Ursula von der Leyennek újrajelölése esetén szövetségesekre lesz szüksége az Európai Parlamentben, hogy a következő öt évben is ő lehessen az Európai Bizottság elnöke. Az, hogy mely frakciókra támaszkodna, meghatározónak bizonyulhat saját és az Unió jövője szempontjából is.
Az Európai Parlament (EP) következő öt esztendőben való új összetételének kérdése mellett, illetve után a legjelentékenyebb téma az Európai Bizottság (EB) leendő elnökének személye és megválasztása. Az EB első emberére vonatkozóan az Európai Tanács (EiT) tesz javaslatot minősített többséggel, figyelembevéve az európai parlamenti választások eredményét. Ezt követően az EP szavaz a megnevezett személyről, akinek megválasztásához az Európai Parlament tagjai többségének támogatása szükséges. Az Európai Bizottság elnökéről az állam- és kormányfők hivatalosan a választásokat követően tárgyalnak, jellemzően összekötve ezt az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének megnevezésével, továbbá az Európai Tanács vezetőjének, valamint nyolc évente az Európai Központi Bank első emberének megválasztásával.
A június 6. és 9. között megrendezendő európai parlamenti választásokat követően az első csúcstalálkozóra június 17-én kerül sor, amelyen a legfőbb napirendi pont minden valószínűség szerint a fent leírt tisztségeket betöltő személyekről való egyeztetés lesz. Jelenleg a legnagyobb esély Ursula von der Leyen újrajelölésére mutatkozik, melyet tovább erősít az is, hogy von der Leyen lett az Európai Néppárt csúcsjelöltje, amely várhatóan ismét a legnagyobb létszámú frakció lesz az EP-ben. Mindazonáltal von der Leyen nem élvez feltétel nélküli támogatást sem a tagállamok körében, sem a pártcsaládján belül, sem más képviselőcsoportok részéről, így komoly munka, kompromisszumok várnak rá, ha biztosítani akarja újraválasztását.
Az Európai Parlamentben abszolút többségre van szükség az Európai Bizottság elnöke személyének elfogadásához. Ez a 720 fős testületben 361 képviselő pozitív szavazatát jelenti. A közvéleménykutatások adatait nézve, Ursula von der Leyennek elviekben most még nem lehet oka aggodalomra, hiszen a három legnagyobb, és egymással korábban együttműködő frakciónak – az Európai Néppártnak, a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetségének és a liberális Renew Europe-nak – több mandátuma lesz a minimum számnál. Két tényezőt ugyanakkor szem előtt kell tartania. Az egyik, hogy az Európai Parlamentben nem létezik frakciófegyelem, a képviselőcsoportok rendre nem is szavaznak egységesen, legyen szó egy jogszabályjavaslatról vagy éppen Ursula von der Leyen 2019-es megválasztásról. Ezen túlmenően A Köztársaságiak (Les Républicains) nevű francia politikai szervezet, amely az Európai Néppárt tagja, már jelezte, hogy nem tudják támogatni von der Leyent jelölése esetén. A másik tényező a radikális jobboldali és az integráció jelenlegi irányvonalaival kritikus pártok – és ez által frakciók – erősödése. Az EP-választás fogja eldönteni, hogy a harmadik legnagyobb képviselőcsoportja a liberálisoknak lesz vagy az egyik jobboldali frakciónak – az Európai Konzervatívok és Reformerek, valamint az Identitás és Demokrácia közül most utóbbi tűnik esélyesebbnek.
Mindezek tükrében von der Leyennek a lehető legtöbb szövetségesre lesz szüksége, ezt bizonyítja az is, hogy az Európai Bizottság hivatalban lévő elnöke múlt héten, az első csúcsjelölti vitán kifejezte hajlandóságát az Európai Konzervatívok és Reformerek frakcióval vagy legalábbis annak bizonyos tagjaival való kooperációra az újraválasztása érdekében. A jobboldali, és mindezidáig leginkább mellőzött képviselőcsoporttal való esetleges együttműködés több szempontból sem érdektelen az uniós folyamatok alakulását illetően. Az egyik Ursula von der Leyen sikeres megválasztása. A zöldek és a szocialisták frakciója is egyet nem értését fejezte ki a radikális jobboldali politikai erőkkel való bármiféle kooperációval kapcsolatban, így nem lehet tudni, hogy a bizottsági elnökről való szavazáson hány biztos támogatót veszítene e miatt von der Leyen, amivel veszélybe sodorhatja a következő ciklusát. Másrészről az Európai Konzervatívok és Reformerek a voksukért cserébe támogatást és nagyobb beleszólási lehetőséget várhatnak el a későbbi jogalkotás folyamata kapcsán, amely miatt a Bizottságnak árnyalnia kellene eddigi álláspontjait például a migráció, a klímavédelem vagy az Európai Unió jövője kapcsán. Ez pedig újfent a legnagyobb képviselőcsoportok támogatására vagy az azok közötti együttműködésre, és ezeken keresztül az integráció előrehaladására lenne kihatással.
Kép: Euractiv
