Együttesen léphetnek ki az Európai Unió tagállamai az Energia Charta Egyezményből, amely útjában áll a Párizsi Klímamegállapodás betartásának. Az Egyezmény biztosítja a befektetőnek, hogy beruházásaikat védelemben tudhassák, azonban a károsanyag-kibocsátással járó beruházások jogi védelme ellentmond a klímacéloknak.
Az Energia Charta Egyezmény az 1990-es évek elején jött létre azzal a céllal, hogy megvédje azon befektetőket, akik egy másik – az Egyezményt aláírt – országban az energiaszektort érintő befektetésben érdekeltek. Így amennyiben egy befektető úgy gondolja, hogy neki egy adott állam gazdasági hátrányt okozott, akkor az állam ellen jogvitát indíthat. Az Egyezmény választottbírósági klauzulája biztosítja, hogy az államtól független választottbíróság folytassa le az eljárást. Az Egyezmény energetikai együttműködést hozott létre, amely a befektetésen túl kereskedelemre, szállításra és energiahatékonyságra is vonatkozik.
Az Energia Charta Egyezmény az egyik legjelentősebb nemzetközi megállapodások közzé tartozik, hiszen egy rendkívül érzékeny területet, az energiapiacot érinti. 1994-ben írták alá, mára pedig több mint ötven állam részes fele az Egyezménynek. Magyarország 1995-ben írta alá az Egyezményt, ami 1998-ban lépett hatályba. Kezdeti célja az volt, hogy a posztszovjet térség országainak kapuit kinyissa a nyugati befektetők előtt, akik beruházássokkal és innovatív projektekkel nyerhetnek teret az energiapiacon. A versenyképesség növelése és az energiabiztonság kecsegtető ígérete pedig be is vonzotta a közép-kelet-európai országokat. A kis országok ezzel külföldi befektetőket nyerhetek meg maguknak, így ezek bizonyultak a megállapodás nyerteseinek, hiszen a befektetők szempontjából nyílt piacot biztosított beruházások finanszírozására.
Az Egyezménnyel kapcsolatban ugyanakkor 2015-től folyamatosan kritikát fogalmazott meg az Európai Parlament és egyes tagállamok is. Olaszország 2016-ban kilépett az Egyezményből, az Európai Parlament pedig szintén napirendre vette az Egyezmény megvitatását. A 2022-es év fordulópont jelentett, ugyanis több nagyobb uniós ország jelezte kilépési szándékát, és a Bizottság javaslatot is tett az Egyezmény megújítására. Azonban az Egyezmény megújítása elbukott, ami az uniós tagállamok közös kilépésével járhat.
A problémát az okozza, hogy az uniós tagállamok 2015-ben megkötötték a Párizsi Klímamegállapodást, ezzel magukra vállalták a globális felmelegedés biztonságos szinten tartását. Az európai zöld megállapodások keretében vállalták továbbá azt is, hogy 2050-re klímasemlegessé válnak. Ezzel a kettős céllal pedig szembe ütközött az Energia Charta Egyezmény.
A klímamegállapodás célja, hogy az aláíró 195 ország 2050-re klímasemlegessé váljon, amit az üvegházhatású gázkibocsátás csökkentésével érnének el. Az Európai Unió országai azonban azzal kell szembesüljenek, hogy nem tudják betartatni a megállapodás feltételeit, ha fosszilis energiát kibocsájtó beruházásokat védi az Energia Charta Egyezmény választottbírósági klauzulája. Ezt példázza, hogy az Egyezményen belüli peres eljárások több mint 70 százaléka uniós tagállamot érint, ahol többségében a befektetőknek adnak igazat az államok helyett. Az Európai Unió Bírósága 2021-es döntésével azonban a választottbíróság intézményét az uniós joggal ellentétesnek ítélte meg.
Olaszországot követően 2022-ben Németország, Franciaország, Spanyolország, Luxembourg és Lengyelország is jelezte, hogy kilépne az Egyezményből. Az Európai Bizottság kezdeti próbálkozása az Egyezmény megújítására, illetve a nemzeti kormányok visszatartása kudarcba fulladt. Az Egyezmény közösségének döntéshozó szerveként szolgáló konferencián az EU-s tagállamok nem tudtak egységes álláspontra jutni, így legközelebb 2023 áprilisában kerülhet pont arra, hogy az uniós tagállamok közösen kilépnek-e vagy sem. Azonban, ha az összes ország ki is lép, rájuk nézve a választottbírósági klauzula 20 évig még érvényben marad. Így a kilépőknek megállapodás javasolt a befektetőkkel, hogy ne kelljen nagy összegű kártalanítást fizetniük.
Kép: Flickr.com
