„A legjobb módszer a szellemi hálózatépítés”

Meg kell próbálni kialakítani egyfajta közös közép-európai látásmódot, akár a történelmi sebek alapos kibeszélésével együtt – vallja Hatos Pál történész, számos, közelmúltban megjelent kötet népszerű szerzője. Portré a kutatóról, aki a mélyrétegeket szeretné feltárni.

Hatos Pál történészt szakmai pályafutása sok állomáson keresztül vezette a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre (NKE). Először a budapesti Piarista Gimnáziumban, majd az ELTE Művelődéstörténeti Tanszékén oktatott. Vendégtanárként dolgozott az amerikai Indiana University-n, majd minisztériumi szakmai feladatokat követően a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem kancellárja lett. Négy éven át irányította a Balassi Intézetet, s az Európai Unió Kulturális Intézeteinek Egyesülete, az EUNIC alelnökévé is megválasztották. A Kaposvári Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Karát dékánként 2015 márciusa óta vezeti. A NKE Eötvös József Kutatóközpontjához tartozó Közép-Európa Intézetét 2019 óta vezeti.

Megismerni szomszédainkat

„Hazánk Közép-Európa integráns része, ugyanakkor a kelleténél kevesebbet tudunk erről a régióról. Ezért fontos az e térséggel kapcsolatos kérdések kutatása a magyar szakemberek számára” – vallja jelenlegi feladatáról Hatos Pál. Közép-Európának a rendszerváltozás környékén nagy reneszánsza volt, nemcsak Magyarországon, Lengyelországban, Szlovákiában vagy Csehországban, hanem nyugat-európai, sőt, amerikai egyetemeken is. Aztán ez az érdeklődés alábbhagyott, egy kicsit elfelejtették kontinensünk e részét, mert a politikacsinálók és az elemzők figyelmét integrációs kérdések – a NATO, illetve az Európai Unió bővítése – kötötték le elsősorban. S bár kitűnő Közép-Európa kutatók dolgoztak és publikáltak az elmúlt évtizedekben Magyarországon, kifejezetten indokolt ezt az összetett kérdéskört intézményi keretek között, folyamatosan és szisztematikusan vizsgálni – véli Hatos Pál.

A téma aktualitását voltaképpen az ismerethiány is adja: kevéssé ismerjük egymást. Kölcsönösen keveset tudunk arról, hogy mi foglalkoztatja a gondolkodókat Pozsonyban, Prágában, Varsóban, Budapesten, illetve a tágabban vett Közép-Európában – a balti államokban vagy éppen Szlovéniában –, s ezen változtatni kell. Nekünk, magyaroknak ráadásul az anyanyelvünk is nagyon eltér a környező szláv népekétől, ezért fokozott erőfeszítéseket kell tennünk szomszédaink megismerésére, s megértésére – mutat rá a szakember.

Szellemi hálózatépítés

E megértéshez Hatos Pál szerint a legjobb módszer a szellemi hálózatépítés: úgy kell kijelölni a kutatási témákat, úgy kell vizsgálni a fontos történelmi és társadalmi kérdéseket, azon belül elsősorban az elmúlt évszázad történetét, hogy ahhoz minél több közép-európai partner csatlakozhasson. Meg kell próbálni kialakítani egyfajta közös közép-európai látásmódot, természetesen a kétségkívül meglévő vitákkal, eltérő nézőpontokkal, akár a történelmi sebek alapos kibeszélésével együtt.

1918., az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásának éve megfelelő kezdő időpont ehhez az együttműködéshez, hiszen ekkor nyerték el önálló államiságukat a korábban egy birodalom alatt élt nemzetiségek. Már önmagában az izgalmas megközelítést jelent – állapítja meg Hatos Pál –, hogy ami nekünk veszteség és gyász, az a szomszédainknak az önálló lét kezdete, Lengyelországnak pedig a visszanyert függetlenség éve. E kettősséget meg kell értenie, fel kell dolgoznia minden félnek. Szintén közös nevező lehet a kommunista időszak sorsközössége: miként reagált a civil társadalom Észtországtól Romániáig a diktatúrára, melyik országban milyen formát öltött a kulturális ellenállás, milyen közös vonások figyelhetők meg a közép-európai mentalitásban, abban a korszakban, s mennyiben formálta át az a négy évtized a különböző országok kulturális karakterét?

S kiemelt témakör még a tervezett regionális nemzetközi együttműködésben a városok kérdésköre. Miként fogadták a térség városai az impériumváltásokat, hogyan zajlottak le az etnicitáshoz kötődő változások – például a határon túlra került történelmi magyar városok esetében, amelyek lélekszáma úgy gyarapodott, hogy közben bennük a magyarság számaránya megfogyatkozott? Miért alakult ki a város és vidék között a régió számos területén jelentős kulturális eltérés, miként lettek a fővárosok olyannyira különbözőek a vidéktől? Mind-mind közösen megválaszolandó, lényeges kérdés. S ehhez kapcsolható még egy fontos fókusz: a közép-európai táj és tájalakítás, ezen belül az erdő szerepének és az erdőgazdálkodásnak a történeti ökológiai kutatása, az antropocén történeti paradigma középpontba állításával. Különösen érdekes ez most, amikor az éghajlatváltozás miatt fokozott érdeklődés tapasztalható az ember és természetes környezete együttélésének a lehetőségei iránt.

Balassis tapasztalatok

E tudományos hálózatépítéshez, amelyet első lépésben ötéves ciklusra tervez Hatos Pál, kitűnően fel tudja használni azokat a tapasztalatait, amelyeket a Balassi Intézet vezetőjeként szerzett. A magyar kulturális diplomácia feladatrendszerét is úgy igyekezett ugyanis megfogalmazni akkori intézetvezetése idején, hogy annak középpontjában a közép-európai országokkal kiépítendő szoros együttműködés álljon.

Elsősorban a visegrádi négyek kulturális együttműködését szorgalmazta, ami véleménye szerint katalizátora lehet a tágabban vett regionális együttműködésnek. Hiszen Közép-Európának nincsenek szigorúan rögzített határai, nyugodtan beszélhetünk akár a Balti-tengertől az Adriáig húzódó, tágabban értelmezett szellemi-kulturális közösségről, egyfajta mentális térképről – amelyen belül a partnerek nagyon is valóságosak: kitűnő egyetemi és intézeti kutatócsoportok.

Hatos Pál nagyon fontosnak, revelatívnak tartja a maga számára az Egyesült Államokban eltöltött vendégtanári éveit. Az amerikai egyetemeken ugyanis összehasonlító szemléletben folynak a történeti kutatások. Régiókat hasonlítanak egymáshoz, s olyan, számunkra talán meglepő kérdésekre keresnek választ a diákok, mint hogy miként lehetett a közép-európai rendszerváltás modellértékű az ázsiai vagy latin-amerikai demokráciák kiépülése szempontjából. Természetesen minden nemzeti történelemnek léteznek saját kérdésfelvetései – hangsúlyozza –, de még azokat is egy összehasonlító szemlélet tudja igazán pontosan bemutatni, jól láthatóvá tenni.  

Kezdetben volt a tett

Hatos Pálnak szerzőként négy monografikus könyve, több mint 100 tudományos publikációja jelent meg magyar és nemzetközi tudományos folyóiratokban, magyar, angol, német, francia, orosz, cseh, lengyel és bolgár nyelven. Az utóbbi években megjelent Szabadkőművesből református püspök: Ravasz László élete; és Az elátkozott köztársaság. Az 1918-as összeomlás és az őszirózsás forradalom története  című monográfiái kapcsán egyaránt megemlítették a recenziók a sztereotípiák és toposzok pontosítására tett törekvését, az utóbbi esetében a könyv egyenesen még „mítoszromboló” jelzőt is kapott.

Hatos Pál természetesnek, sőt jogosnak tartja, hogy a történelmi emlékezet sokszor mítoszokat teremt, hiszen ezek segítenek felidézhetővé, átélhetővé tenni a múltat, sok esetben segíthetnek azonosulni a múlt szereplőivel. Történész kutatóként azonban a mélyrétegeket kívánja feltárni, valahogy úgy, ahogyan Tóth Krisztina javasolja egyik versében: „Menj, érj hozzá a részletekhez, / vad közelségből nézd meg őket”. Azt szeretné kideríteni, hogy milyen okok, milyen motivációk vezették az akkori szereplőket.

A történelmi mítoszok mindig a későbbi következmények ismeretében alakulnak ki egy-egy szereplő személyével és tetteivel kapcsolatban. Goethe írta: „kezdetben volt a tett” – még a magánéletünkben is sokszor előfordul, hogy a következményei felől szemléljük a saját tetteinket, történészi körökben is él ez a megközelítési mód. Hatos Pál szerint azonban a történész feladata elsősorban annak a bemutatása, hogy egy politikus, államférfi vagy egyházi vezető cselekedeteit a saját maga korában milyen tényezők motiválták. A történelemtudomány kritikai tudomány, ezért – hangsúlyozza – a történész nem mondhat le a kritika jogáról a történelem mítoszai esetében sem. Magát azonban nem mítoszrombolóként határozza meg.

A történelem esendő hőseinek ilyen fajta feldolgozása igen közel áll ahhoz, ahogyan egy drámaíró dolgozza fel egy történelmi személyiség életét, cselekedeteit. Hatos Pál szerint a történelem dráma, ezért áll közel a szívéhez Józef Tischner A dráma filozófiája című könyve, mert kimondottan fontosnak tartja, hogy írásaiban maga is drámai szemszögből közelítsen a történelmi szereplők megnyilvánulásaihoz. Legközelebb megjelenő, az 1919-es esztendőről szóló könyve címe is kellően drámai lesz: A Rossz fiúk világforradalma…