A ma utolsó napját töltő francia elnökség szándékaitól eltérően nem az európai stratégiai szuverenitás megerősítését szolgáló szakpolitikai reformok kiteljesítésében találta meg hivatását, hanem a háborús körülmények közötti helytállásban. Kétségtelen, a kivételes körülmények között is sikeres elnökség így is jelentős mértékben hozzájárult az európai integráció szorosabbá válásához.
Az európai integráció hét évtizedes történelmének soros elnökségei megtanították az egymást követő nemzedékeknek, hogy bár a tagállamok lehetnek egyenlők, ám elnökségi időszakuk eredményessége – erejüktől, jelentőségüktől vagy éppen az informális fontossági sorrendben elfoglalt helyüktől függően – eltérő lehet. Ismerünk ugyan kiemelkedően sikeres elnökségi időszakokat, amelyeket kis vagy közepes tagállamok vittek végbe – ide tartozik a 2011-es magyar elnökség –, de az általános tapasztalat azt mutatja, hogy egy, az európai belpolitikában meghatározó tagállam jelentősebb hozzájárulást tud felmutatni elnökségi időszaka során.
Így volt ez 2020 második félévében is, amikor a finn és horvát elnökség után Németország került az elnökségi székbe. Feladata nem kevesebb volt, minthogy fél év alatt juttassa révbe az akkor már két éve egy helyben toporgó többéves pénzügyi kerettervvel kapcsolatos tárgyalásokat, és vigye sikerre az újjáépítési alap előkészületi munkálatait. A feladat még egy ilyen nagy tekintélyű és általános támogatottságnak örvendő ország számára is lehetetlennek tűnt. A német diplomácia azonban megbirkózott a kihívással, és az év végére elhárította az új pénzügyi időszak, valamint a mentőakció elindulásának útjában álló akadályokat. A német elnökségi időszak lezárulta után egy évvel, 2022 januárjától Franciaországra került sor, hogy – mint az Európai Unió másik hagyományosan legtekintélyesebb tagállama – ismét dinamizálja a belső vitáiba feledkező közösséget.
Az európai szuverenitás megerősítését, egy új európai növekedési modell kialakítását, valamint egy „emberibb léptékű” Európa létrehozását elnökségi időszakának céljául kitűző Franciaország átfogó reformokat helyezett kilátásba az ökológiai átmenet, a digitális technológiák európai szabályozása, a szociális kérdések európai szintű kezelése, valamint az európai stratégiai szuverenitással szorosan összefüggő védelmi kérdések területén. Noha számos elemző kezdettől fogva kételkedve fogadta a prioritásokat, és arra hívta fel a figyelmet, hogy az elnökséggel párhuzamosan zajló francia választási kampányok merőben formálissá teszik az elnökségi időszakot, Ursula von der Leyen fontos támogatást adott az elnökségi ambícióknak, amikor az Európai Unió állapotáról szóló beszédében – a francia prioritásokkal egybehangzóan – egy Európai Védelmi Csúcs összehívását indítványozta.
A célok megvalósítása jegyében indult elnökségi időszak jellegét azonban alapvetően megváltoztatta 2022. február 24-én Oroszország Ukrajna elleni agressziója. Az Európai Unió kezdettől fogva nyíltan és egyértelműen a megtámadott fél oldalára állt. A szakpolitikai reformok helyett a támogatás megszervezése vált a francia elnökség elsődleges feladatává. Az egymást követő szankciós csomagok összeállítása ugyan az Európai Bizottság feladata volt, az ezek elfogadását lehetővé tevő politikai konszenzus kialakításában ugyanakkor megkerülhetetlen szerepet játszott a francia diplomácia. Hasonlóképpen, az elnökségi időszakkal egyidőben saját maga újraválasztásáért kampányoló Emmanuel Macron köztársasági elnök közvetítő és kapcsolattartó szerepe is döntő fontosságú volt mind a hadviselő felek közötti kommunikációban, mind pedig az európai konszenzus megtartásában.
Az eredmény önmagáért beszél: az Európai Unió soha még ilyen gyorsan és egységesen nem reagált külső kihívásra. A négy hónap alatt elfogadott hat szankciós csomag mindegyike minden tagállam támogatását bírja, még akkor is, ha az elfogadásukhoz vezető út sokszor vitákkal volt terhes. Az egység megteremtésében és a hatékony végrehajtásban az Európai Bizottság és a francia elnökség együttműködése alapvető jelentőségű volt.
2019 végén, hivatalba lépésekor Ursula von der Leyen azt a célt tűzte ki az újonnan megalakult Bizottság elé, hogy a geopolitikában alkosson jelentőset. Most, a francia elnökségnek köszönhetően egészen közel került ennek a küldetésnek a teljesítéséhez. A külpolitikai egység megteremtése így nem csak a leköszönő francia elnökség legmaradandóbb teljesítménye, de egyben fontos lépés a hivatalban lévő Európai Bizottság sikeressé tétele útján.
Kép: Konrad-Adenauer-Stiftung
