RECENZIÓ – Az utóbbi évtizedben gyakran hallhattunk olyan véleményeket, hogy beléptünk az igazság utáni (post-truth) korba, amikor az emberi civilizáció számára az ókor óta kitüntetett jelentőséggel bíró igazság fogalma elveszítette relevanciáját.
Mark Shepard könyvének címében kérdőjel nélkül, állításként szerepel a megdöbbentő megállapítás: nincsenek tények. A szerző nemzetközileg elismert médiatudós és művész, építészetet és médiatudományt oktat a New York State University buffaloi kampuszán, kutatási területe a művészetek és a technológia összefüggéseinek vizsgálata. A könyv alcíme nyilvánvalóvá teszi, hogy a vizsgálat tárgyát az informatikai óriáscégek által uralt digitális univerzum működésmódjának elemzése képezi. Az internet világát uraló néhány multicég az utóbbi két évtizedben olyan mértékű befolyásra tett szert az emberi társadalom működése felett, az általuk uralt virtuális tér annyira összefonódott az „offline” valósággal, hogy e két terület egymástól való elkülönítése csak nagy erőfeszítés eredményeként lehetséges, és akkor se teljes mértékben. Míg a korábbi évszázadok és évezredek során az emberek főként közvetlen tapasztalataik és más emberekkel való közvetlen érintkezés alapján tájékozódtak, a tömegmédia megjelenésével az információ forrása és hitelessége egyre inkább ellenőrizhetetlenné vált. A közösségi média és az „okos”-nak nevezett eszközök megjelenésével pedig olyan virtuális véleménybuborékok jöttek létre, melyek köszönőviszonyban sincsenek a posztmodern filozófusok által már a XX. század második felében eleve hozzáférhetetlennek minősített objektív valósággal. A korábban csak filozófusok számára problematikus fogalmak: tény, igazság, valóság a posztmodern tömegmédia világában a társadalom széles rétegei számára váltak hozzáférhetetlenné, sőt, valójában érdektelenné.
Shepard könyvének bevezetője az Oxford Dictionaries által 2016-ban az év szavának választott post-truth fogalmának definíciójával kezdődik, mely szerint ez a jelző olyan körülményekre vonatkozik, amikor az objektív tények kisebb hatással bírnak a közvélemény formálásában, mint az érzelmekre és személyes meggyőződésekre alapozó befolyásolás. A szerző konkrét példaként Donald Trump választási kampányát, valamint a Brexit-párti kampányt hozza fel, és a legfőbb problémát nem magában a megállapítása szerint évszázadok óta elterjedt politikai célú hazugságban, hanem abban véli felfedezni, hogy maga az igazság vált másodlagos fontosságúvá. A fegyverként használt közösségi média világában eltűntek a közös alapok, melyek korábban lehetővé tették az egyes állítások igazságtartalmának eldöntését. Ezzel párhuzamosan pedig egyre több viselkedési adatot gyűjtenek és bocsátanak áruba az emberekről, kiszámítva várható viselkedésüket. Shepard könyve arra tesz kísérletet, hogy feltárja az igazság utáni világ episztemológiai alapjait, a mesterséges intelligencia és a társadalmi hálózatok szerepét a post-truth jelenségvilága által uralt területeken, ráirányítva a figyelmet az algoritmusok mindennapi életre gyakorolt hatására.
A szerző megállapítása szerint a Facebook, a Twitter és az Instagram jelentős mértékben hozzájárultak a hamis információk terrénumának kibővüléséhez. A felhasználók nem rendelkeznek az igaz és hamis állítások közötti különbségtételhez szükséges eszközökkel, és az említett platformok éppen arra lettek létrehozva, hogy ezt kihasználják. Algoritmusaik úgy vannak kidolgozva, hogy a tartalmakat a felhasználói érdeklődés maximalizálása érdekében szelektálják, és ezáltal kifejezetten elősegítik az igazság utáni tartalmak terjedését. Kutatási eredmények alapján a hamis információkat tartalmazó tweet-ek hatszor gyorsabban terjednek, mint a hitelesek, és ezekért az esetek többségében emberek, és nem robotok a felelősek. Az online közösségek tagjai a más tagok által megosztott információban gyakran jobban megbíznak, mint a fősodratú média által közvetítettben, és a saját meggyőződésükkel egyező információt könnyen befogadják, az ezekkel ellentéteset viszont gyakran zsigerből elutasítják.
A hamis információk terjedése ellen létrehozott igazságtartalom-vizsgáló szolgáltatások (fact-checking services) viszont nem elég hatékonyak, és közös alap hiányában elfogulatlanságuk is megkérdőjelezhető lehet, hiszen nem világos, hogy kik és milyen alapon döntenek az információk igazságtartalmáról.
Shepard a post-truth jelenség filozófiai alapjait Daniel Dennettre hivatkozva a posztmodernista nézetekre vezeti vissza. A mindenre kiterjedő relativizmus ‒ az igazság hozzáférhetetlenségének hirdetése, hogy tények nem léteznek, csak értelmezések ‒ párhuzamos világokhoz, a közös valóság létének tagadásához vezetett el. A szerző arra a kérdésre keresi a választ, hogy konszenzusos alap hiányában mire alapozhatók az igazságra vonatkozó állítások, mi alapján lehet ezeket megvitatni, igazolni vagy elvetni, illetve mi lehet közös alap a mesterséges intelligencia alkalmazásával gazdasági és politikai érdekek mentén egymástól tudatosan elválasztott társadalmi csoportok esetében. Ennek eszközei semmiképpen nem tekinthetők semlegesnek, és a szerző szerint kifejezetten elősegítik az előítéletek, diszkriminatív és megosztó attitűdök terjedését és fennmaradását, és egyúttal eszközei a megfigyelésnek, a társadalom feletti kontrollnak. A megfigyelés során nyert adatok statisztikai feldolgozása és alkalmazása különböző identitáskonstrukciókhoz kötődik, és Shepard szerint a privilegizált vagy hátrányos helyzet befolyásolja az állítások igazságtartalmának társadalmi elfogadottságát is, tehát nem mindegy, hogy ki teszi az állítást. Saját pozícióját is kijelöli ebben az ideológiailag konstruált térben: „Részemről ezt a könyvet egy vallástalan, középkorú, ép testű, fehér, cisznemű, európai-amerikai származású, középosztálybeli férfi pozíciójából írom.” Hangsúlyozza, hogy tisztában van sok tekintetben privilegizált helyzetével, és ezért arra próbálja használni hátterét és szakmai tapasztalatát, hogy rámutasson a társadalomtechnikai eszközök aránytalanságaira és rendszerszerű elfogultságaira, valamint a közös alapok megtalálásának nehézségére.
A könyv első része az igazság utáni reprezentációs terek létrehozásával, a térképkészítés és a kartográfiai reprezentáció politikai vonatkozásaival, a viselkedési adatok elemzésével és hatásaival foglalkozik. A második részben pedig ezen jelenségek egyre táguló térbeli dimenziót mutatja be, mely az egyénre irányuló manipulációtól elvezet az algoritmikus kormányzás határokon átívelő nyilvános és közösségi formáiig.
A szerző széles forrásbázisra alapozva építészeti, urbanisztikai, médiatudományi, statisztikai, filozófiai és technikai megközelítéseken keresztül közelíti meg a mindennapi élet adatalapú algoritmikus átformálásának jelenségkörét.
Shepard könyve elméleti és technológiai szempontból alapos és érdekes, az algoritmusok világában kevéssé járatos olvasó számára is befogadható áttekintést nyújt a közösségi média és az informatikai óriáscégek által alkalmazott manipulációs eljárásokról, viszont politikai nézeteit tekintve semmiképpen nem tekinthető elfogulatlannak. Trump-ellenessége, és általában véve a jobboldali konzervatív politikai törekvésekkel szembeni alig leplezett ellenszenve arra engednek következtetni, hogy Shepard könyve a post-truth jelenség politikai gyakorlatának szándékosan nem a teljes spektrumát világítja meg olvasói számára, és így magának sem sikerül kilépnie az „alternatív tények” világának csapdájából.
Mark Shepard: There are no facts. Attentive algorithms, extractive data practices, and the quantification of everyday life (Cambridge, MA/ London: The MIT Press, 2022)
