A koronavírus-járványnak az európai társadalmakra gyakorolt hatásairól folyó vita gyakorlatilag egyidejű magának a pandémiának a kitörésével. Még senki sem tudta megmondani, hogyan akadályozzák meg rohamos terjedését, amikor mások már az utána következő időszak változásairól értekeztek. Az egyik konszenzusosnak tűnő megállapítása volt a vitának, hogy a járvány egészen biztosan hatással lesz munkavégzési szokásainkra, sőt, mindennapi emberi kapcsolatainkra is. Most, hogy a járvány harmadik hulláma levonulóban van, meg is születtek az első tervek a változtatásokra.
Ha valaki megkérdez egy, az európai integrációval szemben kritikus vagy éppen szkeptikus polgárt ellenkezésének okairól, az első válaszok között biztosan ott lesz az ellenőrzés nélküli brüsszeli bürokrácia túlburjánzása és túlzott hatalma. Az európai integráció hívei már a Brexitet megelőző népszavazás során is hiába érveltek amellett, hogy a Bizottság apparátusa nem túlméretezett és valójában nem is tartja kézben a nemzetállamokat, a népszavazás eredményének ismeretében elmondhatjuk, hogy erőfeszítéseik eredménytelenek voltak.
Miközben a brüsszeli bürokraták már a magyar politikában is a legfőbb rossz szerepében jelennek meg, sokan éppen arra utalnak, hogy az Európai Unió közigazgatási állománya nemhogy sok lenne, hanem éppenséggel túlságosan is kevés. Azt persze az olvasó ízlése dönti el, hogy kevés-e az a közel ötvenezer köztisztviselő, aki az Európai Unió intézményeiben összességében dolgozik. Tény azonban, hogy több mint fele ezeknek a szakembereknek az Európai Bizottság alkalmazottja, így a Bizottság személyzeti döntései az Európai Unió egész közigazgatási szervezetére és személyzetére kihatással van.
Ezért is figyelemreméltó, hogy Johannes Hahn, a költségvetésért és adminisztrációért felelős biztos bejelentette, hogy a megváltozott munkavégzési szokásokra tekintettel a Bizottság új épülethasznosítási politikát alakít ki. Ennek keretében terveik szerint 2030-ig bezárja a jelenleg használt ötven irodaépületének felét, és az intézmény által használt irodaterület nagyságát a jelenlegi 780.000 négyzetméterről körülbelül 580.000 négyzetméterre csökkenti.
Az ambiciózus terv végrehajtását számításaik szerint az teszi lehetővé, hogy a koronavírus-járvány időszaka alatt nemcsak meghonosodott, hanem a köztisztviselők által kifejezetten kedveltté is vált az otthoni munkavégzés. Éppen ezért a jövőben a Bizottság lehetővé kívánja tenni alkalmazottainak, hogy heti két-három alkalommal otthonról végezhessék munkájukat, ezzel is helyeket felszabadítva, és lehetővé téve, hogy az eddigieknél takarékosabban bánjanak a hivatali helyiségekkel.
A Bizottság döntésének nem csak azért lehet meghatározó jelentősége a többi uniós intézmény szempontjából is, mert a brüsszeli bürokraták fele az intézményben dolgozik. Az Európai Unió közigazgatási elitjéhez kötődő képek ugyanis meglehetősen negatívak. Az intézményeket nem hatékony, rugalmatlan, a kafkai bürokrácia képét megelevenítő munkahelyekként írják le. Ráadásul vannak, akik számára a jobbára a hatvanas-hetvenes évek „betonközpontú” épületei és az uniós intézmények átláthatatlansága és elszámoltathatatlansága között is azonosságot vontak. Így aztán különösen ráfér már csak a Bizottság közképének kedvezőbbé alakítása szempontjából is a bejelentett lépéssorozat.
A koronavírus-járvány tehát úgy tűnik, hogy tényleg átalakítja munkavégzési szokásainkat, és a Bizottság élen akar járni a változásokhoz való alkalmazkodásban. Bár a döntésben talán az is szerepet játszik, hogy abban reménykednek a döntéshozók, hogy az otthoni munkavégzés támogatásával a vészesen öregedő tisztviselők helyére nagyobb sikerrel toboroznak fiatalokat. Elvégre még egy brüsszeli bürokrata is barátságosabban néz ki otthonkában.
