A Weimari Háromszög külügyminiszterei 2024. május 22-én Weimarban találkoztak, hogy az aktuális európai kihívásokról egyeztessenek – kiemelt figyelemmel az EU közös kül- és biztonságpolitikájára. Lengyelország, Németország és Franciaország elfogadta a Weimari Menetrendet a következő uniós intézményi ciklusra vonatkozóan, amelyben szorgalmazzák, hogy az EU külpolitikájában érvényesüljön az „egy hangon való megszólalás és cselekvés”.
A Weimari Háromszöget (W3) 1991-ben hívta életre Lengyelország, Németország és Franciaország konzultációs fórumként. A 2010-es években francia és a német külpolitika számára leértékelődött a Lengyelországgal folytatott együttműködés, a politikai elhidegülés következtében csökkent a konzultáció intenzitása, sőt több évig teljesen szüneteltek a külügyminiszteri találkozók is. Az orosz–ukrán háború és az átalakuló geopolitikai környezet azonban új életet lehelt a weimari hármak együttműködésébe, a csoport felértékelődése pedig folytatódik.
Radosław Sikorski lengyel, Stéphane Séjourné francia és Annalena Baerboc német külügyminiszter május 22-i találkozójának az adott kiemelt aktualitást, hogy az EU tagállamai várhatóan júniusban megállapodnak a Stratégiai Menetrendről (Strategic Agenda), valamint az EU következő ötéves ciklusának vezető tisztségeinek betöltéséről a júniusi európai választásokat követően. A találkozó további célja volt, hogy megvitassák, milyen mértékben valósult meg a február 12-én La Celle-Saint-Cloud-ban elfogadott nyilatkozatuk.
A májusi találkozó napirendjén szerepelt Ukrajna és Moldova támogatása, a NATO-csúcsra való felkészülés, a transzatlanti, valamint az EU és Kína közötti kapcsolatok, a Közel-Kelet és Afrika helyzete, továbbá az aktuális európai kérdések, így különösen a közelgő EP-választás, az EU új intézményi ciklusa, az EU bővítési folyamata, valamint az új, 2024–2029-es EU stratégiai menetrend előkészítése.
A felek egy közös nyilatkozatot is elfogadtak „Weimari Menetrend” (Weimar Agenda) címmel („Weimari Menetrend egy erős, geopolitikai Európai Unióért”), amely meghatározza a W3-ak javaslatait a következő uniós intézményi ciklus vonatkozásában. Ahogy a stratégiai dokumentum címe is jelzi, a Weimari Hármak kifejezett célja, hogy az EU geopolitikai unióként határozza meg magát. A közös nyilatkozatban leszögezik: „az Európai Uniónak valódi geopolitikai szereplővé és biztonsági szolgáltatóvá kell válnia, amely képes reagálni a mai biztonsági kihívásokra és megerősíteni a nemzetközi rendet.” A felek megerősítenék az EU biztonság- és védelempolitikáját, és hangsúlyozzák egy erős európai pillér fontosságát a NATO-n belül.
A három külügyminiszter felszólalt a külföldi információs manipulációval és beavatkozással szemben, kifejezetten utalva a Tanács 2024. május 21-én elfogadott, a választási folyamatok külföldi beavatkozással szembeni védelméről szóló következtetéseire. A Weimari Háromszög külügyminiszterei egyetértettek abban, hogy a külföldi dezinformáció elleni weimari együttműködés kiváló példaként szolgálhat a jövőbeni uniós fellépések számára. A W3-ak hitet tettek továbbá Ukrajna és Moldova támogatása mellett, ideértve uniós csatlakozási törekvéseik, valamint biztonságuk támogatását. Franciaországot az utóbbi időben többen bírálták annak kapcsán, hogy többet beszél, mint amennyit ténylegesen nyújt a katonai segítség terén Ukrajnának.
A Weimari Menetrend másik nagy fókuszpontja az EU külső fellépésének koherenssé és hatékonyabbá tétele. Ennek érdekében a W3-ak az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének szerepét szeretnék megerősíteni.
A külpolitika az EU-ban jelenleg tagállami hatáskör, tehát az EU egyhangúságot igényel a döntéshozatalban ezen a területen, ami korlátozhatja az EU gyors cselekvési képességét, ugyanakkor a tagállami szuverenitás fontos garanciája is egyben. Ennek kapcsán hivatkozott egyik politikai megoldás a minősített többségi szavazás kiterjesztése a külpolitikai kérdésekre, vagyis a tagállami vétó eltörlése a közös kül- és biztonságpolitika területén. Egy ilyen rendszerre való áttérés azonban egyelőre nem tűnik reális forgatókönyvnek, hiszen a Szerződések módosítását követelné meg, amihez szintén egyhangúság szükséges. Ezzel együtt a külügyi és biztonságpolitikai főképviselő szerepének megerősítése elképzelhető a hatályos szerződési keretek között is.
A W3-ak szeretnék megvizsgálni annak lehetőségét, hogy hozzanak létre egy integrált EEAS (European External Action Service) / Bizottság szankciós csapatot, amely az EU egyetlen kapcsolattartó pontjaként működne a szankciók ügyében, közös elemzést végezne a szankciók hatásairól és azok megkerüléséről, valamint szolgáltatóként működne a tagállamok számára, amikor listák vagy ágazati szankciók javaslásáról van szó. A három külügyminiszter javasolja továbbá, hogy hozzanak létre egy „Weimari Reflexiós Folyamatot” a külkapcsolatok terén, amely elindítana egy hosszú távú reformokról szóló vitát, beleértve a döntéshozatal egyszerűsítését a közös kül- és biztonságpolitikán belül.
A Weimari Hármak ambiciózus terveket fogalmaztak meg a következő uniós intézményi ciklusra. Ezen javaslatok egy része programszerű, politikai célkitűzés a jövőre nézve, amelyeknek jelenleg nincs vagy rendkívül korlátozott a valós átültetési esélye. A közös menetrend azonban a Weimari Háromszög növekvő fontosságát jelzi az EU politikáinak koordinálásában, tekintve, hogy az EU legnagyobb gazdaságai – Franciaország és Németország – és Lengyelország mint közép-európai regionális hatalom között jött létre.
Franciaország és Németország viszonya az elmúlt néhány évben és különösen hónapban kiemelten viszontagságos volt, azonban egyes vélemények szerint Lengyelország harmadik szereplőként való jelenléte enyhítheti ezeket a feszültségeket, még inkább felértékelve a W3 jelentőségét.
Nyitókép forrása: Sebastian Indra/MSZ
