A nemzetközi sajtó sokkal többet foglalkozik hazánkkal, mint korábban; a Magyarországgal kapcsolatos ismeretek azonban továbbra is felületesek. A helyzet egyszerre hordoz magában kihívást és lehetőséget.
Hol található Magyarország? Milyen ott az élet? Milyen az ország kulturális és politikai berendezkedése? Az ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel kapcsolatban a századforduló környékén meglehetősen homályos kép élt Magyarországról Nyugaton. „Posztszovjet ország”, a „keleti blokk tagja”, „szükségszerűen elmaradott hely” – nagyjából ennyivel összefoglalható volt a hazánkkal kapcsolatos általános ismeret (természetesen tisztelet a kivételnek).
Az 1990-es és 2000-es években külföldi csereúton résztvevő diákok gyakori élménye volt, hogy fogadóik magyarázták nekik, mi az a televízió, hogyan működik a távirányító – mintha a technika ezen szintje szükségszerűen ismeretlen lenne Európa e „távoli szegletén”. Megállapítható volt, hogy az élet minden területén hasonlóan hiányos információkkal rendelkeztek hazánkról, ami sokszor jóindulatú, mégis karikatúrába illő nemzetközi országképhez vezetett. Az ismeretek hiányában nagyban közrejátszott, hogy Magyarország nem volt különösebben figyelemfelkeltő hely a külföldi közvélemény számára, így semmi sem indokolta, hogy alaposabban tájékozódjanak róla.
A 2010-es évek elejétől érdekes változás állt be azzal, hogy Magyarország egyre inkább a nemzetközi figyelem középpontjába került. Hazánk európai uniós tagországként unorthodox gazdaságpolitikába kezdett, számos alkotmányos reformot vezetett be és egyértelművé tette, hogy az EU-n belül is meg kívánja őrizni szuverenitását és politikai mozgásterét. Az Orbán Viktor vezette jobbközép kormányzat ennek következtében gyakran találta magát szemben az európai baloldallal, valamint a liberalizmust mindinkább előtérbe helyező nemzetközi szervezetekkel. A progresszív liberális sajtó már 2010 végén farkast kiáltott, és az akkoriban az Országgyűlés elé terjesztett médiatörvény miatt hazánkat „diktatúrának”, „autoriter államnak” könyvelte el. Ahogy haladtunk előre az időben, úgy váltak egyre világosabbá az ellentétek Magyarország és az európai mainstream között, ami mára állandósult konfliktusokhoz vezetett.
A kialakult európai politikai és kultúrharc következtében Magyarország reflektorfénybe került, ez viszont paradox módon nem eredményezte a hazánkkal kapcsolatos valódi ismeretek bővülését. Ennek oka, hogy az országról szóló elemzések, tudósítások túlnyomórészt a regnáló kormány bírálatában merülnek ki, és meglehetősen egyoldalú, torz képet festenek hazánkról. A közel másfél évtized alatt kialakított narratíva jól ismert: „Magyarországon lábbal tiporják az emberi jogokat, a demokráciát és a jogállamiságot, és nem tartják tiszteletben az európai értékeket.” Minden kormányzati intézkedést, politikai döntést kizárólag ezen a szemüvegen keresztül értelmeznek. Ami pedig sehogy sem illeszthető bele ebbe a képbe, arról általában hallgatnak. Így azonban a nyugati polgárok továbbra sem jutnak olyan árnyalt információkhoz, ami a magyar valósággal kapcsolatos ismereteiket ténylegesen bővíthetné.
A helyzetet az is bonyolítja, hogy míg korábban a nyugati emberek tisztában lehettek azzal, hogy nem ismerik Magyarországot, napjainkban könnyen eshetnek a „jólinformáltság illúziójába”. A naponta megjelenő téves vagy félinformációk a tudás érzetét kelthetik bennük anélkül, hogy a magyar valósággal kapcsolatos tényleges ismeretek birtokában lennének. Ez azért jelent kihívást, mert egy magát jól informáltnak érző személy nehezebben fogad be a meglévő „tudásával” ellentétes információkat, amely megkérdőjelezi vagy felülírja korábbi hiedelmeit, még akkor is, ha ezeket tényekkel támasztják alá.
A politikai konfliktusok kiéleződése azt is eredményezte, hogy a nyugati mainstream fokozatosan szűkítette azokat az egyébként is elenyésző felületeket, amelyeken a magyar álláspontot korábban be lehetett mutatni. A jelenség különösen látványossá vált a migrációs válság kialakulása után, amikor Magyarország a V4-ekkel együttműködve sikeresen megakadályozta, hogy a bevándorláspárti erők felülkerekedjenek az Unió migrációs politikájának alakításában. Talán ekkor fogalmazódhatott meg végérvényesen a maintstream erők térfelén a gondolat, hogy a magyar politikai meglátások „fertőzők” lehetnek, ezért aktívan meg kell akadályozni, hogy azok a nyugat-európai emberekhez eljussanak. A jelenség nemcsak a sajtótermékekben, hanem az akadémiai fórumokon is megfigyelhetővé vált. Több nyugat-európai egyetemen sorra akadályozták meg, hogy a nyugati mainstream narratívától eltérő magyar nézőpont konferenciák, előadások során bemutatásra kerüljön. A veszélyesnek titulált gondolatokat és álláspontokat nyugati mainstream szemszögből „karanténba”, Magyarországról szemlélve „ideológiai vasfüggöny” mögé szorították.
A helyzet akármennyire is nehéz, lehetőségeket is hordoz magában. „A negatív reklám is reklám” – tartja a mondás. A korábbi évtizedek érdektelenségéhez képest Magyarország most jelentősebb érdeklődésnek örvend európai és nemzetközi szinten, és több figyelem hárul rá, mint ami gazdasági és geopolitikai súlyából következne. Ilyen szempontból előrébb vagyunk, mert ha egy gondolat kijut az „ideológiai vasfüggöny” mögül, akkor nagyobb esélye van arra, hogy felfigyeljenek rá. A tapasztalatok is azt mutatják, hogy – még a jelenlegi kiélezett helyzetben is – kellő proaktivitással és kitartással érdekes beszélgetések, viták kezdeményezhetők a Magyarországot szkeptikusan szemlélőkkel, amelyek apránként képesek árnyalni a hazánkról kialakult képet.
Mindez hatványozottan igaz azokra, akik konzervatív értékek mentén gondolkoznak. Utóbbiak ma már határozottan érdeklődnek az Európában „nagy port kavaró” magyar konzervatív modell iránt, és kíváncsiak arra, hogyan lehet a XXI. században konzervatív kormányzati politikát megvalósítani a gyakorlatban.
Végül bízni lehet abban is, hogy a szólásszabadság nemcsak formális európai deklarációkban és ékesszóló szónoklatokban hangoztatott hívószó, hanem olyan érték, amely mélyebben gyökerezik az európai kultúrában. Ha pedig így van, a klasszikus vitafórumok bezáródása ösztönösen teret nyithat új fórumok, platformok létrehozása előtt.
A helyzet korántsem egyszerű, ugyanakkor a kihívások mellett kiaknázandó lehetőségeket is rejteget Magyarország számára, hogy a nyugati emberek szemében ne csak hírhedtté, hanem ismertté is váljon.
Kép: pixabay
