Ki diktál és kié a felelősség az orosz–ukrán konfliktus kapcsán? A több mint egy éve tartó háború eddigi történéseiről, a nagyhatalmi törekvésekről és a szankciók hatásairól tartottak kerekasztal-beszélgetést az NKE-n március 27-én.
A Nemzetközi és Európai Szakkollégium, valamint a Puskás Tivadar Műszaki Szakkollégium által szervezett eseményen Kaiser Ferenc, Tálas Péter és Stepper Péter osztotta meg gondolatait a hallgatókkal. A diskurzus moderátora Pálinkás Petra volt.
Ki diktál?
Attól függően, hogy milyen az egymásnak feszülő erők egymáshoz viszonyított képessége, a hadtudomány megkülönböztet aszimmetrikus, nem szimmetrikus és szimmetrikus háborút – fejtette ki Kaiser Ferenc, az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar (HHK) Nemzetközi Biztonsági Tanulmányok Tanszékének egyetemi docense a kerekasztal-beszélgetésen. Az aszimmetrikus háborúban az egyik fél teljes erőfölényben van, a nem szimmetrikus háború ugyanakkor azt jelenti, hogy a felek egyike a fegyvereket vagy a technikát nézve mennyiségileg vagy minőségileg magasabb szinten van, egyébként viszont hasonló kvalitásokkal rendelkeznek – részletezte. Utóbbira példaként említette az orosz–grúz háborút, vagy az Egyesült Államok két, Irak ellen vívott háborúját. Hangsúlyozta: a mostani a legrosszabb fajta, vagyis szimmetrikus háború, amelyben a két fél képességei kioltják egymást. Hozzátette: az I. világháború és az iraki–iráni háború is hasonló volt, ilyenkor a konfliktus sokáig elhúzódhat.
Ez egy poszthegemoniális háború – jelentette ki Tálas Péter, a Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének vezetője. Szerinte ez a háború arról szól, hogy az Egyesült Államok hatalmi szerepe csökkenni kezdett, és a nagyobb vagy kisebb hatalmak – amelyek megkérdőjelezik az Amerika és szövetségesei által kialakított status quo-t – most elkezdtek mozgolódni. Úgy fogalmazott: Oroszország véget akar vetni annak, hogy 2014 óta az Egyesült Államok és Európa diktál ebben a térségben. Hangsúlyozta: ebben a háborúban sokkal fontosabb a politika, mint a katonai tevékenység. Rámutatott: sem Oroszország, sem Ukrajna, sem a Nyugat nem készült fel erre a háborúra.
Kié a felelősség?
A realista gondolkodók szerint érdekszférák konfliktusa ez a háború – erről már Stepper Péter, a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar Nemzetközi Biztonsági Tanulmányok Tanszékének adjunktusa beszélt, aki szerint a Nyugat így próbálja csökkenteni a saját politikai felelősségét. A liberális narratíva alapján viszont az orosz–ukrán háború a szabályalapú világrend ellen irányuló agresszív támadás – vélte, hozzátéve: eszerint nem azért kell megvédeni Ukrajnát, mert olyan fontos, hanem azért, mert ezek az összecsapások rendkívül rossz precedenst teremtenek. Felhívta a figyelmet arra a konstruktivista felfogásra is, hogy egy lokális konfliktust miért kezelnek globális jellegű ellentétként. Szerinte kérdés az is, meddig tart majd az az egységes nyugati álláspont, amellyel az ukrán honvédő háborút támogatják.
Nemzetállam épül
A szakértők beszéltek a háború főbb összecsapásairól is, amelyek elvezettek a jelenlegi helyzet kialakulásához. Kaiser Ferenc felidézte azt a nagyméretű orosz kibertámadást, amit Ukrajna ellen indítottak. Rámutatott ugyanakkor arra, hogy az oroszok katonai ereje elégtelen volt ahhoz, hogy egy villámháborúval legyőzhessék az ukránokat. Tálas Péter az 1848–1849-es magyar forradalom és szabadságharchoz hasonlította a háborút, amellyel szerinte az ukránok most nemzetállamot építenek, ami számukra minden áldozatot megér.
Antony Blinken amerikai külügyminisztert idézve elmondta: ha az oroszok fejezik be a harcot, akkor a háborúnak lesz vége, ha az ukránok fejezik be a küzdelmet, akkor Ukrajnának lesz vége. Stepper Péter hangsúlyozta: jelenleg sem az Egyesült Államok, sem Oroszország, sem Ukrajna nem érdekelt a fegyverszünetben. Emlékeztetett Kína béketervére is, amely szerinte azt jelenti, hogy Peking számára nem jött jókor a háború, bár valószínű, hogy előzetesen tudott róla. Hozzátette: a béketerv azt is jelentheti, hogy Kína csak saját nagyhatalmi státuszára akarta Amerika figyelmét felhívni.
Nagyhatalmi érdekek
Az uniós szankciókkal kapcsolatban Tálas Péter elmondta: tíz csomag született, amelyekben vannak egyénre szabott (bankok, ingatlanok, hajók), illetve technológiai és kereskedelmi szankciók. Rámutatott, hogy ezek nem egy, hanem inkább 4–5 éven belül kezdik el kifejteni a hatásukat, és Oroszország viszontszankciókat is alkalmazott például a gáztározóknál.
Kiemelte: a szankciókkal nehezebbé válik a háború finanszírozása, a 2014-ben indított ilyen lépések hatása például most érzékelhető. Szerinte azért fontos, hogy ki nyeri meg a háborút, mert ha az oroszok győznek, akkor hasonló helyzet alakulhat ki, mint a II. világháború utáni kétpólusú világban.
Stepper Péter arról beszélt, hogy Magyarország hosszú távon sokat veszíthet az érdekszféra politika kialakulásával, Európa azonban valószínűleg mindenképpen veszíthet a szankciókkal. Kaiser Ferenc az orosz és kínai társadalmi berendezkedés, valamint az európai és amerikai demokrácia különbségeire világított rá, kiemelve ugyanakkor azt, hogy a demokratikus államok működésében is vannak hibák.
A szakértők a beszélgetés végén azt valószínűsítették, hogy biztosan lesz ukrán ellentámadás, a harcok további kimenetelét, illetve Ukrajna újjáépítését pedig a nagyhatalmi érdekek befolyásolják majd.
