Fiskális politika a poszt-Covid helyreállás időszakában címmel rendezett konferenciát az NKE Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézete (GVKI) és a Magyar Közgazdasági Társaság Államháztartási Szakosztálya.
Az október 8-i szakmai rendezvény megnyitójában Zachar Péter Krisztián nemzetközi dékánhelyettes kiemelte: a pandémia nyomán kialakult keresleti és kínálati sokk és a gazdasági leállások a kormányokat jellemzően költekezésre késztettek. Kérdés, hogy annak mértéke miképpen dolgozható le és a növekedés vajon kitermeli-e az adósságot. „Vajon a mostani visszaesés átalakítja-e az eddigi közgazdasági megközelítéseket? Erre kapunk ma választ” – jelezte Zachar Péter Krisztián.
Elhúzódó adósságcsökkentés
Az első, a Fiskális fenntarthatóság és államadósság a Covid-19 járvány után címet viselő panelbeszélgetést Marton Ádám (GVKI) vezette. A felvetésre, mely szerint paradigmaváltás zajlik a maastrichti kritériumok kapcsán, Dr. Kovács Árpád, a Költségvetési Tanács elnöke elmondta: noha a jelek szerint 2022-re visszatérünk a ’19-es gazdasági szinthez, semmi sem fog úgy működni, mint korábban. Az államadósság csökkenése is elhúzódik: a maastrichti kritériumok háttérbe kerülése mellett a Fed ugyancsak megemelte az adósságplafont. Nagy kérdés, hogy képesek vagyunk-e olyan gazdasági növekedést biztosítani, ami gyorsabb, mint az adósság mértékének emelkedése.
Dr. Báger Gusztáv, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professor emeritusa szerint a fiskális fenntarthatóság háttérbe szorulása nem lehet tartós. Noha másfél év alatt sok ország GDP-je visszaállt a Covid előtti szintre – a 2008-as válság után ehhez közel 7 év kellett –, a hosszú távú fenntartható fejlődés érdekében szükség van az államháztartási egyenleg konszolidálására.
Dr. Lentner Csaba, az NKE egyetemi tanára néhány új elemet emelt ki: egyfelől az EU megjelent a kötvénypiacokon, emellett lehetővé tették a nemzeti költségvetések lazítását, harmadrészt pedig nőtt a jegybankok ereje, felelőssége. A mennyiségi lazítást nem lehet folytatni, kimerültek a lehetőségek – fogalmazott. Az infláció okán pedig a jegybankoknak nem fűteni, hanem hűteni kell a gazdaságot, tette hozzá. Jó lenne, ha a válság után visszaállnánk az optimális egyensúlyi pályára, de ha a világ szocializálódik a fiskális expanzióra, akkor már nem nagyon lehet visszahúzni a kiengedett költségvetési politikát.
Új uniós paktumra lehet-e szükség?
Kovács Árpád szerint felmerült, hogy országspecifikussá kellene tenni a kritériumokat. „Azt valószínűsítem, hogy finom szabályozás lesz. Nem hiszem, hogy 2023-ban visszatérne az EU a szigorú egységesítéshez” – jelezte. Ahhoz, tette hozzá, hogy jobb pozícióba kerüljük, változtatásra van szükség a beruházások előkészítésében és a célszerűbb területek megtalálásában. „Nem mindegy, hogy mire költjük a pénzeket, ezzel kapcsolatban vannak aggályaim, nem tagadom”. Kovács Árpád szerint a fiskális expanzió hátránya az is, hogy annak nyomán széthúzódik az országok mezőnye, lesznek olyanok, akiknél javul a helyzet, mások lélegeztetőgépre kerülnek.
Báger Gusztáv úgy véli: 2022-ig a jelenlegi helyzet fennmaradhat, utána 2-3 éves átmeneti időszak várható a szabályozásban. Jelenleg háromféle vélekedés létezik. Az illuzionisták szerint el kell törölni az adósságállományra vonatkozó 60 százalékos kritériumot. A racionalisták úgy vélik: a maastrichti kritériumok mindegyikét vissza kellene venni. A középen állók pedig egyszerűsítenék a szabályokat. A 60 százalékos szintet növelnék, és az adósságállomány mértéke mellett annak ideális nagyságát és a kapcsolódó országspecifikus okokat is figyelembe vennék. A professzor figyelmeztet: a pénzügyi expanzió elkényelmesíti a vállalatokat, a mérlegek is romlanak és az elmaradt technológiai fejlesztések miatt egy idő után a gazdasági növekedés is mérséklődik.
Mennyiségről minőségre
Vissza kellene venni a fullasztó mennyiségű állami támogatásokból, de már késő – fogalmazott Lentner Csaba. 765 ezer vállalkozás van, ebből 710 ezer tíz fő alatti. E hazai kisvállalkozói szektorhoz kötődik a munkaerő 70 százaléka. „Most már késő rendet tenni. 2017-ben kellett volna, a fiskális konszolidáció idején, amikor ehhez meg voltak a feltételek. Ha most behúzzuk a féket, tömeges munkanélküliség várható. Nem most teszik tönkre a támogatások a vállalati szektort, a mennyiségről minőségre ugrás 2018 körül gyengén ment, a közgazdasági optimumtól messze kerültek a vállalatok.”
Kovács Árpád hozzátette: kényszerpályán van a világ, nem lehet síkos úton behúzni a kéziféket. Globális problémakezelésre volna szükség, nem beszélve arról, hogy ez a nagy adósság óriási gazdaságot mozgat, amelynek megvan az értékteremtől rendszere. Sokan érdekeltek a jelenlegi helyzet fenntartásában, ezért világméretekben a költségvetési expanzió mérete aligha mérséklődik. A Költségvetési Tanács elnöke szerint lesznek országok – remélhetőleg Magyarország is – amelyekben csökken majd a deficit mértéke. „A kanyarban való előzés során ugyanakkor a józanságot is fontosnak tartom”.
Korábban az adósságállomány csökkenéséhez 8-9 év kellett, ez alapján most hasonló hosszúságú periódus várható – vette át a szót Báger Gusztáv. Az államadósság csökkentéshez, folytatta, minimum három dolog szükséges: gyors növekedés, alacsonyabb kamat, és kiegyensúlyozottabb költségvetési deficit.
Lentner Csaba a kanyarban előzéssel kapcsolatban a domború tükrök, azaz az előrelátás képességének fontosságára hívta fel a figyelmet. Ha ez megvan, akkor lehet megkezdeni az előzést. „2010 és ’19 között az elmúlt száz év legsikeresebb felzárkózási pályáját futottunk be, de ennek üteme gyenge”. Magas hozzáadott értéket tartalmazó, minőségi beruházásokra volna szükség.
Trendkövetés, ésszel
S hogy mindehhez milyen világgazdasági környezetre lehet számítani? Kovács Árpád Kína kereskedelemben betöltött szerepét hangsúlyozta, amely ma már e szempontból fontosabb, mint az USA és vélekedések szerint Amerikát katonai és ipari potenciál tekintetében is meghaladja majd az ázsiai nagyhatalom. A Covid is rátett erre egy lapáttal: széthúzta a mezőnyt, Ázsia tért magához hamarabb. Nem a negyedik negyedév növekedésére kellene tehát elsősorban koncentrálni, hanem a ránk váró „válsághalmazra” – figyelmeztetett a szakember.
Báger Gusztáv arra számít, hogy a jelenlegi helyzet – amelyben a kamatszint alacsonyabb, mint a gazdasági növekedés üteme – változik, és a két érték közelebb kerül egymáshoz, mígnem egy átmeneti periódus után majd újra kisebb lesz a kamat.
A hitelminősítők kapcsán Kovács Árpád jelezte: nincs hitelességi gond. A trendkövetés azonban a gazdaságpolitikában is létezik: ha a világon mindenütt költségvetési expanzió van, akkor az a kérdés, hogy miképpen lehet e folyamatot a hazai érdekeknek megfelelően finomhangolni. „Amikor a világban a monetáris és a fiskális politika viszonya megváltozott, mi sem tehettünk másképpen: ha mindenki költ, nem csinálhatunk mást. Az a kérdés, hogy ezt jól tudjuk-e alkalmazni. E téren azért vannak aggodalmaim”.
A konferencián szóba kerültek még a poszt-Covid helyreállás kérdései az európai gazdaságokban, az elemzői panelben pedig a fiskális politika kihívásairól és lehetőségeiről értekeztek a szakértők.
