A 2022-ben alapított Európa Most Mozgalom (PES) kevesebb mint egy év alatt a legnagyobb politikai erővé lépett elő Montenegróban. Milojko Spajić és Jakov Milatović vezetésével a párt előbb győzelmet aratott az októberi önkormányzati választásokon mind Podgoricában, mind Danilovgradban, majd az áprilisi elnökválasztásokon a párt alelnöke, Milatović kényszerítette távozásra Milo Đukanović államfőt (Szociáldemokrata Párt – DPS) a szavazatok több mint 60%-ának megszerzésével. A párt támogatottsága tovább nőtt, amelyet a június 11-i eredmények is igazolnak: a CEMI NGO által közölt adatok alapján az előrehozott parlamenti választásokat a PES nyerte meg, amely koalíciós kormányzásra készülhet.
Eredmények, átalakult erőviszonyok
Június 11-én valamivel több mint 540 ezer választásra jogosult állampolgár adhatta le szavazatát Montenegróban, ugyanakkor az elmúlt évek politikai frusztráltsága erőteljesen éreztette hatását: a részvétel a 2020. évi parlamenti, (73.4%), majd az áprilisi elnökválasztás (70.2%) után rekordalacsony, 56.2%-os szintet ért el. Az előzetes (PolitPro és CEDEM által készített) felméréseket figyelembevéve az alacsony részvétel inkább a kisebb pártoknak kedvezett, míg a PES a várakozásokkal (~29%) ellentétben a szavazatok 25.6%-át (24 mandátum) szerezte meg – mindazonáltal így is maga mögé utasítva a DPS vezette koalíciót, amely a voksok 23.2%-át (21 mandátum) tudhatja magáénak. A 81 fős törvényhozásba összesen kilenc párt (koalíció) delegálhat képviselőket, a két nagy párt mögött a szerbpárti Montenegró Jövőjéért koalíció a szavazatok 14.7%-át (13 mandátum), az Aleksa Becic és Dritan Abazovic vezette Demokratikus Montenegró és URA pártokat tömörítő centrista koalíció a voksok 12.5%-át (11 mandátum) szerezte meg, míg a Bosnyák Párt (BP) 7.1%-ot ért el.
Tágabb kontextus: politikai instabilitás és gazdasági kihívások
A 2020. évi választásokon a DPS 30 mandátumot szerzett, mellyel több évtizedes kormányzás után került ellenzékbe. A „legkisebb közös többszörös” elvén szerveződő, Zdravko Krivokapic vezette szakértői kormány, majd a bizalmatlansági indítvány hatására 2022 augusztusától ügyvezetőként működő Abazovic-kormány instabilitását a Szociáldemokrata Párt nem tudta saját előnyére fordítani, a támogatottságában érzékelhető negatív trend végett az akkor még államfői pozíciót betöltő Milo Đukanović nem írt ki előrehozott választásokat. Az azóta eltelt időszakban a politikai környezetet a törvényhozás és az államfő közötti ellentét jellemezte: az Allkotmánybíróság testületének határozatképtelensége miatt az októberi önkormányzati választások eredményei februárig nem kerültek jóváhagyásra; Milo Đukanovic nem fogadta el Miodrag Lekićet (DEMOS) mint a parlament közös miniszterelnök jelöltjét, valamint előrehozott választásokat sem írt ki arra hivatkozva, hogy a parlament nem oszlatta fel magát; válaszul a parlament az elnök jogköreit korlátozó jogforrást fogadott el (amelyet a Velencei Bizottság is alkotmányellenesnek minősített). A politikai patthelyzetet tovább súlyosbította az energiaválság gazdasági hatásai: a Montenegrói Statisztikai Hivatal adatai szerint az infláció éves összehasonlításban 2022 decemberére 17.5%-ra (élelmiszer 30.2%-ra), a munkanélküliség 20%-ra nőtt. Mindazonáltal a gazdasági mutatók áprilisra mérséklődni kezdtek (az infláció 8.7%-ra, a munkanélküliség 17%-ra csökkent), ugyanakkor a pozitív adatok előbbi tekintetében az energiaárak csökkenésében, míg utóbbi a (GDP növekedést legalább 25%-ban meghatározó) turizmus és vendéglátó szektor újraindulásában keresendő.
Milojko Spajić és a PES: political gamechangers
Spajić a Krivokapić-vezette szakértői kormányban pénzügyminiszterként kapott helyett és annak ellenére, hogy megbízatása alig egy évig tartott, számos eredményt ért el: többek között 2021 júliusában az általa vezetett minisztérium három nyugati bankkal írt alá megállapodást a Bar–Boljare autópálya projekt kínai finanszírozásának kockázatának mérséklésére, valamint az általa és akkor még gazdaságfejlesztési miniszterként dolgozó Jakov Milatović által benyújtott fiskális program az IMF értékelése szerint a gazdaság rövidtávú növekedéséhez járult hozzá. A később Európa Most Mozgalmat megalapító vezetők népszerűsége a mai napig a gazdasági reformok előmozdításának ambícióján alapszik. A párt megalakulását követően az októberi 14-i helyhatósági választások többségét megnyerte, illetve Spajić már az áprilisi elnökválasztáson is esélyesnek számított. Habár Spajićot a Központi Választási Bizottság kizárta tekintettel arra, hogy 2019-ben szerb állampolgársággal is rendelkezett, a helyette induló pártalelnök – az önkormányzati választásokon polgármesteri pozícióért induló és győztes –, Milatović megnyerte az államfőválasztást, így a pártelnök a kiírásra került előrehozott parlamenti választásokra koncentrálhatott. A párt igyekezett a DPS támogatottságában keletkező vákuumot betölteni, a korábbi választások politikai kampányainak központi elemeiről (korrupció, nemzetiségek közötti és vallási viták) a fókuszt a gazdaság teljesítmények fellendítésére és – az Európai Unióhoz történő csatlakozás feltételeként is meghatározott – reformok irányába terelte. A vizionált intézkedések közvetlenül célozták a társadalmat is, május végén Spajić a minimálbér 700 euróra, a nyugdíjak 450 euróra történő emelését irányozta elő, amely mellett a munkanapok hét órára történő csökkentésére is ígéretet tett. A lépések meghozták a várt hatásokat, a CEDEM májusi felmérésében Jakov Milatović és Milojko Spajić a legnépszerűbb politikusok közé tartozott, megelőzve Aleksa Becićet, Milo Đukanovićot, valamint Dritan Abazovićot is.
Hogyan tovább?
Habár Milojko Spajić pártja az előzetes felmérésekhez képest szűkebben, de magabiztosan nyerte meg a választásokat, a kormányalakítás nem lesz egyszerű folyamat és könnyen időigényessé válhat. Az elmúlt években mind a Zdravko Krivokapić vezette koalíció, mind az Abazović-vezette kormány törékenynek bizonyult az eltérő pártérdekek miatt, amely bizalmatlansági indítványok elfogadásához és elhúzódó politikai válsághoz vezetett – közvetetten hozzájárulva az EU-integráció stagnálásához is.
Spajić a választások előtt úgy nyilatkozott, hogy a stabil kormány létrehozása érdekében minden parlamenti küszöböt elérő párttal hajlandó tárgyalni, ugyanakkor leszögezte, hogy a PES győzelme esetén a DPS és az URA biztosan nem lesznek a koalíció tagjai. A DPS azért, mert a PES mindenekelőtt Milo Đukanović (volt) pártjának leváltásának, a korrupció elleni fellépésnek, valamint az átfogó gazdasági reformoknak az igényéből kovácsolt magának politikai tőkét, melyet egy ilyen „fúzióval” aligha kockáztatna. A Dritan Abazović vezette URA habár ügyvezető-kormányzása idején közelebb állt a PES politikájához, és a leköszönő miniszterelnök június elején még úgy nyilatkozott, hogy az URA és az Aleksa Becić vezette Demokratikus Montenegró a kormány „gerincét” fogja adni, Spajić döntései megalapozottnak látszanak: egyrészről szakítani igyekszik az elmúlt két év bizalmatlansági indítványaiban (előbb benyújtóként, majd elszenvedőként) érintett pártokkal, másrészről a külpolitikai elképzelésekben is eltérések mutatkoznak. Az ügyvezető-kormány habár integrációpártiként azonosítja magát, a Bar–Boljare autópálya-konstrukció kínai hitelezését övező EU aggályok ellenére március végén újabb egyetértési megállapodást írt alá a kínai Shangdong konzorciummal a Budva–Tivat autópálya megépítésére (54 millió euró). Spajić döntéséhez Abazović azon vádja is hozzájárult, miszerint a PES kampányát az összeomlott Terra kriptovaluta vállalat alapítója, a dél-koreai Do Kwon finanszírozta (akinek a kiadatását az Egyesült Államok is követelte), melyet a PES visszautasított.
A Demokratikus Front által vezetett Montenegró Jövőjéért koalíció királycsináló lehet a kormányalakítás során. A Milan Knezević vezette szerbpárti tömörülés 2020-ban támogatta a Krivokapić-vezette szakértői kormányt, ugyanakkor az elmúlt három évben nem sikerült kormányba kerülnie. A koalíció patronálta a vezetések nemzetközi ambícióit is, mint a NATO csatlakozás és Koszovó függetlenségének elismerése, de az Oroszországgal szembeni EU-szankciókhoz való csatlakozást már ellenezte 2022 első negyedévében. Mindazonáltal a kormányra nemzetközi nyomás helyeződhet egy potenciális összefogás során, a kérdés, hogy a nemzetközi szereplők mely kormánykoalícióban látják a stabilitás garanciáját. A PES előreláthatólag a szerbpárti koalícióval és a nemzetiségi alapon szerveződő pártokkal kezdhet tárgyalásokat, ugyanakkor ezek sikertelensége esetén az URA, illetve a Demokratikus Montenegróval való megegyezés lehetőségét is alternatívaként szükséges számításba vennie.
Eddig sima, és úgy tűnik, fordított sem lesz
Milojko Spajić mielőbbi kormányalakításban érdekelt. A vezetés első intézkedései között a gazdasági reformok végrehajtása szerepelhet, amely a nemzetközi környezet viszontagságaira tekintettel a kormányzatnak rövid távon hamar politikai tőkét kölcsönözhet. Az európai uniós integráció előmozdítását a korábbi kormányok is politikájuk középpontjába helyezték, melynek relációjában a PES is kontinuitást mutat. Mindazonáltal a belpolitikai célkitűzések elérésével szemben az integrációt érintő külpolitikai eredmények felmutatása nehezebb lehet: az integrációt érintő kérdésekben a potenciálisan szerbpárti kormánypártok az instabilitás jegyeit hordozhatják; másrészről a csatlakozási fejezetek lezárásának technikai részét nehezítheti valamennyi uniós intézmény (Európai Bizottság, Európai Parlament) apparátusának cserélődése 2024-ben.
Kép: OSCE
A gyorselemzés a Kulturális és Innovációs Minisztérium ÚNKP-22-3-I-NKE-55 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.
