Miképpen támogatja a fogvatartottak társadalmi visszailleszkedését a hit, a vallás, az egyházi tanítások? Mi a börtönlelkészek feladata, küldetése? A Vallás és reintegráció című konferencián nem csak e kérdésekre kaphattak választ az érdeklődők, de szó esett a napirendszoftverrel, viselkedéselemzéssel, drónőrjárattal és robotfelügyelővel fémjelzett okosbörtönökről is.
Az NKE Rendészettudományi Kara (RTK), a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) Állam és Jogtudományi Kara (ÁJK), valamint a Büntetés-végrehajtási Szervezet Tudományos Tanácsa Vallás és reintegráció címmel tartott konferenciát november 22-én.
„A közvetített vallási tanítások legfőbb üzenete a fogvatartottak felé az, hogy számukra is van bocsánat, számukra is van újrakezdés. A keresztény börtönmodell jelmondata: a bűn az bűn, de a bűnös ember is ember” – hangsúlyozta köszöntőjében Christián László r. dandártábornok, az NKE oktatási rektorhelyettese. „A bűnelkövető segítése, támogatása a társadalom érdeke is” – emelte ki Domokos Andrea, a KRE ÁJK dékánhelyettese. A büntetőjog a humanitás elvét is magába foglalja, ezért beszélhetünk humánus bűntetőjogról – jelezte.
Nem elítél, hanem szolgál
„Aki hisz, üdvözül! Az evangélium mindenkit összegyűjt a hit egyetemes voltában. A keresztény szeretet mindenkire kiterjed, az egyház pedig ott van mindenki, minden rendű és rangú ember mellett” – mondta Berta Tibor dandártábornok, katolikus püspök. Magyarország katonai ordináriusa úgy fogalmazott: az egyház állam felé felajánlott szolgálatának sajátos formája a börtönlelkészi szolgálat, amely a vallásos nevelést biztosítja a büntetésvégrehajtásban, ugyanakkor kiemelte az emberi kapcsolatok, ezen belül is a családi kapcsolatok fontosságát. Elmondta: a börtönlelkészi szolgálattal a fogvatartottak és a büntetésvégrehajtásban dolgozók számára is elérhetővé válik az evangélium világossága, e tevékenység párbeszédet kezd, segíti az üdvösséget, nem elítél, hanem szolgál.
Egyháztörténészként evangélikus névtárak, jogszabályok és liturgikus anyagok segítségével ismertette a börtönlelkészi szolgálat történetét Lackner Pál evangélikus püspök. A Magyarországi Evangélikus Egyház Püspöki Tanácsának titkára az európai evangélikusság öt csoportját mutatta be. Mint mondta, vannak régiók, amelyek a reformáció bevezetésével megőrizték az egyházigazgatás addigi formáját (Észak-Európa), mások a reformáció elfogadása után önálló szervezeteket építenek ki, gyakorta az illegalitás időszakát is átélve (Közép-Európa), léteznek „bevándorló” egyházak (Kelet-Európa és Dél-Európa), a II. világháború után létrejött menekült egyházak (Baltikum) és evangélikus szabadegyházak (Skandinávia). Hozzátette: az első hivatalos utalás az evangélikus börtönlelkészi szolgálatra 1783-ban történt.
Nem rendkívüli dolog
„Az az Isten akarata, hogy senki el ne vesszen, és mindenki üdvözüljön! Ez nem egy különleges misszió, hanem az alapküldetés része, nem rendkívüli dolog, hanem magától értetődő kell, hogy legyen” – fogalmazta meg Pásztor Dániel, a Magyarországi Református Egyház püspöke. A református püspök egyebek mellett kiemelte: nem elég az embert kezelni, tanítani, reintegrálni, a sorsot kellene kezelni, a társadalom azon peremét, ahonnan nagyobb eséllyel kerülnek ki a fogvatartottak. „A reintegráció csak egy új élettel valósulhat meg, amelyben új szív, új lélek, új gondolkodás születik meg. Az egyházi szolgálatot a börtön falai között a börtönlelkészeken keresztül Isten végzi”. A börtönlelkész az evangéliumot közvetíti, ezáltal a fogvatartott megtartja emberi méltóságát, megkapja bűnei bocsánatát és az üdvözülés lehetőségét.
A börtönlelkészi szolgálat jogi garanciáiról beszélt Köbel Szilvia, a KRE ÁJK egyetemi docense. Elmondta: a rendszerváltást követően született meg az a törvény, amely kimondja: az egyéni és közösségi vallásgyakorlást lehetővé kell tenni a különböző intézményekben gondozott, illetve a büntetésvégrehajtási intézetben fogvatartott számára is. Egy 1993-as alkotmánybírósági határozat szerint pedig a lelkiismereti szabadság és a vallásszabadság külön nevesített joga azt ismeri el, hogy a lelkiismereti meggyőződés, ezen belül, adott esetben a vallás az emberi minőség része, szabadságuk a személyes szabad kibontakozáshoz való jog érvényesülésének feltétele. Köbel Szilvia beszélt a lelkiismereti és vallásszabadság jogi rendszeréről a fogvatartott egyén, vallási közösség és az állam összefüggésében is. Hozzátette: minden deklaráció annyit ér, amennyit meg tud valósítani a gyakorlatban.
Méltóság és megküzdés
A vallás fogvatartottakra gyakorolt pozitív hatásait foglalta össze Takács-Miklósi Márta. A Debreceni Tudományegyetem adjunktusa elmondta: a vallás a börtön dehumanizáló hatásainak ellensúlyozása mellett segít a méltóság megtartásában, a kognitív megküzdésben, a komfortérzet kialakításában, de felvértez az izoláció és a sértettség ellen is, ezáltal pozitív életcélokká formálhatja a fogvatartottakat érő negatív energiákat. A kutatás egyik megállapítása: az emberi léleknek általában egy-egy mélypont idején van a legnagyobb szüksége a vallásra, a börtönbe kerülés tipikusan ilyen szituáció, amelyben a fogvatartott spirituális megújulást élhet át. „Ha kint lettem volna annyira vallásos, mint amilyennek most tartom magam, elkerülhettem volna azt is, hogy ide kerüljek” – idézte az egyik kérdőív kitöltőjét Takács-Miklósi Márta.
A vallási nevelés hatása a hosszúidős fogvatartottakra című kutatást Tihanyi Miklós, az NKE RTK egyetemi docense, Sivadó Máté és Fekete Márta, az RTK adjunktusai készítették. Hangsúlyozták: a fogvatartottak vallásgyakorlása az elköteleződés eszköze a reintegráció irányába. A személyes interjúk tapasztalatait bemutatva fogalmazták meg a fogvatartott interjúalanyok legmarkánsabb, általános meggyőződését: „Kint az emberek vallásosak, de mi, itt, bent hívők vagyunk, nekünk hitünk van!”
A vallásgyakorlás interdiszciplináris előzményeiről is beszélt egyebek mellett Hezam Leila, az ELTE PhD hallgatója. Ezen előzmények a stresszkeltő életesemények csökkentése; kognitív értelmezési keret és világkép kialakítása; a szocioökonómiai státusz javítása, az adaptációs képesség növekedése, az önértékelés függetlenedése és a kontrollálási nyomás mérséklődése.
„A büntetés-végrehajtási szervezetben a fogvatartottak nem tárgyai, hanem alanyai a végrehajtási rendszernek” – emelte ki Bogotyán Róbert bv. ezredes. Az NKE RTK Büntetés-végrehajtási Tanszékének mb. vezetője elmondta: a hazai büntetés-végrehajtás öt agglomerációs körzetben működik, amelyek mindegyikében dolgozik börtönlelkész. A fogvatartottak létszáma jelenleg 18 672 fő, több mint háromnegyedük férfi, az intézmények kihasználtsága száz százalékos. A jövő már itt is jelen van az okosbörtönök koncepciójának megjelenésével, amelyekben egyebek mellett napirendszoftver, megfigyelő rendszer, viselkedéselemző, drónőrjárat és -detektálás, valamint robotfelügyelő is működik.
Magasabb szinten
A tudományos-szakmai beszámolók után a gyakorló börtönlelkészek előadásai következtek. A rabbinátus fogvatartottak felé irányuló feladatairól és annak filozófiájáról beszélt Faith Asher országos börtönrabbi. Elmondta: a budapesti Gyorskocsi utcában folyó tevékenysége kapcsán fő feladatai: a zsidó misztika egyik alapját képező, a lelket és a testet is magasabb, szentebb szintre emelő kóser étkezés biztosítása (mely feladat része a jogosultság vizsgálata), a tanulókörök lehetőségeinek biztosítása, a zsidó ünnepek lebonyolításának biztosítása, illetve a mindennapi élet vallásjogi kérdéseiben való támogatás. Kiemelte: az izraelita zárka kialakításának segítségével a közös valláshoz tartozók együttesen tudják megélni a hitélet támogató erejét, és a szabadságtól való megfosztottságban az isteni gondviselést az előttünk álló életszakasz újragondolásával tapasztalhatják meg.
A történeti és a jogszabályi háttér áttekintését tette lehetővé Erdélyi Csaba evangélikus börtönlelkész. Elmondta: feladata a reintegráció mellett a krízishelyzetben levő ember támogatása, akinek lelki tusája egy szeretett személy elvesztéséhez, annak halálát követő traumához hasonlítható.„A halálesethez hasonlóan a fogvatartott is nyitottabbá válik a transzcendens üzenet befogadására”. Erdélyi Csaba egyebek mellett beszélt az egyházi gyakorlat büntetés-végrehajtási körülmények közötti működéséről, valamint a fogvatartottak és a személyi állomány együttes, magasabb szintű hitéletéről is.
Belső döntés
A vallásszabadság és az egyházi szolgálat speciális, jogi keretek között működő börtön-pasztorációnak nevezett feladatairól beszélt Stift Zoltán katolikus börtönlelkész. „A börtönpasztoráció emberi alapjog” – fogalmazta meg. Hozzátette: az egyház meggyőződése, hogy létezik egy jogot megelőző, szívbe írt törvény is, a szabad vallásgyakorlat joga, ami a jogtól függetlenül létező valóság. „A lelkiismeret követése ugyanis az egyház számára erkölcsi szempontból előbb kötelesség, és csak azután jog”. Kiemelte: az igazság megismerése és elismerése pedig az ember első erkölcsi kötelessége. Mindig a lelkiismeretre kell hallgatni. A börtönpasztoráció mint egyházi szolgálat transzcendens küldetése az isten dicsősége és az emberek üdvössége érdekében történik. „Az evangélium melletti őszinte, belső döntést nem helyettesíti semmilyen erőszak. Mi, börtönlelkészek a Gondviselés ajándékának éljük meg, hogy eljuthatunk a fogvatartottakhoz és lelki épülésükért dolgozhatunk” – fogalmazott Stift Zoltán.
A témával ebben a cikkünkben és ebben a podcast adásban is foglalkoztunk.
