Európa Múzeum: európai őslakosok és honfoglalók

Az eddigi „Európa Múzeum” blogbejegyzéseimben elsősorban olyan, a versenyképességet érintő témákat, mint a gazdasági versenyképesség hanyatlása, a világgazdaságból történő részesedés csökkenése, a szabadalmak hiánya, a kontinens informatikai szuverenitásának hiánya stb. érintettem. Ezen témák jól mutatják, hogy az öreg kontinens ereje, szerepe, jelentősége a XXI. században sajnos igen látványosan zsugorodik, vezetőinek többsége pedig mintha nem azon dolgozna, hogy ezen számunkra kedvezőtlen trendet megfordítsa, hanem struccpolitikát folytatva a tényeket is sokszor tagadva tovább erősítik eljelentéktelenődésünket. S már annak is örülhetünk, ha egy-egy elemzésben napvilágra kerül egyre növekvő hátrányunk, és javaslatok születnek az innováció, energiaárak, versenyképesség, a közös piac egysége, a gazdasági és szociális kohézió területén – ld. Mario Draghi és Enrico Letta közelmúltbéli jelentéseit. Ugyanakkor az érdemi és konkrét intézkedések valódi döntéshozóktól sajnos továbbra is váratnak magukra.

Az elmúlt kétezer évben vezető szerepet játszó és kulturális gazdagságára joggal büszke kontinensünk „múzeummá válását” nem csak a fent említett versenyképességi területeken tapasztalhatjuk meg, hanem ami ennél sokkal fontosabb a lakosságának gyors, a hatalmon lévő európai döntéshozók többsége által is elősegített kicserélődése terén is. Lord David Frost, egykori brexitügyi főtárgyaló, volt EU-kapcsolatokért felelős miniszter a Lordok Házának tagja 2025. május 8-án a Ludovika Fesztiválon tartott előadásában is felhívta a figyelmünket arra, hogy London jelenlegi lakosságának 40%-a nem az Egyesült Királyságban született. Bár Európában valóban London vezeti azon városok toplistáját, amelyeknek egyre több külföldön született lakosa van a jelenség egyáltalán nem egyedi.

1. London, Nagy Britannia – 40.6%
2. Malmö, Svédország – 34.4%
3. Hága, Hollandia – 32.8%
4. Amsterdam, Hollandia – 32.1%
5. Manchester, Nagy Britannia – 31.4%
6. Bécs, Ausztria – 31.3%
7. Rotterdam, Hollandia – 28.6%
8. Göteborg, Svédország – 27.5%
9. Koppenhága, Dánia – 26.3%
10. Birmingham, Egyesült Királyság – 25.6%

Forrás: ONS 2021, SCB 2019, CBS 2019, Stadt Wien 2023, DST 2022 idézi a Global Statistics

Természetesen erre lehet mondani, hogy nem csak Európában hanem a világ más részén is végbe mennek hasonló folyamatok, elég megnézni egy hasonló statisztikát világszinten:

Azonban a statisztika mögötti valóság minden régióban más és más: Dubai, Doha, Abu Dhabi, Kuvait Európához hasonlóan gazdasági okból fogad külföldieket, azonban mindezt szigorúan szabályozottan teszik, többségében nagy munkaerő-kölcsönző és -közvetítő cégeken keresztül általában határozott időre és állampolgárságot csak a legritkább esetekben szerezhetnek. Azaz a Közel-Keleten a külföldön született lakosok többsége ott dolgozó munkavállaló és nem bevándorló.

Kanada az EU-hoz hasonlóan rendkívül megkönnyítette a bevándorlást, amit jól mutat, hogy a világ első tíz legnagyobb arányban külföldön születetett lakosainak otthont adó városai közül öt Kanadában található. Figyelemre méltó, hogy ezen kanadai városok lakosainak több mint a fele nem Kanadában született.

A külföldön születettek azok, akik nem a lakóhelyük szerinti országban születtek. Bár az ENSZ, az Egyesült Államok, az EU és más régiók, országok jogi szempontból eltérően határozzák meg a „külföldön születettek” halmazát, alapvetően mindenhol a letelepedés szándékával érkező bevándorlók és a külföldön dolgozó munkavállalók alkotják a külföldön születettek két legfontosabb csoportját. Azonban sehol sem foglalja magában ezen fogalom, így a fenti statisztikák sem, a második vagy harmadik generációs bevándorlókat, akik már ott születtek és többségében állampolgársággal rendelkeznek.

A jelenleg zajló demográfiai átalakulás messze túlmutat egyszerű statisztikai trendeken: Európa kulturális, identitásbeli és civilizációs arculata alapjaiban változik meg. A tömeges bevándorlás, amelyet sokszor politikai akarat is ösztönöz, nem csupán munkaerőpiaci kérdés, hanem mélyreható társadalmi és kulturális következményekkel jár. Az egyre diverzifikáltabb etnikai és vallási összetétel új normákat, értékeket és viselkedési mintákat hoz magával, amelyek gyakran gyökeresen eltérnek az európai társadalmak történelmi hagyományaitól. A második és harmadik generációs bevándorlók, bár formálisan már „őslakosként” jelennek meg a statisztikákban, sok esetben saját, az eredeti kultúrától elkülönülő identitást őriznek meg és közvetítenek tovább. Mindez nem feltétlenül jelent automatikusan konfliktust, de kétségtelen, hogy a kohézió, az integráció és a társadalmi egység kihívások elé kerül. Európa így nem csupán gazdasági értelemben válik „múzeummá”, hanem kulturálisan is: a múlt díszletei – épületei, műemlékei – megmaradnak, de a mögöttük álló civilizációs tartalom lassan elhalványul.

A nyitókép forrása: ChatGPT, prompt: Készítenél egy 16:9 arányú képet, amelynek témája: Európa Múzeum: európai őslakosok és honfoglalók