Interjú Szabó-Takács Nórával
Szabó-Takács Nóra a Békés vármegyei Dobozról származik. Matematika–rajz szakos tanárként végzett az Eszterházy Károly Főiskolán, ahol már hallgatóként is különösen érdeklődött a módszertani megújulás és a tanulói motiváció kérdései iránt. Jelenleg Budapesten egy magán általános iskolában tanít matematikát innovatív, élményalapú módszerekkel, folyamatosan keresve azokat a pedagógiai megoldásokat, amelyek közelebb hozzák a tantárgyat a diákok mindennapi gondolkodásához, és segítenek oldani a matematikával kapcsolatos szorongást. Emellett a közösségimédia-felületeken több mint 20 000 követővel rendelkező, a Matek KülöNóra oldal tulajdonosa, ahol naponta oszt meg rövid videókat és bejegyzéseket a matematika tanításának újszerű módszereiről, valamint a tanulási nehézségek oldásáról. A hat éve pályán lévő fiatal pedagógust a pályájáról, módszertani elképzeléseiről és az oktatás jövőjéről kérdeztük.
Mi egy pedagógus három legjobb tulajdonsága?
Szerintem az együttérzés, a figyelem és a türelem a legfontosabbak. A tanárnak értenie kell a diákok helyzetét, észre kell vennie, hogyan élik meg az órákat és a tanulási folyamatot. Én a pozitív megerősítésben hiszek: ha a diák pontosan tudja, mit miért csinál, és érzi a fejlődési ívet, akkor sok esetben a fegyelmezés szinte feleslegessé válik.
Miért választottad a pedagógus pályát?
Szakközépiskolás éveim alatt Békéscsabán volt egy külön matektanárom, aki rendkívül erős hatással volt rám. Fantasztikus volt, és a mai napig példaképemként tekintek rá. Magával ragadott, ahogyan tanított és az, hogy milyen őszinte lelkesedéssel fordult a matematika felé, amit képes volt átadni a diákoknak is. Nagyon jól ráérzett arra, hogyan kell különböző tanulókhoz igazodni, és hogyan lehet a nehezebb témákat is érthetővé, sőt élvezetessé tenni. Ő indította el bennem azt a gondolatot, hogy matematikatanár szeretnék lenni. Mindig is szerettem gyerekekkel foglalkozni, így szinte természetes volt, hogy erre az útra lépjek. Szerencsésnek tartom magam, mert az egri egyetemen is nagyon jó tanáraim voltak, ugyanakkor szakközépiskolai éveim alatt jó és kevésbé jó példákkal is találkoztam, amelyek szintén formálták a szemléletemet.
Mi jelenti a legnagyobb örömet a tanítás során?
Számomra a legnagyobb öröm az, amikor látom, hogy a diákok megértik és meg is szeretik azt a gondolkodási rendszert és módszert, amellyel tanítok. Különösen motiváló, amikor óra után még maradnának, kérdeznek, vagy pluszfeladatokat kérnek, mert fejlődni szeretnének. Hosszú távon pedig az ad valódi szakmai visszaigazolást, amikor látom az évek során befektetett munka eredményét: a tanítványaimat felveszik az egyetemre, vagy magabiztosan boldogulnak a továbbtanulás során. A motivált, kíváncsi és lelkes diákok jelenléte minden nehézséget ellensúlyoz.
Szerinted változtak a diákok az évek során?
Mindenképpen változtak, és úgy érzem, ez a változás egyre gyorsabb. Egyre több az ADHD-val vagy különböző figyelemzavarral küzdő tanuló, és összességében is nehezebb hosszabb ideig fenntartani a figyelmüket. Éppen ezért tudatosan törekszem arra, hogy többféle módszert, eszközt és megközelítést építsek be az óráimba. A matematikaórák alapvetően strukturáltak és sokszor monotonnak hatnak, hiszen elengedhetetlen az alapok szisztematikus felépítése, de a figyelmet ma már nem lehet a hagyományos eszközökkel hatékonyan fenntartani. Nálam különösen fontos alapelv, hogy a diákok merjenek hibázni, mert a hiba nem kudarc, sokkal inkább a tanulás természetes része. Sok esetben azt látom, hogy nem a tudás hiánya, inkább a hibázástól való félelem akadályozza őket, ezen tudatosan próbálok segíteni.
Hogyan fejleszted a diákok gondolkodását a felső tagozaton?
Saját módszertanommal, a Matemágiával, amely tulajdonképpen egy komplex, gamifikált tanulási rendszer. Az óráimba tudatosan építek be játékos elemeket, amelyek egyszerre működnek egyéni és csoportos szinten is. A Matemágia-rend minden diákot befogad, én pedig ennek a rendszernek a „vezetője” vagyok. A tanulók különböző szinteket érhetnek el, amelyek a teljesítményükhöz és a fejlődésükhöz igazodnak, így a tanulás egyfajta előrehaladási útként jelenik meg számukra. „Varázsköveket” gyűjtenek, amelyek a szabályok betartásához és az aktív részvételhez kapcsolódnak. A rendszer következetessége fontos, mert így megtanulják, hogy a döntéseiknek következménye van. Tíz varázskő megszerzése után például közösen dönthetnek különböző „ajánlatokról”, ami fejleszti az érvelési készséget, a kompromisszumkészséget és a csoportos döntéshozatalt is. A másik rendszerem a piros pontok kamatozási rendszere, amely a pénzügyi tudatosság alapjait is igyekszik bevezetni. Ezt hetedik évfolyamtól alkalmazom, amikor már bevezetem a kamat fogalmát is. Létrehoztam egy „Nóra Bankot”, ahol különböző feladatcsomagok közül választhatnak, és szerződéses keretek között dolgozunk. Ez segíti őket abban, hogy megtanulják mérlegelni a kockázatot és a várható eredményt.
Mit tartasz a legnagyobb szakmai sikerednek?
Számomra a siker nem versenyekben vagy díjakban mérhető. Ennél sokkal fontosabb, hogyan változik a diákok hozzáállása és önbizalma. Minden félévben kérek tőlük anonim visszajelzést, és ezek túlnyomó része nagyon pozitív, ami megerősít abban, hogy jó irányba haladok. Különösen nagy sikernek élem meg, amikor egy korábban szorongó, visszahúzódó diák eljut oda, hogy aktívan részt vesz az órán, kérdez, sőt kiáll a táblához is. Az is fontos visszaigazolás számomra, amikor a tanulási segédanyagaimat használják és akár továbbadják egymásnak.
Mi volt a célod a Facebook-oldalad elindításával?
Szerettem volna megmutatni, hogyan gondolkodom a matematika tanításáról és annak módszereiről. Azt tapasztalom, hogy a rövid, könnyen fogyasztható videós tartalmak – a „shorts” jellegű anyagok – valóban segítik a diákokat abban, hogy gyorsabban megértsenek bizonyos összefüggéseket. Ma már az is gyakran előfordul, hogy a szülők jelzik, milyen témákban lenne szükségük magyarázó tartalmakra, ez a folyamatos visszacsatolás a tartalomfejlesztésben is segít.
Hogyan látod az oktatás jövőjét?
Ez egy összetett kérdés, különösen úgy, hogy ez már a harmadik tanévem egy magániskolában. Úgy látom, hogy az innováció lehetőségét alapvetően a tanárok szakmai szabadsága határozza meg, ezért lényeges, hogy ezzel hogyan tudnak élni. Nagyon fontosnak tartom, hogy a tanuláshoz az alapvető hagyományos és digitális eszközök is adottak legyenek. A jövőben szerintem kulcskérdés lesz az is, hogy az iskolák mennyire tudnak rugalmasan reagálni a változásokra, és mennyire bíznak a pedagógus szakmai döntéseiben. A tanári értékelési rendszerekben is látok fejlesztési lehetőséget, mert fontos lenne, hogy a valódi pedagógiai hatás kerüljön a középpontba. Összességében úgy gondolom, ezek határozzák meg a tanítás jövőjét.
Nyitókép: az interjúalany saját fényképe
