Háromrészes kerekasztal-beszélgetést szervezett 2022. április 4-én délután az NKE Eötvös József Kutatóközpont Közép-Európa Kutatóintézete, amely a táj és az emlékezet kapcsolatát három különböző aspektusból közelítette meg. Az első két szekció nyelve magyar, a harmadiké pedig angol volt. Ebben a bejegyzésben a magyar nyelvű beszélgetések vágott változatát adjuk közre.
A 20. század vége felé a tudománytörténet egyik legfontosabb felismerése az volt, hogy a tudományos gondolkodás ezer szállal kötődik a gyarmatosítás korszakához, s ebből adódóan bizonyos, a társadalmi válsághelyzetekben nagyon is fontos tudásformákat kitakart, szinte láthatatlanná tett. Ez különösen feltűnő volt a környezeti válságok és ellenállási mozgalmak idején. Így nem meglepő, hogy a napjainkban environmental humanities néven, magyarul humán környezettudományra fordítva, egy új tudásterület van kibontakozóban, amely nemcsak transzdiszciplináris, de igyekszik magába foglalni a környezeti táj művészi ábrázolásait, a modernitásra adott művészi válaszokat, valamint a nem tudományos jellegű, hagyományos szaktudást is, valamint mindezek kölcsönhatásait. A Közép-Európa Kutatóintézet beszélgetései közül a Táj és emlékezet Közép-Európában című volt az első, amely – rendezvényünk első harmadában – ilyen megközelítéssel is kísérletezett.
Ennek megfelelően az első szekcióban Bagi László történész–újságíró, Éltes Barna művész–muzeológus, Mihalovics Éva társadalomtudós, valamint Kelbert Krisztina történész–muzeológus beszéltek arról, hogy miért fontos a városi és vidéki táj közötti viszonyt figyelembe venni munkájuk során, mi is a táj jelentése. Feltettük azt a kérdést is, hogy az elidegenedés (válság) korát éljük-e a táj–ember kapcsolatában, beszélhetünk-e ebben az értelemben válságról.
Bagi László történész doktorandusz az ELTE Atelier Doktori Programjában, itteni kutatása a Duna és Budapest kapcsolataira, annak modernkori változásaira irányul. Legújabb, A só, a hal és a híd. Egy budapesti városrész születése és a térszerkezet átalakulása című tanulmánya a Fővám tér környékének változásait kutatja az áruk és termékek formálódásának fényében. Emellett az urbanisztikában jártas újságíró, a Forbes magazin munkatársa.
Kelbert Krisztina történész, a Savaria Múzeum osztályvezető muzeológusa. Szakmájában elsősorban a Szemtől a szemben, a szombathelyi zsidóság történetével és a Fényérzék/Személyes című, döntően fotótörténeti emlékekre támaszkodó díjnyertes kiállítások nyomán vált ismertté. Megközelítéséről a következő előadása ad áttekintést.
Éltes Barna muzeológus és szobrászművész Sepsiszentgyörgyről. A művész gondolatairól jó képet ad a következő kisfilm.
2022 márciusában nyílt Lent című kiállításáról muzeológus kollégája, Both Noémi Zsuzsanna, így ír: „Jóllehet tájképeket látunk, Éltes Barna munkái csak igen ritkán ábrázolnak. A művész által kiemelt vagy beavatkozása révén keletkezett gesztusok képzetekké alakulásában a műveket szemlélők emlékképei és ezekhez társuló érzései is fontos tényezők. Az alkotások érzékenysége éppen abban a varázslatban rejlik, melynek folytán élettelen anyagok és meghatározhatatlan formájú foltok az élet teréül szolgáló környezet, a táj képeivé alakulnak át. Emberi beavatkozás nyomait viselik magukon. A felszántott föld, a karámba terelt nyáj, az istállóba rekesztett ló, a kiirtott erdők és az elszórva megjelenő házak az ember hús-vér jelenlétéről árulkodnak.”
Mihalovics Éva doktorandusz a Durham University Human Geography tanszékén. Kutatásának munkacíme: Az erdő, a jurta és a dekolonialitás lehetőségei a magyar vidéken. A több mint másfél évig tartó terepmunkát a Zemplén hegységben, közelebbről a Hegyköz egyik zsákfalujában végzi. Kutatásának célja, hogy a Hegyköz erdői, falvai, hogy az ott élő és nem élő, emberi és nem emberi tényezők egyaránt fókuszban maradjanak.
A beszélgetés fontosabb részei itt hallhatók
Az első kerekasztalt a Táj, ember, tudás – Zöldtörténelem 1. című környezettörténet témájú szöveggyűjtemény bemutatója követte. Az elsősorban a remélhetőleg Magyarországon is elinduló felsőoktatási környezettörténet kurzusok számára készült kötet egy NKFIH által finanszírozott, 2018 és 2022 között futó kutatási projekt keretében állt össze. A szerkesztői és fordítói feladatokat Balogh Róbert, a Közép-Európa Kutatóintézet munkatársa Bodovics Évával, Demeter Gáborral, Eszik Veronikával, Erdélyi Mátyással, valamint Vadas András történészekkel közösen látta el. A könyvbemutató keretében Bagi László kérdezte Eszik Veronikát és Balogh Róbertet.
A könyvbemutatón elhangzott legérdekesebb kérdéseket és válaszokat itt lehet visszahallgatni
Nyitókép: Fortepan / Dénes János
