Az Európai Bizottság nyilvános konzultációt indított a 2027 utáni ifjúsági stratégia prioritásairól.
Az Európai Unió (EU) az ifjúságpolitikája keretében a 15 és 29 kor közötti fiatalok számára dolgoz ki cselekvési terveket, javaslatokat az életszínvonaluk növelése, valamint a politika folyamatokba való bekapcsolódásuk erősítése végett. Az uniós intézmények mozgástere azonban korlátozott, hiszen az ifjúságpolitika a nemzeti hatáskörbe tartozó szakpolitikák közé sorolandó, ami azt jelenti, hogy közösségi szinten mindössze koordináló, kiegészítő tevékenységre van lehetőség. A fiatalok helyzetének fontosságát hangsúlyozza ugyanakkor az Unió 2019–2027-es ifjúsági stratégiája, melynek alapját egy 2018 tanácsi állásfoglalás jelenti.
Ebben a dokumentumban a tagállamok delegáltjai négy kulcsfontosságú, egymással szorosan összefüggő stratégiai célt határoztak meg a jövő generációi számára. Az első a gyakorlatias és naprakész tudás biztosítása. Olyan modern ismeretek átadása a cél, amelyek révén a polgárok rugalmasan alkalmazkodhatnak a folyamatosan változó társadalmi struktúrákhoz és a munkaerőpiac aktuális elvárásaihoz. A második célkitűzésük az aktív állampolgári szerepvállalás ösztönzése, vagyis, hogy a fiatalok felelősségteljesen vegyenek részt a közéletben, és tudatosan alakítsák környezetüket. A tagállamok elkötelezték magukat továbbá annak biztosítása mellett, hogy a kormányzati és szakpolitikai döntések meghozatalakor kötelezően mérlegeljék azok fiatalokra gyakorolt közvetlen és közvetett hatásait. Végezetül, negyedik célként a társadalmi befogadás és integráció előmozdítását jelölték meg. Ennek keretében célzott lépések megtételének szükségességét fogalmazták meg annak érdekében, hogy a hátrányos helyzetű vagy marginalizált fiatalok is könnyebben beilleszkedhessenek a közösségbe.
A kitűzött célok megvalósítását szolgáló eszközöket a döntéshozók három alapvető pillérre és elvi keretre építették fel. Az egyik a bevonás. Ezen eszközzel arra törekszenek, hogy a fiatalok ne csupán elszenvedői, hanem aktív alakítói legyenek a sorsukat érintő intézkedéseknek. A tagországok vállalták, hogy a döntések előkészítési, végrehajtási és utólagos értékelési szakaszaiba is bevonják az ifjúságot. Ennek gyakorlati megvalósulásaként a részvételi demokrácia intézményeinek megerősítését, valamint a civil ifjúsági szervezetek pénzügyi és szakmai támogatását jelölték meg, biztosítva számukra a közvetlen beleszólást a jogalkotási folyamatokba. A második alappillért az összekapcsolás jelenti, amely a határokon átnyúló kapcsolatépítésre és a nemzetközi tapasztalatcserére fókuszál. A tagállamok egyetértettek abban, hogy a kölcsönös megértés legjobb eszköze a mobilitás ösztönzése. Célul tűzték ki, hogy folyamatosan növeljék az Európai Unió sikeres mobilitási programjaiban – mint például az Erasmus+ vagy az Európai Szolidaritási Testület – részt vevő fiatalok számát. Ahhoz, hogy ez a lehetőség mindenki számára elérhető legyen, az egyik legfontosabb feladat a bürokratikus, anyagi és nyelvi akadályok teljes körű felszámolása. A harmadik alapelv a jogérvényesítést, az önálló életkezdést és a sikeres társadalmi beilleszkedést szolgálja. A nemzetek elkötelezték magukat amellett, hogy a ciklus végéig (2027-ig) kézzelfogható és hatékony intézkedéseket vezetnek be az ifjúsági munkanélküliség csökkentésére. A program kiemelt figyelmet fordít a pályakezdők támogatására, mentorálására és a munkaerőpiacra történő zökkenőmentes belépésük segítésére.
Az Európai Bizottság (EB) most, 2027-hez közeledve nyilvános konzultáció keretében várja az észrevételeket, meglátásokat arra vonatkozóan, hogy a jelent tapasztalatai alapján, mik legyen a legfőbb fókuszpontjai a következő ifjúsági stratégiának a bevonás, a nemzetközi tapasztalatszerzés és az ezeket előmozdító eszközök tekintetében.
Nyitókép forrása: xavierlorenzo / depositphotos.com
