Az EU egységes piaca az élelmiszeripari termékek homogenizálódását eredményezi és ez az óriásvállalatok termékeitől kialakuló függőséghez vezethet.
Gasztronómiai szempontból nem sok, de az uniós mezőgazdaság- és élelmiszeripar trendjei szempontjából annál több. Mindkét élelmiszercikk esetében a helyi termelés és a mezőgazdasági kistermelők némi hátrányba kerülhetnek az ipari óriásokkal szemben. Az elmúlt egy év rávilágított arra, hogy az EU nagy mértékben függ a külföldi ellátási láncoktól, és arra, ha azok megsérülnek, mennyire kiszolgáltatott a gazdasága. Bár az uniós agráripar önellátó, vagyis képes ellátni saját élelmiszerpiacát belső termékeivel, egy nagymértékű függőség néhány helyi ellátási lánctól is több veszélyt hordoz.
A franciaországi Lactalis vállalat éves bevétele 20 milliárd euró volt, amelynek 59 százaléka származik Európából. Összesen 84 országból 85 000 partnercéggel működik együtt, világszerte. A termékek címkézése során korábban megjelölte a származási ország helyét – vagyis Franciaországot. Ezen azonban változtatni fog a közeljövőben, hiszen az Államtanács (Conseil d’État) határozata szerint a vállalat nem köteles feltüntetni a termékek származási helyét. A francia partnercégek és kistermelők mindezt érthető módon rendkívül sajnálatosnak tartották és úgy érzik, hogy ez „egy gazdasági szereplő felelőtlen hozzáállása, amely ellentmond a francia tejtermelők munkájának elismerésének”. A tejipari óriásvállalat közleménye szerint a döntését az motiválta, hogy uniós egységes piacon könnyebben érvényesül az áruk szabad forgalma, ha azt nem gátolja a termék származási országának feltüntetése. Mi több, mivel a franciaországi tejtermékek felét külföldi piacra szánja, így ez az intézkedés a francia tejipar egészének érdekét szolgálja.
A horvátországi termelők helyzete némileg eltér a franciaországi tejipari kistermelőkétől. A horvát gazdák hosszú évtizedek óta maguk termelik ki az egyes termények megörökítéséhez szükséges magokat, amelyeket belföldi eladásra is szántak, nem csupán saját területükön, újratermelés céljából. Egy új horvátországi törvénytervezet az egyes helyi farmokon termelt magok eladását nehezítené meg. Mivel az ország mezőgazdasága külföldi magok importjára szorul, így az új törvénytervezet értelmében szinte kizárólag az óriáscégek által forgalmazott magokat lehetne piacra helyezni. Az érdekképviseleti szervezetek szerint mindez hosszútávon a specifikus helyi termények visszaszorításához, sőt idővel akár elveszítéséhez is vezethetne.
Mindkét esetben az uniós közös piac hatására az élelmiszeripari termékek egyre inkább homogenizálódnak és az óriásvállalatok termékei előbb-utóbb kiszorítják a helyi kistermelők és őstermelők által előállított élelmiszereket. Ez utóbbi talán még nem is volna önmagában különösebben nagy gond, ha mindezzel nem járna az a veszély, hogy az európai élelmiszer előállítása néhány óriásvállalatnál összpontosul – amelyek sérülése beláthatatlan következménnyel járhat.