Megszoktuk már az utóbbi években, hogy a magyar belpolitika hullámai egyre gyakrabban csapnak át az európai belpolitika vizeire is. Néha egy-egy esemény európai visszhangja, néha azonban a belpolitikai szereplők tudatos tevékenysége gondoskodik arról, hogy ami nálunk történik, ne maradjon csupán a magyar választópolgárok belügye. A belpolitika és az európai belpolitika közötti játékra, és a belpolitikai szereplők ezzel kapcsolatos taktikázására sokszor úgy gondolunk, mint magyar sajátosságra. Ugyanakkor az európai politikai tér alakulása is új fejleményeket hoz ezen a téren.
Noha az Európai Parlament mostani ciklusa már a vége felé közeledik és érdemi tevékenység már nem is várható a testülettől, a radikális jobboldali pártokat tömörítő frakció, az Identitás és Demokrácia május 23-án – két héttel az európai parlamenti választások előtt – hozta nyilvánosságra, hogy kizárja soraiból a német Alternative für Deutschland nevű pártot, listavezetőjének a második világháborús SS-katonákra vonatkozó megjegyzése miatt. Maximilian Krah az előző hétvégén interjút adott az olasz La Repubblica című lapnak, amelyben kifejtette, hogy szerinte nem lehet automatikusan bűnösnek tekinteni mind a 900.000 SS-katonát, mert – szerinte – többen közülük egyáltalán nem is követtek el semmilyen bűncselekményt.
Az AfD rögtön eltiltotta listavezetőjét minden közszerepléstől, és elhatárolódott a politikustól, aki ezután le is mondott minden tisztségéről. Ez azonban már nem tudta megakadályozni a kizárást. Először Marine Le Pen, a frakció legerősebb pártja, a Rassemblement National vezetője jelentette ki, hogy az AfD-nek távoznia kell, majd a frakció vezetősége hozott hasonló tartalmú döntést.
Megszokhattuk már persze, hogy a radikális jobboldalon a választási kampányokban nyilvánosságra kerülnek megbotránkoztató kijelentések, és ezeknek komoly következményeik lesznek az európai közvéleményben. A tény ugyanakkor, hogy a francia radikális jobboldal vezető pártja, és annak elnöke személyesen és közvetlenül nyilvánítja szalonképtelennek egy másik radikális párt irányvonalát és vezetőjét, mindenképpen figyelemre méltó, és arról a törekvésről tanúskodik, hogy a radikális jobboldal minden erőfeszítést megtesz annak érdekében, hogy a politikai centrumhoz közelebb kerüljön.
Talán ezt érzik a liberális pártok is, ami ellen a saját eszközeikkel próbálnak védekezni. A svéd liberálisok egy része például – arrafelé meglehetősen szokatlan módon – azzal, hogy kezdeményezik a svéd liberálisok egy másik részének kizárását a liberális pártszövetségből. Május 21-én egy stockholmi sajtótájékoztatón Emma Wiesner, a Centerpartiet európai parlamenti képviselője bejelentette, hogy pártja kezdeményezni fogja a másik svéd liberális párt, a Liberalerna kizárását a liberális pártok európai pártszövetségéből. A vád, ami miatt távozniuk kell az, hogy a Liberalerna továbbra is részt vesz abban a kormánykoalícióban, amelynek külső támogatója a Sverigedemokraterna nevű radikális jobboldali párt.
A 2022-ben hosszas tárgyalások után létrejött svéd kormány ugyan három, mindenki által elfogadott jobbközép párt részvételével alakult meg, a tény azonban, hogy külső támogatóként egy radikális jobboldali párt is színre léphetett, elég indok a centrumpártiak számára a hazai riválisuktól való megszabadulásra. Hivatkozási alapként arra az Európai Parlamentben május elején elfogadott deklarációra hivatkoznak, amelyben a többnyire balközép pártok akartak garanciákat kapni a jobbközép pártoktól arra vonatkozóan, hogy nem működnek együtt az európai radikális jobboldal pártjaival.
Látható tehát, hogy a nemzeti szintű belpolitikai európai belpolitikai eseménnyé válása nem magyar sajátosság. Ugyanakkor a tény, hogy a radikális jobboldalhoz való viszony ennyire éles önmeghatározási pontokat képez jobb- és baloldalon egyaránt, jól tükrözi vissza azt a felmérésekben is megjelenő tendenciát, miszerint a következő európai parlamenti választásokon a választópolgárok kiemelt figyelmével kell számolnunk a radikális jobboldali pártok vonatkozásában.
Nyitókép forrása: Európai Parlament
