Az egyes tagállamok gazdasági szerkezete közötti lényeges eltérések miatt nehéz válaszolni, ám a magas államadósság gyakran csökkenti a gazdasági növekedést.
Az elmúlt napok sajtóhíreit futótűzként járta be a hír, miszerint az Egyesült Államok csütörtökön elérte a Kongresszus által meghatározott 31,4 billió dolláros adóssághatárt. Az amerikai Pénzügyminisztériumnak rendkívüli intézkedéseket kellett bevezetnie annak érdekében, hogy a kormány továbbra is fizethesse a számláit. Azonban, ha a szövetségi kormány kimeríti a rendelkezésére álló rendkívüli intézkedéseket és nem emeli meg az adósságplafont, akkor félő, hogy a világgazdaság egyik legmeghatározóbb országában az állam gyakorlatilag lebénulna, egyfajta csődesemény állna be.
Az Egyesült Államok belpolitikájában ez nem egy újkeletű probléma. A második világháború előtt a Kongresszus nominális értékben határozta meg az államadósság plafonját. Az USA kormánya ezt az értéket azóta is rendszeresen megemeli – hosszabb-rövidebb belpolitikai viták után. Bár ijesztőnek tűnhet az USA államadósságának mértéke, ha a bruttó hazai termékhez viszonyítjuk, akkor valamivel árnyaltabbnak tűnhet a kép. A Trading Economics elemzése szerint tavaly az államadósság a GDP 129 százalékát tette ki. Ez az érték jóval magasabb, mint az a 60 százalék, amit a legtöbb uniós tagállam igyekezett betartani, és amelyet a Maastricht-i kritériumok írnak elő.
Az utóbbi években egyre több uniós tagállam is átlépte a szerződésekben megengedett adóssághatárt. A pandémia okozta gazdasági válság enyhítése érdekében lazítottak a szabályokon, így a tagállamok lényegesen megnövelhették kiadásaikat. Az Eurostat tegnap közzétett adatai 2022 harmadik negyedévére vonatkoznak. A számok tükrözik a rendkívül magas energiaárak és magas infláció okozta nehézségek miatt bevezetett intézkedések eredményeit is. Az adatok szerint (lásd 1. ábra) az államadósság GDP-hez viszonyított aránya Görögországban (178,2%), Olaszországban (147,3%), Portugáliában (120,1%), Spanyolországban (115,6%), Franciaországban (113,4%) és Belgiumban (106,3%) volt a legmagasabb. Vagyis, az USA államadóssága bár rendkívül magas, gazdaságához képest alig egy picit van nehezebb helyzetben, mint Portugália.
Forrás: EUROSTAT
Az Európai Unió átlagában mért államadósság nem meglepő módon meghaladja a még néhány éve szigorúan mért 60 százalékos arányt, legutóbb 85,1 százalékot mértek. Ez az érték azonban már egy enyhe csökkenést mutat a 2021 első félévében mutatott 92 százalékhoz képest.
Magyarország államadóssága az uniós átlaghoz képest alacsonyabb szinten mozog, ám túllépi a 60 százalékot. A legmagasabb értéket itt is 2021 első félévében mérték, 80,1 százalékot, míg az utolsó negyedévre 75,3 százalékot mértek. Az unió tagállamainak legalacsonyabb államadósságát Észtországban (15,8%), Bulgáriában (23,1%) és Luxemburgban (24,6%) mérték.
De gond-e, és ha igen, akkor mennyire, hogy egy országnak magas az államadóssága, akár úgy, hogy az a bruttó hazai termék száz százalékát is túllépi?
A válasz nem annyira egyértemű. Egyrészt, egy ország növekvő belföldi és külföldi államadósságának finanszírozását leginkább adóemelésekkel lehet fedezni. Csakhogy az adóemelések negatívan befolyásolják a bruttó tőkeállomány képződését. A magas és növekvő államadósság ezen logika szerint negatívan befolyásolja a gazdasági növekedést, hiszen visszaszorítja a magánbefektetéseket, magasabb hosszú távú kamatlábak lesznek elérhetőek, az adósság finanszírozása többe kerülhet, valamint az infláció is növekedhet.
Ugyanakkor, mások úgy vélik, hogy az államadósság produktív állami kiadásokat eredményez, amelyek aztán pozitív hatással vannak a gazdaságra. Azonkívül, az adósságszintek más gazdasági tényezőkhöz kapcsolódnak, így mindaddig, amíg az államadósság kamatai hosszú távon a gazdasági növekedés üteme alatt maradnak, nem kell különösebben aggódni.
Egy empirikus tanulmány 1970–2010 közötti időszakra vonatkozó országok adatait elemezte és az vizsgálta, hogy az államadósság a gátolja-e a gazdasági növekedést; másodszor pedig azt, hogy a gazdaságpolitika képes-e enyhíteni-e ezt a hatást. Az eredmények nagyon erősen támasztják alá, hogy az államadósság negatívan befolyásolja a gazdasági növekedést. Ugyanakkor, az erős, jól működő intézmények, a magas színvonalú hazai politikák és a nyitott kereskedelmi politikák részben enyhítik ezt a kedvezőtlen hatást.
A legtöbb kutató egyetért azzal, hogy egy bizonyos küszöbérték alatti államadósság még nem gátolja a növekedést. Az viszont rendkívül vitatott, hogy van-e egy egységesen kimutatható küszöbérték, vagy ez országonként, gazdasági szerkezetenként változik-e. Így, az egyik kutatás azt vizsgálta 10 volt szocialista, jelenlegi EU tagállam esetében, hogy milyen összefüggés van az államadóssági ráta és az egy főre jutó GDP növekedési üteme között. A küszöbérték 51 százalék körüli található, az adósságráta e pont feletti minden 1 százalékpontos növekedése 0,1626 százalékponttal csökkenti a GDP növekedési ütemét. Ezzel szemben egy másik tanulmány azt találta, csaknem 90 százaléknál kezdi negatív hatását kifejteni az államadósság rátája és minden további százalék emelkedésével az országok növekedési rátája 2,2 százalékkal csökken.
A fentieket úgy is értelmezhetjük, hogy a fejlettebb tagállamok esetében egy valamivel magasabb államadósság még nem feltétlenül fogja gátolni a gazdasági növekedést, ám a kevésbé gazdag és fejlett gazdaságok esetében érdemes a szigorú államháztartási szabályokat betartani. Az USA, Németország vagy Franciaország esetében a magas államadósság idővel lelassíthatja a gazdasági növekedést. Ám sokkal magasabb kockázatokat von maga után Görögország vagy akár Olaszország jelenlegi államadóssági rátája.
A volt szocialista ország többségének az kellene legyen egyik prioritása, hogy államadóssági rátájának csökkentését folytassa. Magyarország gazdasága rendkívül nyitott, így képes lehet némileg csökkenteni a negatív hatásokat, azonban az intézmények és a hazai politikák erősítésén még lehet fejleszteni. Ezt különösen a munkaerő termelékenységének növelésével lehet elérni, hiszen jelenleg az uniós átlag alatti a magyar munkaerő termelékenysége.
