Az elvarázsolt tudós, aki két lábbal áll a földön

A haditengerészet a szenvedélye, tudományos karrierje a NATO-csatlakozással indult. Történész, történelemtanár, a biztonság- és védelempolitika szakértője, az NKE HHK Nemzetközi Biztonsági Tanulmányok Tanszék oktató-kutató docense. Szaktudása, memóriája legendás; az orosz–ukrán háború kapcsán szinte naponta hívják valamelyik sajtóorgánumba szakértőnek, mégis arra a legbüszkébb, hogy volt tanítványai, ha szembe találkoznak vele az utcán, nem mennek át túloldalra, hanem örömmel üdvözlik. Kaiser Ferenc pályája. 

Életét, személyiségét, hozzáállását meghatározta a szülőfalujából, Mátraverebélyből hozott, szüleitől és tanáraitól kapott emocionális muníciója. Az emberség és a következetesség mellé később megtanulta a szakmát is. Mindig is tanítani szeretett volna, úgy érzi, itt, az egyetemen helyére került, a felsőoktatási pedagógus-lét lehetőségeire jótékony buborékban való szárnyalásként tekint. Napjaink társadalmi-gazdasági-politikai folyamataival kapcsolatban azt vallja: minden mindennel összefügg. Tudása nem merül ki a szűken értelmezett történelemtudományban, a folyamatos önképzés mellé ma is jól jönnek a tanárképzős időszakban elsajátított interdiszciplináris tudomány, a geográfia topográfiai alapjai és örökérvényű összefüggései. Őrült tudósként tekint önmagára, azt mondja, náluk a felesége a realista. Ám ő maga sem csupán idealista kutató, a beszélgetés végére kiderül, hogy racionálisan gondolkodó, két lábbal a földön álló, vidéki gyökereiből táplálkozó ember. Aki ha kell, bevásárol, főz, gyereket fuvaroz, fát hasogat…, sőt fát lehet vágni a hátán. A nyugalom szobra, maga a megtestesült chill.

Boldog burokban

Szerencsés az az ember, aki kiegyensúlyozott gyerekkort tudhat magáénak. Kaiser Ferenc Mátraverebélyből nemcsak a nyugalmát hozta, hanem az odafigyelés képességét is. Ami annak idején tehernek és kontrollnak tűnt, abból a kétkezi munka tapasztalata majd rutinja, és a biztonság érzete született. „Nálunk mindenki ismert mindenkit, ami egyfajta védettséget is jelentett. Ha lefordultam a hazafelé vezető útról, bármelyik felnőtt felhatalmazva érezte magát, hogy visszafordítson. Ha megcsúsztam, bármilyen értelemben, hárman ugrottak oda, hogy segítsenek.” Szülei elsőgenerációs értelmiségiek, a kertet a gyerekekkel együtt művelték. „Büszke vagyok arra, hogy faluban nőttem fel! Nem árt az embernek, ha közeli kontaktusba került alkalomadtán a lócitrommal is, de nem úgy, hogy lovagol, hanem úgy, hogy vasvillával szétdobálja, vagy ne adj isten, belelép ásás közben. Dolgoztam kőműves mesterek keze alatt malterhordó fiúként, vágtam csirkét, nyulat, pucoltam halat. Édesapám 77, édesanyám 76 éves, ha megérkezik hozzájuk a tűzifa, megyek és felhasogatom. Kaptam tőlük annyit, hogy beleférjen az időmbe…”

Tanárgyerek, tanárember

Egy tanár hatással van diákjaira, egy jó tanár kiváltképp. Befolyásolja diákjai gondolkodását, élethez való hozzáállását, érdeklődési körét, pályaorientációját. Kaiser Ferenc hálával gondol vissza kiváló tanáraira, igaz, pályaválasztásában a szüleitől látott példa is közrejátszott, hiszen édesanyja általános iskolában, édesapja középiskolában tanított. Nem véletlen, hogy nemcsak ő, hanem húga és öccse is tanárként végzett. „Annak idején két szakkal lehetett felvételizni az egyetemre, a történelem–földrajz tanárszakot megcélozva számomra Pécs, Szeged és Debrecen jöhetett szóba, de egy Nógrád megyei kis faluból mind a három világvégének számított. Végül a Debreceni Egyetemre, az akkori Kossuth Lajos Tudományegyetemre esett a választásom, mert édesapám ott szerezte másoddiplomáját. Majd úgy alakult, hogy a szakpárból három év után leadtam a földrajzot, és „csak” történelemből szereztem diplomát, ugyanis lehetőségem volt az egyetem Új- és Legújabbkori Magyar Történeti Tanszékén tanszéki demonstrátorként tevékenykedni és speciálkollégiumokat tartani. Így történelemtanárként és történészként is végeztem.”

„Hová lesz a fuvar, Ferikém?”

A diplomák után egy ösztöndíjas doktori képzés következett, ám a szépen ívelő karriergépezetbe homokszem került, a friss, ropogós PhD ellenére az elhelyezkedés nem volt zökkenőmentes. Szerencsére még doktoranduszként barátnője (későbbi felesége) unszolására elvégzett egy nemzetközi szállítmányozással és logisztikával foglalkozó szakot, így ha nem is a szakmában, de állást kapott. Fuvarszervezőként egy évig reggel nyolctól este nyolcig dolgozott, és minden második hétvégén ügyeletben volt. Ő látta el a munkaadó cég export–import fuvarszervezését, illetve belföldön a Dunántúl területét. „Gyakran a nagyfiamnak, aki akkor még kicsi volt, vasárnap este adtam egy puszit, és legközelebb csak tizenhárom nap múlva találkoztam vele úgy, hogy ébren volt.” Szerencsére 2001-ben meghívást kapott az NKE jogelőd intézményébe, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Kossuth Lajos Hadtudományi Karára. „Mivel mindig is tanítani szerettem volna, itt a helyemre kerültem, és a család is nagyon örült a változásnak. Nekem mint felsőoktatásban dolgozó pedagógusnak óriási mázlim van, mi bizonyos szempontból buborékban vagyunk. Az egyetemeken a hallgatók jelentős részét akár még érdekli is az adott téma, tehát ez egy sokkal kellemesebb, talán a legkellemesebb része a tanárszakmának.”

Szerelmem, a haditengerészet

Persze egy átlagos, napi 12 órában dolgozó fuvarszervezőt ritkán keresnek meg azzal, hogy legyen oly’ jó, és tanítson már egy kicsit egyetemen. Hősünk szerencsére jókor volt jó helyen… „Még doktoranduszként járogattam konferenciákra, és Nagy Miklós Mihály alezredes úr, a hadtudományok és földtudományok kandidátusa hallotta egy előadásomat, melyben hobbimról, a haditengerészetről beszéltem. A doktoranduszi éveim pedig éppen Magyarország NATO-tagságának előkészületeinek idejére estek, amikor a ’97-es madridi csúccsal gyakorlatilag eldőlt a csatlakozás. Ezáltal szükség lett olyan szakemberekre, akik részt tudnak venni az ezzel kapcsolatos témák oktatásában-kutatásában. Tehát a NATO-tagságnak köszönhető, hogy elhívtak bemutató órát tartani egy akkori biztonság- és védelempolitika szakos osztályhoz. Aztán később, amikor lehetőség adódott, felvettek oktatónak a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Kossuth Lajos Hadtudományi Karának Biztonsági és Stratégiai Tanulmányok Tanszékére, ami most – részben legalább is – az NKE Nemzetközi Biztonsági Tanulmányok Tanszéke.” Kaiser Ferenc számára a szakmájában a haditengerészet nem egyszerűen hobbi, hanem szerelem. Bár hazánknak nincs tengere, de a NATO mint globális szervezet működésében a világtengereknek komoly szerepük van.

Emberségről példát, vitézségről formát…

Napjaink világa – állítja – olyan, mint a hagyma, rétegei vannak, melyek összefüggnek egymással. „Ha pedig minden mindennel összefügg, akkor picit mindenhez érteni kell. A világban tapasztalható konfliktushelyzetek megértéséhez úgy gondolom, szükség van erre a szemléletre, a hagymahasonlatra. 50 évvel ezelőtt a földnek hárommilliárd lakosa volt, most nyolcmilliárd. Ha tisztában vagyunk a népességrobbanás tényével, könnyebben megértjük a szűkösségek kialakulását a termőföld, a víz és élelmiszer hármas összefüggésében. És ha termőföldből, vízből, élelmiszerből nincs elég, akkor az emberek egymásnak ugranak, kirobbannak a konfliktusok, háborúk.” 

Oktatási területe ennek megfelelően a stratégia a modern korban, a 21. századi biztonsági kihívásai, koalíciós és nemzeti biztonsági stratégiák, biztonsági környezet. Tanít HHK-s hallgatókat, tisztjelölteket, katonai felsővezetőket, és több missziót megjárt tapasztalt szakembereket. Témavezető a Hadtudományi Doktori Iskolában, de besegít a rendőrtiszti képzésbe is. Egyik legnépszerűbb tárgya a stratégiai gondolkodástörténet. „Azt vizsgáljuk, hogyan alakult ki mondjuk a brit világbirodalom az angol polgári forradalomtól a második világháborúig. Megvizsgáljuk a háborúit, de nem pusztán a csatákról van szó, hanem egy történelmi ívet húzunk, amely rávilágít az összefüggésekre.” 

Az orosz–ukrán háború kirobbantása óta nagyon sok felkérést kap, folyamatosan hívják szakértőnek különböző sajtóorgánumokba. Megtiszteltetésnek érzi, igyekszik a legjobb tudása szerint megszólalni a témában, ám egy 5–7 perces nyilatkozat mögött 3–4 órás komoly felkészülés van. Számos tudományos kitüntetés és díj tulajdonosa, neve összeforrt a szekértelemmel, mégsem szakértői tevékenységére a legbüszkébb, hanem a tanítványaira. „Mindig nagyon örülök, ha egy tanítvány sokra viszi. Sokukkal futok össze az egyetemen, a minisztériumokban vagy a rendőrségen, mindig úgy köszöntenek: jaj, de jó, hogy látom a tanár urat!” Egyszerű a recept: az érdekes órák és lelkes előadások mellett a vizsgán mindig arra kíváncsi, mit tud a hallgató. Hiszen néhány perc alatt meg lehet buktatni a legfelkészültebbet is, de soha nem az a cél. Nem mellesleg, vallja, a hallgató mindig kolléga, partner, akivel együtt dolgozik az oktató. 

„A világi dolgok engem kevésbé érdekelnek”

Oktatóként-kutatóként a komplex gondolkodás és rálátás képességével rendelkezik,  családfőként – állítása szerint – már kevésbé. „Nálunk fordítottak a szerepek. A feleségem egy bankban dolgozik, ő intézi a hétköznapi dolgokat, neki köszönhető, hogy be vannak fizetve a csekkek és van biztosítás a kocsin. Nekem máshol és máshogy jár az agyam. Én a hobbimmal foglalkozom jóval kevesebb pénzért, de én vagyok a két kisebb gyerek sofőrszolgálata. Hozom–viszem őket iskolába, edzésre, haza, szerencse, hogy kötetlenebb a munkaidőm.” Három gyermeke van, 24, 12 és 9 évesek, ugyanattól a feleségtől, teszi hozzá nevetve. A gyereknevelésben egyértelmű a vezérlőelvük, a cél az, hogy boldog kis embereket neveljenek. „Az biztos, hogy kell egy nagyon toleráns feleség ahhoz, hogy az ilyen őrült tudósféléket hosszú távon elviselje. A világi dolgok engem kevésbé érdekelnek, de elvégzem azokat a feladatokat is, szoktam bevásárolni, főzni, meg minden. Összességében azt gondolom, házasságunk habarcsa a végtelen nyugalmam, a feleségem lobbanékonyabb természet. Nagy ritkán nálam is elgurul a gyógyszer, és kiakadok a parttalan emberi hülyeségtől, de alapvetően chill vagyok.” Tavaly – meséli – felállt a tanszékvezetői székből. Ezzel kapcsolatban is érvényes az ars poeticája: a nyugalom többet ér!

Nyitókép forrása: NKE