Az EBESZ 2022. július 29-én hozta nyilvánosságra végleges jelentését az április 3-i országgyűlési választásokat megfigyelő missziója megállapításairól. A jelentés a választásokat jól szervezettnek és szakszerűnek minősítette, a nemzetközi standardoknak való megfelelőség érdekében 11 kiemelt és 19 egyéb ajánlást fogalmaz meg. Nyomot hagy a jelentés hitelességén és a megfigyelés hatékonyságán is, hogy ajánlásai között a megalapozottnak és konstruktívnak tűnők mellett bőven találhatók a magyar jogrendszer nem értéséből fakadó, helytelen ténybeli alapokon nyugvó megállapítások, illetve a jól ismert, más szervezetek által megfogalmazott, jórészt politikai indíttatású kritikákat külön elemzés nélkül átvevő, azokat szajkózó megállapítások is. Ez azért sajnálatos, mert az EBESZ választási megfigyelő missziók munkája kiemelten fontos, és jó eszköznek mutatkozhat a választásokkal kapcsolatos egységes standard kialakításához: konstruktív megállapításai nyomán több állam, köztük Magyarország is beépített választási rendszerébe kifejezetten előremutató elemeket.
Szerzők: Mázi András PhD, NKE ÁNTK és Varga Réka dékán, egyetemi docens, NKE ÁNTK
Az április 3-i országgyűlés választásokat igen nagy figyelem övezte: összesen mintegy 900 megfigyelő ellenőrizte árgus szemekkel a magyar választások tisztaságát; ezek között voltak Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ)-hez tartozó, egyéni és egyéb szervezeteket képviselő megfigyelők is. Az EBESZ ún. teljeskörű választási megfigyelő misszió küldéséről döntött, ez történetében második alkalommal fordul elő. A több mint 300 EBESZ megfigyelő részvételével zajló választások után a szervezet 2022. július 29-én hozta nyilvánosságra végleges jelentését.
Előzménye az volt, hogy 2022 elején 62 európai parlamenti képviselő és 20 magyarországi civil szervezet kérte az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala (Office for Democratic Institutions and Human Rights – ODIHR) igazgatójának címzett levélben, hogy a szervezet ún. teljeskörű választási megfigyelő missziót küldjön a magyarországi országgyűlési választásokra. Az EBESZ a január 17-21. közötti ún. szükségletfelmérő misszió ajánlása alapján e kérésnek eleget is tett. A teljeskörű választási misszió igen ritka a szervezet életében: ezt megelőzően csak egyetlen alkalommal, Bulgária esetén született ilyen döntés. A kanadai volt diplomata Jillian Stirk által vezetett misszió 38 tagját a választások napján az EBESZ 45 államából érkezett 312 megfigyelő segítette. A megfigyelők célja annak értékelése volt, hogy a választás (és a gyermekvédelmi népszavazás) lebonyolítása megfelelt-e a demokratikus választásokra vonatkozó, EBESZ felé vállalt kötelezettségeknek, egyéb nemzetközi kötelezettségeknek és normáknak, valamint a magyar jogszabályoknak.
A jelentés számos észrevételt tett, részletesebb elemzéssel kísérve. Ezek közül a legfontosabb, hogy a misszió értékelése szerint az április 3-án megtartott parlamenti választások és népszavazás lebonyolítása „szakszerű és jól szervezett” volt. A jelentés hangsúlyozza azt is, hogy a megfigyelők az általuk meglátogatott szavazókörök munkáját pozitívan értékelték, csupán néhány, a választás titkosságával és a szavazatszámlálási és összesítési folyamat átláthatóságával kapcsolatos, kisebb jelentőségű problémát észleltek.
Bár a jelentés megállapítja, hogy a magyar jogszabályi környezet megfelelő alapot biztosít a demokratikus választások lebonyolításához, értékelése szerint számos hiányos vagy a nemzetközi standardoknak meg nem felelő jogszabályi rendelkezés eredményeképpen a kampány és a választási eljárás során az esélyegyenlőség több szempontból is csorbát szenvedett. A jelentés készítői szerint a Kormány üzeneteinek a kampány során történő megjelenése, a médiafelületeken megjelenő híradások elfogultsága, a listavezetők közötti vita elmaradása, valamint a kampányfinanszírozás átláthatóságának hiánya összességében a kormánypártok számára kedveztek.
Érdekes például a jelentés panaszokkal szóló része, mely szerint a választással összefüggő panaszokat elbíráló testületek összességében nem adtak megfelelő jogorvoslati lehetőséget. A megállapítás mellett homályos utalást tesz arra is, hogy egy bírósági döntés többekben kérdéseket vetett fel (tehát magyarázat nélkül sugallja, hogy a döntés jogellenes volt). A szövegkörnyezetből az is kiolvasható, hogy a jelentés lényegében számon kéri a Kúrián és az Alkotmánybíróságon, hogy az előtte járó ügyekben nincsenek személyes meghallgatások, holott a világon nagyon sok esetben ez hasonlóan működik.
Ezen kritikus megállapítások konklúziójaként a jelentés 11 kiemelt és 19 egyéb ajánlást fogalmaz meg. Ezek számos esetben a korábbi, nemzetközi testületek által (pl. Európai Unió, Velencei Bizottság) tett észrevételeket és javaslatokat ismétlik meg anélkül, hogy azokat önálló vizsgálat tárgyává tették volna. Ezek a lassan örökzöldnek mondható témák visszatérő elemei a nemzetközi szervezetek által Magyarország irányában megfogalmazott kritikáknak.
A jelentés több ajánlása alapján arra következtethetünk, hogy bizonyos esetekben a misszió nem kellően tájékozódott a hazai jogszabályi környezetről vagy éppen megvalósíthatatlan, vagy más államtól nem megkövetelt kritériumokat támaszt. Különösen ilyennek tekinthetők azok, melyek a közhivatalt viselők és kormányzati szereplők kampányban való „részvételét” kritizálják és javasolják megtiltani. A hazai választójogi szabályozás ugyanis a korábbi bírói gyakorlatot átvéve deklarálja, hogy a választási kampányidőszak alatt az állami, kormányzati, önkormányzati szervek jogszabályokból eredő közfeladatellátásával összefüggő tevékenysége nem tekinthető kampánytevékenységnek. Ez logikus is, hiszen az állami szerveknek, így például az önkormányzatoknak is kampányidőszak alatt is végezniük kell feladataikat. Ez tehát nem jelenti azt, hogy ezen szervek és képviselőik kampánytevékenységet végezhetnének, hanem – ahogyan azt a Kúria is megerősítette – azt teszi lehetővé, hogy a közhatalmi szervek a választási kampányok több hónapos időszakában is el tudják látni napi feladataikat, ahogy más országokban is teszik.
Ugyanígy visszás eredményre vezetne annak az ajánlásnak az elfogadása, mely azt javasolja, hogy választási határozatokkal szembeni érintettség nélkül is fellebbezni lehessen. A magyar jogban általánosságban a fellebbezés lehetősége, kis kivételtől eltekintve, az érintettséghez kötött, ez az Alaptörvényen és a nemzetközi standardokon és gyakorlaton alapul, melyek általában is megkövetelik, hogy a jogorvoslatot kérő valamilyen érintettséggel bírjon az adott ügy kapcsán.
Ezek mellett megjelennek olyan tárgykörök és azokkal összefüggő ajánlások is, melyekben a szabályozás megfelelősége korábban már nemzetközi és hazai fórumok előtt is bebizonyosodott. Ilyen pl. a belátási képességgel nem vagy csak korlátozottan rendelkezők választójogának korlátozások nélküli biztosításának követelése, illetve a levélszavazás bevezetése minden külföldről szavazó esetében. Előbbi esetében a jelentés a korlátozott vagy semmilyen belátási képességgel sem rendelkező felnőttek számára a teljes választójog biztosítását javasolja. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága kimondta, hogy legitim cél annak biztosítása, hogy csak azok a választópolgárok vegyenek részt a közügyek gyakorlásában, akik képesek döntéseik következményeit mérlegelni és tudatos, megfontolt döntést hozni.
Utóbbi esetében az EBESZ kifogásolta, hogy a hatályos szabályozás különbséget tesz magyar lakcímmel rendelkező és nem rendelkező állampolgárok között: a lakcímmel rendelkezők személyesen szavazhatnak, míg a lakcímmel nem rendelkezők levélben tudják szavazatukat leadni. Az állampolgárokat ugyanis a lakcímük alapján sorolják be választókerületekbe, illetve lakcímük alapján tudják egyéni jelöltekre leadni szavazatukat. Ebből következőleg akinek nincs lakcíme, csak listára szavazhat, egyéni jelöltre nem. A levélszavazás lehetősége tehát egy kedvezmény a lakcímmel nem rendelkezők számára. Az Alkotmánybíróság korábbi döntése szerint a két csoport közötti különbségtétel nem diszkriminatív. Az államnak nincs kötelezettsége, hogy biztosítsa a lakcímmel rendelkezők számára a levélszavazás lehetőségét. Következésképpen a két csoportot érintő különböző szabályok indokoltak, ezek eltörlését javasolni a rendszer meg nem értését sugallja.
A jelentés joggal jelzi, hogy a törvényi kötelezettség ellenére nem történt meg a választókerületek arányossága érdekében azok határainak módosítása. A hazai választójogi szabályozás ugyanis előírja, hogy ha a választópolgárok számának változása miatt jelentős (20%-nál nagyobb) aránytalanság alakul ki, az érintett választókerületek területének módosítása szükséges. A misszió ezzel összefüggő ajánlása ugyanakkor a magyar jogrendben vélhetőleg nem hajtható végre, hiszen a javaslat szerint a választókerületi határokat egy „független testületnek” kellene meghatároznia. Az Alkotmánybíróság egy 2010-es döntéséből egyértelműen az következik, hogy a választójoggal való szoros összefüggése miatt a választókerületek területének meghatározása törvényi szintet igényel, azaz kizárólag az Országgyűlés dönthet róla, így az ajánlás szerinti testület legfeljebb konzultatív szerepet kaphatna.
A jelentés tehát több ajánlást fogalmaz meg, melyek között találhatóak előremutató, de ésszerűtlen vagy szakszerűtlen javaslatok egyaránt. A jelentés hitelességét és módszertani alaposságát nem segíti elő, hogy – más nemzetközi szervezetek által készített, hazánkat elmarasztaló értékelésekhez hasonlóan – az alapjául szolgáló információit több esetben is meg nem nevezett forrásokra alapozza (ilyen a közszférában dolgozók kampányban való részvételre kényszerítésének vádja, a kisebb településeken a közmunkásokra gyakorolt polgármesteri nyomás, a konkrét szavazatvásárlás gyanúja, valamint a közmédiában tapasztalt cenzúra állítása is). Ebbe a sorba illeszkednek azok a megállapítások is, melyek egyes állami szervek (Állami Számvevőszék, Nemzeti Választási Bizottság) függetlenségének hiányát sugallják, ténybeli alapok említése nélkül.
Az EBESZ választási megfigyelő missziók tevékenysége kiemelten fontos, hiszen a választások tisztasága, demokratikus és független volta alapkövetelmény. Ugyanakkor a jelentések akkor tudnak igazán hatásosak lenni, ha azok alapját többek között a helyi jogi környezet alapos ismerete, az elfogulatlanság és az észszerűség adja. Ezek figyelembevételével a jelentések amúgy értékes megállapításai is nagyobb hitelességet nyernek.
(Fotó: Magyar Nemzet)
