Az éghajlatváltozás elleni fellépés az Európai Uniós külügyi tevékenységének szerves részét képezi, ebből fakadóan a szervezet számos harmadik országgal és régióval folytat együttműködést ezen a területen.
Az Európai Unió nemcsak tagállamaiban, hanem a külügyi tevékenységében is meghatározó szerepet biztosít az éghajlatváltozás elleni fellépésnek, hiszen az európai zöld megállapodás több céljának, például a nettó karbonsemlegesség vagy legalább a kibocsátáscsökkentés elérése az EU határain túl is érdekében áll a döntéshozóknak. Ebből kifolyólag Brüsszel számos bi- és multilaterális együttműködést hívott életre az elmúlt években: többek között a jelentős károsanyag-kibocsátó Kína, valamint a környezetszennyezés igazságtalan elszenvedője, a kevésbé iparosodott afrikai kontinens is partneri kapcsolatot alakított ki az EU-val a zöld átállás területén.
Az ún. zöld szövetségek kialakítása az Unió, valamint egy harmadik állam között az elmúlt időszakban meghatározóbbá vált: április végén Norvégiával, májusban pedig a latin-amerikai, illetve a karibi térség országaival, továbbá a Koreai Köztársasággal folytatott egyeztetéseket és létesített partneri kapcsolatokat. A diskurzus alapelemeit az éghajlatváltozás elleni küzdelem, a környezetvédelem, ezen belül a biodiverzitás csökkenésének megakadályozása, a tiszta energiára való átállás felgyorsítása, az ipari tevékenység, illetve a közlekedés zöldítése, a kutatási, oktatási és innovációs együttműködés szilárd alapokra helyezése, valamint a pénzügyi rendszerek fenntarthatósága területek adják más-más szempontok alapján.
Norvégia az európai kontinens államaként számos uniós szakpolitikai együttműködés résztvevője, a nettó karbonsemleges kontinens cím eléréséhez megkerülhetetlen szereplő. A zöld szövetség intézményét a Japánnal kötött megállapodáskor 2021 májusában hozták létre, az észak-európai országgal kötött megállapodás a második ilyen jellegű együttműködés, amely nemcsak az egymás közötti kapcsolatok erősítésében, hanem a fejlődő országok éghajlatvédelmi-politikáinak előmozdításában is érdekelt. Hasonló elvek mentén szerveződik a Dél-Koreával kötött konvenció is, mely kooperációnak előfutára az európai zöld megállapodás keretében Marokkóval 2022 októberében aláírt Zöld Partnerség. A latin-amerikai, valamint a karibi térséggel kezdeményezett találkozó egyelőre még kezdetlegesként ítélhető meg utóbbi példákkal szemben, ugyanakkor a résztvevő tisztviselők elköteleződést mutattak a Párizsi Megállapodás, valamint a Kunming-Montreal Globális Biodiverzitási Keretrendszer végrehajtása érdekében.
Az együttműködés régiónként specifikus, mindazonáltal a gazdaság zöldítése mindenhol erőteljesen megjelenik. Nem véletlen, hiszen az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó uniós mechanizmus (Carbon Border Adjustment Mechanism – CBAM) keretében a nagy széndioxid-kibocsátású termékek behozatala adóköteles lesz várhatóan 2026-tól kezdve, amellyel a nem uniós országokban termelő vállalatokat kívánják kötelezni a kibocsátáscsökkentésre. Az eddigi és a mostani partneri kapcsolatok kialakítása valószínűsíthetően a CBAM elkerülését is szolgálja tekintettel arra, hogy az említett országok – ha nem is a legjelentősebb, ugyanakkor – meghatározó gazdasági partnerei az Európai Unió számos országának.
Kép: International Centre for Climate Change and Development
