvasó számára az USA és tíz közép-kelet európai ország (Ausztria, Horvátország, Csehország, Magyarország, Lengyelország, Románia, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia és Ukrajna) között fennálló viszonyok egyedi sajátosságait. Így például kiderül, hogyan értékelődött le Washington szemében az egykoron értékes katonai semlegesség, ezáltal miként változott meg Ausztria szerepe. Arra is magyarázatot kaphat az olvasó, hogy a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság felbomlása és az amerikai szerepvállalás a balkáni háborúkban miért keltett a szerbekben ellenszenvet, a horvátokban és a szlovénokban pedig inkább szimpátiát Amerika irányába. Kirajzolódik annak oka is, hogy az országok egyes esetekben – nemzeti érdekeik ellenére, vagy akár a nyugat-európai országok nemtetszésével számolva -, miért támogatják az Egyesült Államokat. Milyen előnyökkel jár ez az amerikaiak számára és milyen buktatói lehetnek az aszimmetrikus kapcsolatnak.

A kötet hasznos olvasmány a nemzetközi kapcsolatok és biztonságpolitika területén tanulmányokat folytató egyetemi hallgatóknak, de a hétköznapi, Amerika iránt érdeklődő olvasó számára is “fogyasztható”. Minden fejezet egy-egy országot fed le, elemezve a hidegháború utáni időszak politikai, katonai, gazdasági és kulturális kapcsolatait. A könyv összehasonlító fejezettel zárul le, amely bemutatja a kétoldalú kapcsolatok fő hasonlóságait és különbségeit, illetve az ezekből eredő jövőbeli kihívásokat és lehetőségeket.