A Mathias Corvinus Collegium Jogi Iskolájának vezetője, Nagypál Szabolcs egyszerre jogbölcsész és teológus. Legújabb kötetét több tudományág művelői is haszonnal forgathatják majd, hiszen egyes részei kifejezetten teológiaiak, míg mások inkább bölcseleti, jogtudományi vagy politikatudományi szemléletűek.
Nagypál Szabolcs tudományközi monográfiájának első részében az egyház társadalmi tanítása és az emberi jogok kapcsolódásait vizsgálja – mindkét oldalról alaposan szemügyre véve a kölcsönhatást. Az emberi méltóság és az Isten képmására való teremtés éppúgy szóba kerül ezeken az oldalakon, mint a gazdaság, a háború, az eutanázia, az állati jogok és a különleges jogrend kérdése.
A Ludovika Egyetemi Kiadó és az MCC PRESS közös gondozásában megjelent kötet második részében az emberi jogok közül történetileg a legrégebbit veszi szemügyre, amely egyszersmind mindegyiknek az alapját is jelenti: a vallásszabadságot – természetesen e kérdéskört is mindkét oldal, azaz a teológia és a jog felől egyaránt megvizsgálja.
A kötetben is fölmerülő elméleti kérdések gyakorlati tétjét az adja, hogy az emberi jogi mozgalmat övező kultúrharc – amely Nyugaton immár a civilizációnk alapjait és jövőjét is érintő kérdéssé fejlődött – pereskedés alakjában a bíróságokon is zajlik, ahol jogászembereknek kell vallási és teológiai kérdésekben döntéseket hozniuk: onnantól elkezdve, hogy egyáltalán miképp is határozzuk meg a vallást és a szabadságot.
„A bíró, különösen is az emberi jogi kérdésekben ítélkező bíró a jelenlegi társadalombölcseleti, filozófiai vitáinknak az egyik – ha nem a legfontosabb – kulcsszereplője. Sokszor úgy tűnik, hogy még az újságírónál, a közéleti kérdésekben megnyilvánuló értelmiséginél és a politikusnál is nagyobb hatással van nemcsak a nemzetére, hanem – az emberi jogi gondolkodás nemzetközi jellege miatt – az egész világméretű emberi közösségre is. […] A jogászuralom, jurisztokrácia (többek között Pokol Béla kifejtésében) kiemelten annak fölismerését jelenti, hogy egyre növekvő mértékben igen jelentős társadalmi kérdések nem a képviseleti népuralom kidolgozott eljárásmódjai szerint dőlnek el, hanem a bíróságok elé visszük ezeket, és a bíróktól várjuk a döntést. Amelynek azután mindannyian kénytelenek vagyunk engedelmeskedni” – foglalja össze az egyik legfontosabb dilemmát a kötet utolsó oldalain a szerző.
Nagypál Szabolcs: Vallásszabadság és emberi jogok. Jogbölcseleti és teológiai kérdések, Ludovika Egyetemi Kiadó–MCC PRESS, 2024.
