Gondolatok világpolitikai korszakhatárokról, az amerikai-kínai szembenállásról, az ukrán-orosz háborúról és arról, merre tart a globalizáció.
Hatalmi erőviszonyok a világban, Közép-Európa helyzete – a Ludovika Fesztivál keretében megrendezett Szabadegyetemen e téma is terítékre került Sztáray Péter András, a Külgazdasági és Külügyminisztérium biztonságpolitikáért felelős államtitkára, Stepper Péter, a Külügyi és Külgazdasági Intézet adjunktusa, valamint Rada Péter egyetemi docens, az Európa-tanulmányok Tanszék munkatársa részvételével.
A kerekasztal-beszélgetésben Sztáray Péter András elmondta: az 1990-es évek időszakától kezdve abban bíztak a világpolitika alakítói, hogy a felmerülő problémák diplomáciai úton megoldhatók lesznek. Az orosz-ukrán háború azonban új helyzetet teremtett. „Korai megmondani, hogyan lehet új európai biztonsági architektúrát létrehozni” – jelezte az államtitkár, hozzátéve: az látszik, hogy Oroszország tartós berendezkedésre készül Ukrajnában, emellett Kína is erősödik.
Stepper Péter szerint bár az elmúlt 30 évben háború nem robbant ki, de a konfliktusokat azért nem mindig sikerült a tárgyalóasztaloknál megoldani; az erőszakkal fenyegetés a nemzetközi politika része maradt. „A politikai döntéshozóknak nincs nagy mozgástere az orosz szerep elítélése kapcsán, de hosszú távon a színfalak mögött az országok azért az önérdekérvényesítés útját járják”– vélekedett.
Új egyensúly
Rada Péter az elmúlt időszak korszakhatárait sorolva rámutatott: a terrortámadások a katonai kérdéseket helyezték előtérbe. Ezt a 2008-ban kezdődő recesszió időszaka követte, amikor a gazdasági aspektusokra figyelt inkább a világ, majd a Krím annektálása következett 2014-ben, egy évvel később pedig a migrációs válság újabb határköveket jelentett. A sor folytatódott a ’16-os, a brexitről szóló népszavazással, majd a pandémiával, végül az orosz-ukrán háborúval. „Gyakorlatilag egy-két évente ki lehet már adni az „új világrendről” szóló könyveket.”
A felvetésre, mely szerint a korábban sokat emlegetett Amerika-Kína hidegháború témája háttérbe szorult, Sztáray Péter András úgy vélte: az USA változatlanul kihívásként kezeli az ázsiai ország erősödését, míg az EU igyekszik eközben jó kapcsolatokat is ápolni Kínával, amely mind több katonai bázissal és versenyképes technológiai megoldásokkal követel magának figyelmet. Új egyensúly kezd kialakulni, a kérdés, hogyan lehet ezt hosszú távon a biztonság szavatolásával kezelni.
Rada Péter arra hívta fel a figyelmet, hogy Kína világhatalommá válásához először regionális hatalommá kellene válni, ám ez lehetetlen: bármerre mozdul Ázsiában, ellenérdekkel találkozik. „Miközben az USA ázsiai hatalom is, Kína nem amerikai hatalom” – hangsúlyozta a szakértő.
Tehermegosztás
Sztáray Péter András az EU önálló védelmi képességeinek fejlődése kapcsán megjegyezte: megszületett a felismerés, mely szerint fontos, hogy a katonai konfliktusokat a közösség akkor is tudja kezelni, ha a NATO és az USA nem érdekelt benne – a migrációs nyomás idején ez jól látszott. E cél elérése azonban jelenleg még nem reális, egyelőre a biztonságunkat a NATO képes szavatolni. Ugyanakkor, ha nem is stratégiai, de műveleti autonómia hasznos lenne, ez az EU politikai befolyását is növelné.
Rada Péter mindehhez hozzáfűzte: Amerika eközben ambivalensen viszonyul az EU ilyetén önállósági törekvéseihez: a NATO-n belüli tehermegosztást üdvözli, ám azért túl erősnek sem szeretné látni Európát.
A koronavírus idején szerzett globális tapasztalatokról szólva Steppelt Péter megállapította: illúziónak bizonyult az, hogy a globalizáció a nemzetállamok végét hozza el. A pandémia alatt éppen utóbbiak fontossága mutatkozott meg.
Rada Péter hozzátette: a nemzetközi jogi és intézményi rendszer a második világháborút követő időszakhoz kapcsolódó globalizációra készített fel, az a francia és brit gyarmatbirodalmak idején született. A reform igénye ezért időről időre felmerül. Ám e rendszer valahogy úgy működik, mint a nagymama kötötte sál: ha egy szálat kihúzunk, az egész lebomolhat.
