Környezet- és természetvédelem, fenntarthatóság: teremtésvédelem
Gondolatok az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének 2023. november 30. és december 12. között, Dubaiban rendezendő 28. konferenciája elé
„Tisztáznunk kell végre, hogy a klímakérdés nem valami romantikus zöld ügy,
hanem emberi és társadalmi probléma a közösségek és kormányzás minden szintjén.”[1]
A kedves olvasó számára a címben foglalt első három fogalom nyilvánvalóan jól ismert. A negyedik azonban, meglehet, ismeretlenül cseng, még ha úgy véli is, hogy sejti, tartalma nagyon hasonló az előbbiekhez. Cikkünkben összekapcsoljuk ezeket, mert nevezzük bármi néven: kék bolygónk védelme a célja mindegyiknek, s éppen ez az, aminek érdekében szólunk.
A környezetvédelem mint sajátos állami funkció fejlődött ki, ezért a környezeti értékek óvása állami kötelezettségnek tekinthető. Ez a védelmi jellegű funkció a jogalkotásban és a közigazgatási eszközök alkalmazásában ölt testet: jogszabály–határozat, végrehajtás–ellenőrzés és szankció elemekre bontható. Jól látható, hogy az egész rendszer jogszabályi alapokra épül, ami feltételezi a társadalom normakövetési hajlandóságát, ami nélkül a szabályozott közösség és a közigazgatás közti együttműködés nem valósulhat meg.
De mi a helyzet ezzel a hajlandósággal a természet- és környezetvédelemre vonatkozó szabályok betartását illetően?
Ramsari Egyezmény 1971., Washingtoni Egyezmény, 1973., Bonni és Berni Egyezmény,1979., Riói Egyezmény, 1992. – a természetvédelem legjelentősebb nemzetközi dokumentumai ezek, melyek mind arra irányultak, hogy az államok jogszabályokkal és az azokhoz kapcsolódó szankciókkal rákényszerítsék a társadalmat a természeti erőforrásokkal való előrelátóbb, visszafogottabb gazdálkodásra. Az 1992-es brazíliai Föld-csúcs, az első globális klímatárgyalás óta eltelt 30 év és 27 klímacsúcs után csak addig sikerült eljutni a legutóbbin, a 2022 novemberében az egyiptomi Sarm es-Sejkben megrendezett eseményen, hogy kimondták: az ipari forradalom óta a bolygó atmoszféráját szennyező fejlett országok fizessenek kárpótlást a szegényebb országok által elszenvedett károkért. Mintha a pénz megtisztítaná a beszennyezett vizeket, termőföldet, levegőt! Életre keltené a kipusztult fajokat!
S vajon ezzel elindítottuk-e az ökológiai lábnyomunk[2] csökkentését? Sikerül-e visszafognunk a biokapacitás[3] romló értékeit?
Amikor a tudósok összevetik az ökológiai lábnyomot és a biokapacitást, az így kapott mutató alapján derítik ki, hogy egy ország természeti tőkéje elegendő-e lakossága megszokott fogyasztási igényeinek és a kialakult termelési tevékenységének fenntartáshoz. Ha az így számított ökológiai lábnyom meghaladja a biokapacitást, akkor az illető ország ökológiai értelemben fenntarthatatlan módon működik, magyarul: súlyosan rombolja a kék bolygó élővilágát és klímáját.
(2012)[4]
Az ökológiai lábnyom és az emberi fejlettségi index egybevetése azt mutatja, hogy Európa országai (az ábrán piros körrel jelölve) a HDI index értéke alapján fejlettek. Viszont az ökológiai lábnyom mutató szerint az ökológiailag fenntarthatatlan tartományban vannak. Valójában tehát jelenleg nincsen olyan állam, amit egyszerre lehetne fejlettnek és fenntarthatónak nevezni!
Összességében a tudósok jelzései és mérései azt mutatják, hogy azok az államok, amelyek viszonylag fejlettek, nemigen csökkentik az ökológiai lábnyomukat.
Azt látjuk, hogy a társadalmak, a kormányok az 1970-es évektől kezdődően számos szabályozási, igazgatási eszközzel, egyezményekkel és szankciókkal küzdenek bolygónk egészségéért. Azonban az is jól látható, hogy ezek az erőfeszítések csekélyek ahhoz a technikai előrenyomuláshoz képest, amely a fogyasztást és az anyagi alapokon nyugvó jólétet generálja, majd pedig szolgálja.
A valóban hathatós változáshoz az egyes emberekből, egyes fogyasztókból álló kisebb-nagyobb emberi közösségek benső átalakulására van szükség, amely behatol az egyes ember hiedelemvilágába arról, hogy mit ért jó életen, mit kíván a boldogsághoz. Vannak jelek, amelyek arra mutatnak, hogy a vágyott életről szóló nézetek átalakulóban vannak. Mindeddig boldogság szinte kizárólag anyagi jólétet – kertes házat medencével és öt fürdővel, 3 autóval – jelentett. A szociológiai, pszichológiai kutatások azonban sorra azt igazolják, hogy globálisan mérve boldogabb emberek nem a legnagyobb anyagi jóléttel bíró országokban élnek. A boldogság, a jóllét nem anyagi gazdagságot, hanem működő, szeretetteli közösségeket, barátságokat, egészséget, biztonságot és örömöt jelent[5].
Ma már az az ENSZ, az OECD, az EU vagy éppen az Európai Környezetvédelmi Ügynökség dokumentumaiban a well-fare helyett a „well-being” kifejezést használják. Tudományosan is bizonyított, hogy az anyagi jólétnek nincs vagy nem feltétlenül van szoros kapcsolata a boldogsággal, a jólléttel. Sok kutatás szerint a valódi boldogságot globálisan mérve és az eredményeket összehasonlítva a tömegesen boldogabb emberek nem a jómódú államokban élnek. A jóllét sokkal inkább örömöt, biztonságot, egészséget, közösségeket takar.
Ennek a szemléletnek kellett eljönnie és megerősödnie ahhoz, hogy a keresztény egyházak által használt „teremtésvédelem” fogalma egyenrangú és fontos partnerré válhasson a globális szervezetek és az államok környezetvédelmi, fenntarthatósági feladatainak megvalósításában.
Ferenc pápa[6] minden jóakaratú embert megszólít az éghajlati válság kapcsán legutóbbi apostoli levelében. Laudate Deum – Dicsérjétek Istent minden teremtményéért, hirdeti a katolikus egyház feje. Leszögezi, hogy a technológiai paradigma egy olyan állításra épül, amely mindig is csak egy hatalommal bíró, csekély számú ember számára volt igaz: „mintha a valóság, a jóság és az igazság automatikusan áradna a technológiai és gazdasági hatalomból, mint olyanból.” Erre a hamis attitűdre épült a végtelen vagy korlátlan növekedés gondolata, amely az utóbbi 100 évben oly vonzónak bizonyul a közgazdászok, a pénzügyesek és a technológiai szakértők számára.
Ezért Ferenc pápa hatékonyabb világszervezetek létrehozását sürgeti, illetve azt, hogy a már létezőknek legyen valódi tekintélye ahhoz, hogy gondoskodhassanak a globális közjóról, az éhezés és a szegénység felszámolásáról és az alapvető emberi jogok biztos védelméről.
A pápai levél sorra veszi azokat az egyezményeket és konferenciákat, amelyek a klímaválság miatt az utóbbi 30 évben lezajlottak, és haragos keserűséggel von mérleget: „az egyezményeket rosszul hajtották végre a megfelelő felügyeleti, időszakos felülvizsgálati és szankciók hiánya miatt. Az általuk meghirdetett alapelvek még a gyakorlati megvalósítás hatékony és rugalmas eszközére várnak…”, „a nemzetközi tárgyalások nem tudnak jelentős előrehaladást elérni azon országok álláspontja miatt, amelyek nemzeti érdekeiket a globális közjó fölé helyezik.”
XIII . Leó pápa Rerum novarum[7] kezdetű korszakos enciklikájával indult el az egyház társadalmi tanításának rendszerezett gondolkodása, s ebbe a szemléletbe fog majd beleilleszkedni a minket körülvevő világ, a természet védelmének gondolata, amit teremtésvédelemnek nevez a keresztény egyház. A Katolikus Egyház tanításai sorában Ferenc pápa Laudato Si’ kezdetű enciklikája a teremtett világ védelmének Magna Cartája. Ujházi Lóránd és Jancsó András tanulmányában[8] végigköveti a katolikus egyház társadalmi tanításának állomásait, melyek a természetvédelemről, keresztény szóval: a teremtésvédelemről szólva napjainkig kiemelt fontosságú pápai körlevelekben bontakoznak ki. Kezdetben a pápák nem ítélték el a gazdasági növekedést, kritikájukban inkább a társadalmi igazságtalanságra helyezték a hangsúlyt, amely munkások millióit taszította nyomorba. A kapitalista világrend rendkívül gyors expanziója, amely a természeti források egyre drasztikusabb kizsákmányolását és szennyezését tette lehetővé, összekapcsolódva a technikai fejlődés elképesztő gyorsaságú folyamataival, egyre több aspektusra bontotta a kapitalista gazdaság és társadalom kapcsolatának keresztény megközelítését. Ebben a megközelítésben váltakoztak a rendkívül éles hangú gazdaságkritikák a megengedőbbel, amely az együttműködés útjait kereste. Napjainkban a katolikus egyházfőnek a nyugati gazdaságról alkotott felfogása úgy foglalható össze: „ez a gazdaság megöl minket.”[9]
Nyolc év telt el a Laudato si’ enciklika megjelentetése óta. „Válaszaink elégtelenek voltak, a világ omladozik körülöttünk. Globális kérdésről van szó, és emberi méltóságunk a tét. A klímaválság a strukturális bűn tragikus, szembeszökő példája.” Így fogalmaz Zlinszky János biológus professzor és Ft. Dr. Nobilis Márió atya, amikor továbbítják számunkra Ferenc pápa legutóbbi, tettre hívó szavait a klímaválság kapcsán[10].
De nem lehet a teremtésért, a kék bolygóért aggódó vallások közül pusztán egyetlen vallást kiemelni. Mind aggódnak és mind látják azt, hogyha szemléletünk önmagunkról, önnön szükségleteinkről nem vált irányt, ha a mértéktelen fogyasztásra buzdító hajszát nem váltja fel az észszerű, mértékletes fogyasztás és egyszerűbb élettel megelégedés, akkor az emberiség elpusztul. Talán a tönkretett bolygóval együtt.
Európa talán elvesztette a lelkét? – kérdezte Jonathan Sacks rabbi 2012-ben, miután találkozott Benedek pápával. „A kereszténység túlélt kétezer évet, a judaizmus kétszer ennyit. […] A zsidó–keresztény örökség az egyetlen rendszer, amit ismerek, ami képes legyőzni az entrópia törvényét, ami szerint minden rendszer elveszti idővel az energiáját. […] Az eurót stabilizálni egy dolog, meggyógyítani a kultúrát, ami körülveszi ezt, az másik. Egy olyan világban, ahol az anyagi értékek jelentenek mindent, a lelkiek pedig semmit, nincsenek stabil államok, sem jó társadalom. Itt az idő, hogy helyreállítsuk a zsidó-keresztény etikát, ami szerint az emberi méltóság az istenképiségből fakad. Amikor Európa helyreállítja lelkét, helyreállítja jólét-teremtő energiáit is. De először arra kell emlékeznünk: az emberiséget nem a piacok szolgálatára teremtették. A piacot teremtették az emberiség szolgálatára.”[11]
De éppoly értékes a teremtés az iszlám számára is, mint a zsidóság és a kereszténység számára. Blogunkban ennek kapcsán kollégánk, Belhaj Abdessamad írt recenziót egy friss könyvről, amely a judaizmus, a kereszténység és az iszlám környezetfelfogását tárgyalja.[12] „Az isteni teremtés, az ember szerepe mint a teremtett világ őrzője, valamint az emberi felelősség egymást kiegészítő fogalmak a Koránban. A hadísz irodalom, amely a Korán után a második leghitelesebb forrás az iszlámban, kiemeli az állatok és növények iránti könyörületességet, és ösztönzi az ember társadalmi felelősségvállalását a mértékletes fogyasztáson, az élet és a természet megóvásán, valamint a jövő nemzedékek szem előtt tartásán keresztül.”
A természetet tisztelő és védő buddhista szemlélet egyik képviselője egy kis magyar buddhista közösség, a Magyarországi Karma Kagyüpa Buddhista Közösség, mely Tar községben (Nógrád megye) található. Meditáció Központjukban a látogathatók átélhetik a buddhizmus egyik alapvetését: a minden lény felé történő együttérzést. Ennek az együttérzésnek a felkeltése kell ahhoz, hogy az ember belássa a természettel való harmonikus együttélés, a környezet védelmének fontosságát.
Nincs most módunk arra, hogy körképet adjunk a vallások kinyilatkoztatásairól a teremtett világ és az ember hozzá kapcsolódó felelőssége kapcsán. Viszont a jelen írásunkban szeretnénk hírt adni arról, hogy a hazánkban is egyre erősödő teremtésvédelmi aktivitás, amely különböző vallásokban és felekezetekben van jelen[13], a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Teremtésvédelmi Kutatóintézete és a Technológiai és Ipari Minisztérium együttműködésében az egyetemi hallgatók újszerű bevonásával is gyarapodott. A GENEZIS Kiválósági Diákműhely 2023 júniusától 2025 júniusáig működik, elsődleges célja a teremtésvédelem Magna Chartája, Ferenc pápa Laudato Sí! enciklikájának szellemiségét megismertetni, terjeszteni és a társadalomtudományok kutatásaiban megjelentetni.
A Teremtésvédelmi Kutatóintézet számos jelentékeny szegmensben kutatja annak lehetőségeit, hogy hogyan lehet a gazdaság szereplőivel együttműködni, hogyan lehet a versenyképesség, növekedés és fogyasztás bűvköréből a mértékletesség, a megelégedés, a szolidaritás hívó szavaival kivonni őket. Ilyen területek többek között a klímavédelem, fenntarthatóság, biotechnológia szabályozása, állatvédelem, körforgásos gazdaság, a hadászat környezetterhelése, a tengerek vizeinek védelme és még sok más.
A Genezis e területeket etikai, jogi és gazdasági körbe vonva, tematikusan igyekszik megvitatni és minél nagyobb nyilvánosság elé tárni a mértéktelen fogyasztás és verseny ajtónkat immár dübörögve verő veszélyeit.
Mit kívánhatunk tehát magunknak és mind a nyolcmilliárd embertársunknak a jövőt illetően? Hogy a jólét helyett a jóllétre törekedjünk. Aggódás helyett cselekedjünk vizeink, termőtalajunk, éghajlatunk, faunánk és flóránk védelmében. Önzés helyett legyünk szolidárisak a nálunk szegényebbekkel, jobb szívűek a nélkülözőkkel. Túlzó igényeinkről mondjunk le, éljünk egyszerűbben, szerényebben. Legyünk mértékletesek minden tettünkben.
Kívánjuk, hogy legyen ebben a szellemben minél sikeresebb a Dubaiban rendezendő konferencia!
Felhasznált irodalom
[1] Zlinszky János biológus professzor és Ft. Dr. Nobilis Márió atya gondolatai Ferenc pápa “Dícsérjétek Istent” A jóakaratú embereknek, szenvedő bolygónk testvéreinek, a klímaválságról. Ferenc pápa apostoli leveléhez, amelyet az egyházfő 2023. október 4.-én tett nyilvánossá. Letöltve: 2023. 10. 24.
[2] Az ökológiai lábnyom (ecological footprint) mutatja, hogy milyen méretű szárazföldi és vízi terület szükséges valamely népesség igényeinek kielégítéséhez és hulladékainak megsemmisüléséhez. Mértékegysége hektár per fő per év.
[3] A biokapacitás (biocapacity) az egy főre jutó termőterületre vonatkozik. Ez a Föld népességének arányában zsugorodik. Egy ország teljes biokapacitását az országban rendelkezésre álló termékeny területek hektárban mért nagyságával fejezik ki.
[4] Európai Környezeti Információs és Megfigyelési Hálózat. A fenntartható fejlődés fogalma, 2018. A Magyar Kormány honlapja. Letöltve: 2023. 10. 30.
[5] Az ENSZ, az OECD, az Európai Környezetvédelmi Ügynökség az anyagi jólét: well-fare helyett ma már a jóllét: „well-being” kifejezést használja, amikor valamely dokumentumában egy adott állam minőségi életszínvonaláról szól.
[6] Forrás: vatican.va és kattima.hu. Letöltve: 2023. 10. 24.
[7] Rerum novarum, 1891. máj. 15.: XIII. Leó pápa enciklikája, az első pápai szociális körlevél, fő témája a munkáskérdés. Magyar Katolikus Lexikon.
[8] Ujházi Lóránd – Jancsó András: A modern gazdaságpolitika katolikus kritikája. ACTA HUMANA • 2023/2. 39–59.
[9] Uo. 40.
[10] Zlinszky János biológus professzor és Ft. Dr. Nobilis Márió atya gondolatai Ferenc pápa “Dícsérjétek Istent” A jóakaratú embereknek, szenvedő bolygónk testvéreinek, a klímaválságról. Ferenc pápa apostoli leveléhez, amelyet az egyházfő 2023. október 4.-én tett nyilvánossá.
[11]Jonathan Sacks: Has Europe lost its soul? address given at the Pontifical Gregorian University (December 12, 2012). CatholicEducation.org. In: Tóth Gergely: Humánökonómia vagy keresztény közgazdaságtan? Sapientiana 9 (2016/2) 68–93
[12] Christoph Böttigheimer, Wenzel Maximilian Widenka (szerk): The Concept of Environment in Judaism, Christianity and Islam (A környezet fogalma a judaizmusban, a kereszténységben és az iszlámban) Walter de Gruyter, Berlin, 2023.
[13] Lásd erről többek közt: Gottlieb, Roger S. (ed.): This Sacred Earth. Religion, Nature, Environment. New York, NY ; London : Routledge, 1996.; Lynn, Jr. Ökológiai válságunk történeti gyökerei. in: Természet és szabadság. szerk.: Lányi András, Osiris, Bp., 2000.; Zsolnai László (szerk.): Boldogság és gazdaság – A buddhista közgazdaságtan eszméi Typotex Kiadó, 2010.
