Attól függően, hogy az aláírástól vagy a hatályba lépéstől számoljuk a születését, a schengeni övezet negyvenegy vagy harmincegy éves az idén. Talán még az alapító öt állam – Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg és Németország – vezetői sem gondolták, hogy mára az Európai Unión belüli szabad mozgás legvonzóbb jelképévé válik az elmúlt évtizedekben folyamatosan növekvő, mára már egész Nyugat- és Közép-Európát felölelő térség. Mégis, ha ma szóba kerül az útlevél nélküli utazás és a szabad mozgás az Európai Unióban, akkor sokkal inkább az aggodalom, mint a bizakodás hangját lehet érezni a beszélgetésekben.
Az elmúlt időszakban – élve a megállapodás adta lehetőséggel – egymás után több, meghatározó jelentőségű európai uniós tagállam jelentette be a schengeni rendelkezések felfüggesztését és a határellenőrzés újbóli – ideiglenes – bevezetését. Lengyelország kezdte a sort idén áprilisban, a terveik szerint 2027. március 30-áig tart a fokozott ellenőrzés. A sorban Olaszország követte, amely az egész 2026-os évre időszakosan rendel el megerősített ellenőrzést. A következő ország Franciaország volt, amelyik május elsejétől ugyanezen év október 31-éig függeszti fel Schengen alkalmazását. Május 12-től november 11-ig a svéd–norvég határon állítják helyre ideiglenes a fokozott határellenőrzést, míg Dánia július 12-étől csatlakozott ehhez a lépéshez, szintén november 11-éig. Végül szeptember 16-ától jövő év március 15-éig a német–osztrák határon számíthatnak az utazók fokozott ellenőrzésre.
Bár a bejelentések sorra csak átmeneti intézkedéseket említenek, mostanra, úgy néz ki, hogy az ideiglenes lett az új állandó. A hivatalos indoklás szinte mindenhol megegyezik: az illegális migráció megfékezése, a terrorveszély kezelése és a külső határok elégtelen védelme.
A probléma nem az intézkedések jogszerűségében rejlik – hiszen a Schengeni Határ-ellenőrzési Kódex rendkívüli helyzetekben lehetőséget biztosít erre –, hanem a politikai üzenetben és a gazdasági realitásban. Ami 2015-ben még sokkszerű, átmeneti válaszreakció volt a migrációs válságra, az 2026 őszére strukturális elemmé vált, jól mutatva az Európai Unión belül az utóbbi években kialakuló bizalmi válságot. A tagállamok ma már nem bíznak abban, hogy a szomszédjuk meg tudja – vagy akarja – védeni a közös térséget.
A schengeni övezet belső határain megjelenő rendőri ellenőrzések, a feltorlódó teherautó-sorok és a megnövekedett menetidők nem csak a nyaraló turistáknak okoznak bosszúságot. A gazdasági hatások drámaiak már rövid távon is drámaiak lehetnek.
Megszakadhatnak az ellátási láncok. Az európai ipar a „just-in-time” (éppen időben) szállítási modellre épül. A határokon elvesztegetett órák közvetlenül növelik a szállítási költségeket. A fokozott ellenőrzés akadályt jelenthet az éppen csak kialakuló egységes munkaerőpiac működésében. Uniós polgárok milliói élnek az egyik tagállamban, miközben a határ túloldalán dolgoznak. Számukra a szabad mozgás korlátozása a mindennapi megélhetést nehezíti el. Összességében pedig ezek az intézkedések elvezethetnek az egységes piac eróziójához. Elemzések szerint a belső határok teljes és tartós visszaállítása évente tízmilliárd eurós nagyságrendű veszteséget okozhat az Európai Unió GDP-jében.
A Tanács és az Európai Parlament 2024 tavaszán azzal a reménnyel fogadta el az új Migrációs és Menekültügyi Paktumot, hogy a külső határok megerősítésével feleslegessé teszik a belső falakat. A paktum gyakorlati végrehajtása azonban lassan, akadozva halad. A frontvonalban lévő déli és keleti tagállamok túlterheltek, a szolidaritási mechanizmusok körüli viták pedig újra és újra fellángolnak.
Az Európai Tanács október 15–16-án, a következő találkozóján a migráció és a schengeni helyzet ismét a napirend élén szerepel majd. A politikai dinamika azonban megváltozott. A tagállamok belpolitikai nyomás alatt állnak: a választók biztonságot és ellenőrzést követelnek, és egyre többen a nemzetállami határok visszaállításában látják a csodaszert. Úgy tűnik, a brüsszeli technokraták figyelmeztetései az egységes piac védelméről egyre halkabbnak tűnnek a szuverenista retorika kórusával szemben. Azt azonban ma még lehetetlen megmondani, hogy az egyre közelebb kerülő parlamenti választások kockázata számos uniós tagállamban eredményez-e irányváltást Schengen vagy éppen a migrációs politika tekintetében.
Nyitókép forrása: Doom.ko /depositphotos.com
