A 2023-as évvel megkezdődött az unió közös agrárpolitikájának új 5 éves ciklusa. Az Európai Unió által kijelölt klímapolitikai célok is megjelentek a legújabb mezőgazdasági és erdőgazdálkodási tervben, amelynek eleget kell tenniük az EU-s országoknak. Az agrárszektor azonban soha nem látott kihívással nézett szembe 2022-ben. A szárazság és a háború, valamint annak következményei sújtották a gazdákat. Az elmúlt két évben az agráriumra nehezedő nyomás történelmi élelmiszerinflációhoz vezetett, ami pedig együtt járt azzal is, hogy az uniónak engednie kellett a zöldpolitikai elvárásokból.
2023. január 1-jétől vette kezdetét az Európai Unió új ötéves közös agrárpolitikai (KAP) ciklusa. A legújabb KAP több kihívásra kell választ adjon, így az idő közben elfajult Európát sújtó szárazságra és az európai mezőgazdaságot több fronton érintő orosz–ukrán háborúra is. Az új közös agrárpolitikai programot 2021-ben fogadták el, azaz a 2022-es év előtt, amikor az európai agráriumot régen tapasztalt aszály érte, de a válságok sora már több éve húzódik a koronavírus-járványtól kezdve egészen az energiaválságig. A mezőgazdaságot legnagyobb kihívás elé 2022 nyara állította, hisz az átlagosnál kevesebb csapadék, szárazabb idő volt jellemző. Az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontjának 2022 augusztusi kutatása szerint Európa területeinek közel kétharmadát aszály fenyegette, amelyre már ötszáz éve nem volt példa.
Az agráriumot érintő válság a megugrott élelmiszer árakban mutatkozik meg. Az EU tagállamaiban az élelmiszerek árának emelkedése 2022 decemberében 18,2 százalékot tett ki. Magyarország és a balti országok különösen magas élelmiszerinflációval kellett, hogy számoljanak. Hazánkban mérték a legmagasabb élelmiszerinflációt, közel 50 százalékos átlagos árnövekedést, amit részben külső és belső tényezők hoztak létre. Ilyen tényezők voltak az európai energiaárak emelkedése, a kedvezőtlen időjárási viszonyok, ami a magyar Alföldet különösen sújtotta, valamint a forintárfolyam romlása, ami az importált élelmiszerek árát tovább növelte. Az élelmiszerek mellett az energia és a szolgáltatások árai is növekedtek az EU tagállamaiban. Mindez fokozta a megélhetési válságot, amely a legnagyobb félelme az unió lakosainak, a szegénység és a társadalmi kirekesztettséget megelőzve.
A válság idejében különösen nagy figyelem hárul az uniós tagállamokban a bizonytalanná vált élelmezésbiztonságra. Az Európai Unióban nézeteltérések is keletkeztek abból, hogy alkalmazkodva a válsághoz csökkentsék-e a károsanyag-kibocsátás mérséklésére és az egyéb klímapolitikai célokra vonatkozó elvárásokat, hiszen ezáltal további élelmezésbiztonsági problémák keletkezhetnek a kontinensen. Az EU tagállamok vezetői ezért elhatározták, hogy csökkenteni kell a kulcsfontosságú mezőgazdasági termékek importját, ezek esetében a függetlenségre kell törekedni. A tagállamok mezőgazdaságért felelős miniszterei és az Európai Parlament a gabonatermelés növekedése érdekében cselekvésre szólították fel a Bizottságot, amely ideiglenesen lazított az agrárium elé támasztott elvárásokon 2022 júliusában. A Bizottság javaslata szerint a szántóföldi vetésforgóval és a szántóföldeken található nem termelési célú jellegzetességek fenntartásával kapcsolatos szabályok lazulnak. Így az évenkénti szigorú vetésváltás bevezetését elengedte a Bizottság a termelőképesség megőrzése érdekében. Egyes természetvédelemhez kapcsolódó szabályok felett szemet hunynak 2024-ig, például az eddig kötelező terménydiverzifikációt. A várakozások szerint a döntés 1,5 millió hektárral gyarapíthatja a termőterületet Európában, ez nagyobb termeléshez és az árak csökkenéséhez vezethet.
Az uniós Zöld Megállapodás célkitűzéseinek megjelenése az agrárpolitikában nem alaptalan. A mezőgazdasági szektor is intenzív kibocsátója az üvegházhatású gázoknak. Az Európai Unió üvegházhatású gázainak 11,4 százalékát teszi ki az agrárium. Ezzel szemben energiaszektor 23,3 százalékot, a közlekedési ágazat 23,2 százalékot, a háztartások pedig 15,4 százalékot tesznek ki. Fontos megjegyezni azonban, hogy az 1990-es évektől 2020-ig 20 százalékkal csökkent az agrárszektor üvegházhatású gázkibocsátása. Más szektorokban is csökkenést láthatunk, ami alól egyedüli kivételt a szállítás és a közlekedés képez. A várakozások szerint tovább mérséklődhet a kibocsátás minden egyes szektorban, hiszen 2030-ig 55 százalékos csökkenést szorgalmazz az Európai Unió, illetve 2050-re a teljes klímasemlegességet tűzte ki céljául.
Az agrárszektor emissziója több elemből áll össze. Károsanyag kibocsátására kerül sor az intenzív földműveléssel, a műtrágyázással, valamint többek között a feldolgozással is. Azonban az agrárium nehezen – vagy egyes munkafolyamatokban egyáltalán nem – tudja elérni, hogy megújuló energiaforrásokat használjon fel. A talaj megmunkálásában léteznek alternatívák a károsanyag-kibocsátás csökkentésére, amelyek együtt járnak a hatékony és hosszú távú mezőgazdálkodással. A második világháború után elterjedt intenzív mezőgazdaság térnyerése a termőföldek elfáradását és azok használhatatlanságát okozza, továbbá ahhoz vezet, hogy a talaj széntartalma a légkörbe jut. Ennek következtében az egyik kitűzött cél a talaj széntartalmának növelése és védelme.
A KAP eredeti, „nagyra törőbb céljai a környezetvédelmi és éghajlat-politikai intézkedések terén” a szénben gazdag talajok megőrzésére és az ökorendszerek kiépítésének támogatására helyezi a hangsúlyt. Utóbbi célja, hogy az éghajlat és a környezet számára előnyös mezőgazdasági gyakorlatokat alkalmazzanak, amire a tagállamok kifizetéseinek 25 százalékát kell fordítsák. Azonban nézeteltérések húzódnak meg abban, hogy mennyire lehet a termelés elé helyezni a környezetvédelmi célokat. Egy friss kutatás alapján az organikus alapú mezőgazdaságok kevesebbet termelnek, azonban költséghatékonyabbak. A 40 organikus és 40 hagyományos mezőgazdaságot vizsgáló tanulmány szerint „számos tanulmány igazolja, hogy ha a hektáronkénti, éves terméshozamot vesszük figyelembe, a biogazdálkodás általában 8–25 százalékkal kevésbé termelékeny, mint a hagyományos gazdálkodás.”
A következő évek fontos kérdése lesz, hogy az Európai Unió és tagállamai a termelést vagy a fenntarthatóságot helyezik-e előtérbe, erre pedig az idén is megoldásokkal állhat elő. A 2022-es év kihívásai és a 2023-as KAP megmutatta, hogy nem szükségesek a radikális klímapolitikai megkötések a mezőgazdaság területén, hiszen a kontinens élelmiszerbiztonsága elsőbbséget élvez. Az éghajlati és más világpolitikai események rugalmasságot kívánnak meg, azért, hogy egy esetleges válság során könnyen alkalmazkodhasson az agrárszektor. Meg kell jegyezni, hogy nem kizárólag a döntéshozóknak kell teret adni, hanem maguknak a gazdáknak, hiszen az innovatív megoldásokat nem a tudomány, hanem ők maguk teremtik meg.
Nyitókép forrása: pixabay
