Recenzió – Christoph Böttigheimer, Wenzel Maximilian Widenka (szerk): The Concept of Environment in Judaism, Christianity and Islam (A környezet fogalma a judaizmusban, a kereszténységben és az iszlámban) Walter de Gruyter, Berlin, 2023, ISBN 9783110782318.
Assisiben, 1986-ban fontos találkozóra került sor zsidók, keresztények, muszlimok, buddhisták és hinduk részvételével, hogy felmérjék, az egyes vallások miként járulhatnak hozzá a környezet védelméhez. Különösen a judaizmus, a kereszténység és az iszlám csatlakozott a környezetvédőkhöz és más etikai bírálatot megfogalmazókhoz, amikor arra a megállapításra jutottak, hogy az iparosodás és a fogyasztói társadalom súlyosan destabilizálta az ökoszisztémát, és kritikus etikai aggodalmukat fejezték ki a környezeti válság és az emberiség jövője kapcsán. Bár a Vatikán jobban kommunikálta ökológiai etikáját (Ferenc pápa 2015-ben megjelent második, Laudato si’ kezdetű enciklikája jut itt eszünkbe), mint a judaizmus és az iszlám, a zsidó és a muszlim gondolkodók a keresztény teológusokhoz és filozófusokhoz hasonlóan szintén komolyan foglalkoztak a kérdéssel, és dolgoztak ki nagy hatású teremtés-teológiákat, amelyek az ember viselkedésének spirituális átalakítására szólítanak fel a környezet védelme érdekében. Így például 1983-ben az iszlám vallási tekintélyek az angol, arab és francia nyelven kiadott „Környezetvédelem az iszlámban” című szaúdi dokumentummal járultak hozzá az ökológia etikájához. A vallások ökológiai elkötelezettségének egyik fontos dimenziója a vallásközi párbeszéd, mivel a környezetvédelem, a spiritualitás és az emberi felelősség hangsúlyozása a világvallások közös bölcsessége. A most tárgyalt könyv „A környezet fogalmáról a judaizmusban, a kereszténységben és az iszlámban” címmel az Eichstätt-Ingolstadti Katolikus Egyetemen tartott konferencia eredményeként született, amelyet a „Kulcsfogalmak a vallásközi diskurzusokban” kutatócsoport – ma a Friedrich-Alexander Egyetem Bajor Vallásközi Diskurzusok Kutatóközpontja (Bavarian Research Center for Interreligious Discourses, azaz BaFID) szervezett 2020 júniusában.
A könyv három fejezetre tagolódik. Az első fejezet a környezet fogalmát tárgyalja a judaizmusban, bibliai áttekintést ad és a zsidó hagyományon alapuló ökológiai megfontolásokat ismertet. Yonatan Neril rabbi és Leo Dee rabbi (mindketten az izraeli székhelyű Vallásközi Központ a Fenntartható Fejlődésért munkatársai) az ökológiai válság spirituális gyökereivel foglalkoznak, három fő forrásra támaszkodva: a Bibliára, a rabbinikus irodalomra, valamint a Biblia ökológiai kommentárjára, amit a fejezet szerzői 2020-ban Öko-Biblia (Eco-Bible) címmel jelentettek meg. A szerzők szerint a legfontosabb zsidó ökológiai tanítások négy alapelvben foglalhatók össze: a pazarlás és a pusztítás tilalmának parancsa; az Isten teremtette világ egysége, valamint a teremtés védelmének és a biológiai sokféleség fenntartásának fontossága; a teremtésbe való beavatkozástól és a környezet megváltoztatásától való tartózkodás parancsa, valamint az állatokkal való etikus bánásmóddal kapcsolatos parancsolatok (9. o.). A szerzők a Bibliában, különösen Noé, Ábrahám és Jákob bibliai történetében látják annak a bölcsességnek a megtestesülését, hogy az embereknek hogyan kell fenntartható közösségeket építeniük, ahol vigyáznak a teremtett világra és az erőforrásokra, spirituálisan tudatosak, vállalják a gondnoki szerepet és a felelősséget, és önmérsékletet tanúsítanak. A fejezet szinte messianisztikus módon bírálja az ember pusztító tevékenységét, különösen az iparosodás korában, és Isten megváltó jellegű fellépését, néha büntetés formájában, máskor pedig az embereknek a saját kipusztításuk elkerülésére felkínált lehetőségeken keresztül. A szerzők mindenekelőtt a fogyasztói társadalmat, a technológia korlátait, a túlnépesedést, az iparosodást és a gyors növekedésre épülő gazdaságot kritizálják (63. o.), a környezeti válság lehetséges konkrét megoldásaként pedig az egyszerű, de fenntartható életmódot, a környezethez való kapcsolódást és az emberi közösségek együttélését, valamint a növényi alapú táplálkozást (17. o.) hirdetik.
A Kerstin Schlögl-Flierl által jegyzett második fejezet a környezettel mint a jövő kihívásával és lehetőségével foglalkozik a kereszténység szempontjából. Schlögl-Flierl német római katolikus teológus és etikatudós, az Augsburgi Egyetem Katolikus Teológiai Karának erkölcsteológiai tanszékének vezetője. Szerinte a keresztény teológusok az embert uralkodóként vagy jó pásztorként értelmezik Isten más teremtményeivel szemben. A keresztény teológusok hangsúlyozzák továbbá a teremtmények jóságának és szépségének megbecsülését, a szakrális világegyetem tiszteletét, valamint az emberiség és a természet harmonikus, reményen alapuló kapcsolatának kialakítását. Schlögl-Flierl a keresztény környezeti etika fordulópontjának számító Laudato si’-t veszi górcső alá (106. o.): bemutatva, hogy Ferenc pápa enciklikája hogyan ötvözi az igazságossággal, a fenntarthatósággal és a környezettel kapcsolatos aggodalmakat, amelyek ökoszociális kérdésként kapcsolódnak egymáshoz, felvállalva az igazságtalanság, az egyensúly hiányának és a fogyasztói társadalom felszámolásának szükségességét, különösen a fejlett országokban, és felhívva a figyelmet arra, hogy az éghajlatot a kollektív javak közé kell sorolni (109. o.). A 2019-ben Rómában tartott amazóniai szinódus megerősítette a katolikus egyháznak a holisztikus ökológia iránti nagyfokú elkötelezettségét. A katolikus egyház mellett a szerző különböző protestáns egyházak nézeteit is tárgyalja. Ezek fiziocentrikusnak nevezhetők, és a természet jelentőségét emelik ki (117.o.). Az ortodox hagyományt különösen a „zöld pátriárka” vagy „zöld pápa” névvel is illetett I. Bartolomaiosz konstantinápolyi pátriárka teológiai és etikai diskurzusán keresztül mutatja be (120. o.). Míg az előző fejezet a gazdag országok gazdaságpolitikájának a bibliai bölcsesség szemszögéből történő bírálatára összpontosít, addig a mostani fejezet a szisztematikus öko-teológia kialakítására irányuló keresztény erőfeszítésekre fókuszál, ami az emberiséget „Isten világátalakító tervének” részeként szemléli, erkölcs- és társadalomfilozófiai alapokra építő inkluzivista, holisztikus ökológiára törekszik.
A következő fejezetben Yasin Dutton, az oxfordi Iszlám Tanulmányok Központjának Azman Hashim főmunkatársa mutatja be a környezet fogalmát az iszlámban. Dutton különböző Korán-versekre hivatkozva kifejti, hogy Isten a földön mindent az emberek hasznára, illetve követendő jelzésként alkotott, és az emberiség felelős azért, hogy mit tesz a teremtményekkel és hogyan használja fel őket (138. o.). Így az isteni teremtés, az ember szerepe mint a teremtett világ őrzője, valamint az emberi felelősség egymást kiegészítő fogalmak a Koránban. A hadísz irodalom, amely a Korán után a második leghitelesebb forrás az iszlámban, kiemeli az állatok és növények iránti könyörületességet, és ösztönzi az ember társadalmi felelősségvállalását a mértékletes fogyasztáson, az élet és a természet megóvásán, valamint a jövő nemzedékek szem előtt tartásán keresztül. Így az iszlám szent szövegeiben kiemelt értékek hasonlóak a Bibliában megfogalmazott zsidó–keresztény felfogáshoz a környezetről. Ugyanakkor Dutton az iszlám joghoz és a lelkiséghez fordul, hogy megfogalmazza az emberek által a szárazföldön és a tengeren elkövetett pusztítás sokkal alapvetőbb kritikáját. Szerinte a környezeti válság fő felelőse az uzsoragazdaság (nemzetközi bankok, globális pénzügyi rendszerek és a kapitalizmus) a maga kapzsi, megosztó és degeneratív rendszerével (155. o.). A válságból kivezető útként az uzsora nélküli kereskedelmet és a helyi szinten megvalósuló társadalmi igazságosságot, valamint a jótékonykodást ajánlja.
Így a három ismertetés, miközben kellőképpen leírja kinek, kinek a saját hagyományát az ökológia megközelítése szempontjából, a vallást mint egyfajta etikai kritikát ábrázolja, ami minden vallás alapfunkciója, és amit az idők során a gazdasági és politikai hatalom túlkapásaival szemben fenntartott diszkurzív gyakorlatként alkalmaznak. A vallások igyekeznek kordában tartani az ember természet törvényeit sértő, önző érdekeket követő, és a társadalmi és természeti rendet leromboló egyensúlyvesztettségét, lehetővé téve az emberek milliárdjainak évmilliókon át tartó túlélését. Ez a könyv nem kínál azonnali megoldást az ökológiai válságra, ugyanakkor világosan beazonosítja az ökológiai válságért felelős gazdasági és politikai tényezőket, és segít felhívni a figyelmet a jelenlegi gazdasági modell katasztrofális következményeire.
Nyitókép forrása: freepik
