A Patria Nostra lengyel jogászszervezet tavaly májusban petíciót nyújtott be az Európai Bizottsághoz, amelynek célja az volt, hogy a szervezet segítséget kérjen egy, a Krakkói Fellebbviteli Bíróság által hozott ítélet németországi végrehajtásának biztosítása érdekében. Ez az ítélet arra kötelezte a ZDF (Zweites Deutsches Fernsehen) német közszolgálati műsorszolgáltatót, hogy adjon ki nyilvános bocsánatkérést egy Karol Tendera nevű lengyel állampolgár számára a „lengyel haláltáborok” kifejezés használata miatt, amellyel az auschwitzi és a majdaneki német koncentrációs táborokra hivatkoztak a ZDF csatornán. A német Bundesgerichtshof (BGH, Németország Szövetségi Bírósága) ugyanis azt a határozatot hozta, hogy a Brüsszel I. rendelet közrendi záradékára hivatkozva a lengyel ítélet elismerése és végrehajtása megtagadható, mivel az sérti a ZDF csatorna véleménynyilvánítási jogait. A Bizottság álláspontja szerint az ítélet végrehajtásának megtagadásával nem sértette meg az uniós jogot a BGH. A petíciós kérelmet a Bizottság után jelenleg az Európai Parlament vizsgálja.
A Tendera-ügy és a Patria Nostra
Az ügy azzal vette kezdetét, hogy a volt auschwitzi fogoly, Karol Tendera úr – aki egyébként az eljárás folyamán, 2019-ben elhunyt – saját személyiségi jogainak megsértésére vonatkozóan indított pert a ZDF műsorszolgáltatóval szemben. Tendera úr nem mellesleg aktív tagja volt a megszállt Lengyelországban elkövetett náci bűncselekményekre emlékeztető és a történelmi igazságot őrző és népszerűsítő Patria Nostra szervezetnek. A szervezet beavatkozóként vett részt az eljárásban Tendera úr javára. A per tárgya, hogy a ZDF „lengyel táborokként” hivatkozott a lengyel területen alapított német náci koncentrációs táborokra.
A Patria Nostra-t 2012-ben alapították, mégpedig egy sikertelen pert követően, amelynek során a Lech Obara, az alapító, a varsói bíróság előtt pert veszített az Axel Springer AG, mint a Die Welt kiadója ellen. Obara egy auschwitzi áldozat unokáját, Zbigniew Osewskit képviselte az eljárásban. A per tárgya a mostani üggyel szinte teljesen azonos módon abban állt, hogy a német kiadó az egykori, háborús megszállás alatt álló Lengyelország területén épített német náci koncentrációs táborokra úgy hivatkozott, mint „lengyel táborok”. Az ügyben számos hivatalos tiltakozásra került sor lengyel részről, a diplomáciai lépések azonban végül nem vezettek eredményre. A varsói bíróság elsőfokon elutasította a keresetet. A döntést a fellebbviteli eljárásban annyiban megváltoztatták, hogy jogszerűnek mondták ki Osewski igényének jogalapját, vagyis azt, hogy a „lengyel táborok” hivatkozás sérti Osewski személyiségi jogait, azonban az Axel Springer által addig nyújtott elégtételt – bocsánatkérést – arányosnak tartották és a további igényeket elutasították.
Obara ezután úgy döntött, hogy jogászszervezetet alapít az ilyen jellegű ügyek képviseletére. Így jött tehát létre a Patria Nostra, amelyet a lengyel Külügyminisztérium is társ finanszíroz, az egyik diplomáciai együttműködést célzó akcióterv keretében.
Visszatérve Tendera úr ügyére, a diplomáciai fellépés korábbi sikertelenségével szemben ebben az esetben Lengyelország németországi nagykövetségének beavatkozását követően a ZDF még aznap kijavította a sérelmezett „lengyel táborok” kitételt. Ennek ellenére Tendera úr keresetet indított Lengyelországban a ZDF ellen a nemzeti identitáshoz és nemzeti méltósághoz fűződő személyiségi jogainak a fenti megnevezéssel való megsértése miatt. Ezt követően a ZDF a honlapján közzétett üzenetében is elítélte hibáját, és elnézést kért mindenkitől, akit ez megsértett. A csatorna Tendera úrtól személyesen is elnézést kért.
Első fokon Tendera úr ügyét a körülményekre tekintettel elutasították, azonban a Krakkói Fellebbviteli Bírósághoz benyújtott fellebbezése, ellentétben az Axel Springer SA elleni ügy kimenetelével, sikeres volt. A jogerős ítéletben a bíróság 5000 euró nem vagyoni kártérítésre és arra kötelezte a ZDF-et, hogy olyan formában kérjen bocsánatot Tendera úrtól, hogy a honlapján egy hónapon keresztül egy adott szöveget tartalmazó nyilatkozatot tesz közzé[1]. Az ítéletet Németországban végrehajtási eljárás alá vonták, az eljárás azonban Németország karlsruhei Szövetségi Bíróságának (Bundesgerichtshof, BGH) a fenti ítélet elismerését és végrehajtását elutasító határozatával végződött. A BGH szerint ugyanis a ZDF-nek közrendi kifogásra hivatkozva nem kell teljesítenie azt a lengyel ítéletet, amely arra kötelezte a műsorszolgáltatót, hogy internetes honlapján tegyen közzé bocsánatkérést Karol Tendera számára. A tavaly májusban benyújtott petíció tárgyát a BGH e határozata képezi.
Miről szól a „lengyel tábor”-kérdés?
A Lengyelországban létrehozott náci táborok kérdése egy igazi diplomáciai tűzfészek. A „lengyel táborok” megjelölés használata a náci Németország által megszállt Lengyelországban létrehozott koncentrációs és megsemmisítő táborok vonatkozásában lengyel oldalról hosszú évtizedek óta kifogásolt probléma. A lengyel fél szerint ugyanis ezek a megnevezések nem a táborok földrajzi elhelyezkedésére, hanem olyan jelentésre utalnak, hogy azokat lengyelek állították fel vagy működtették, holott hivatkozások szerint a második világháború alatt Lengyelország soha nem működött együtt Németországgal, hanem aktívan harcolt a megszállók ellen. Az ezzel ellentétes kijelentés a lehető legsúlyosabb sértés. Ennek kapcsán érdemes felidézni azt az esetet, amikor Ryszard Czarneckit, az Európai Parlament egyik alelnökét amiatt váltották le, mert „szmalcownik”-nak, vagyis náci kollaboránsnak nevezte néppárti képviselőtársát, Róża Thunt.
A „lengyel tábor”-kérdésből számos diplomáciai bonyodalom származott már, és nemcsak lengyel-német viszonylatban. 2012 májusában Barack Obama amerikai elnök például a „lengyel haláltáborok” kifejezést használta, amikor posztumusz odaítélte az elnöki szabadságérmet Jan Karskinak. Lengyel részről Radosław Sikorski lengyel külügyminiszter és Alex Storozynski, a Kosciuszko Alapítvány elnöke tett panaszt a szóhasználat miatt. Az Obama-adminisztráció szóvivője elismerte, hogy az elnök téves terminológiát használt, amikor „a németek által megszállt Lengyelországban található náci haláltáborokra hivatkozott”. 2012. május 31-én Obama elnök levelet írt Komorowski lengyel elnöknek, amelyben sajnálatát fejezte ki a tévedés miatt és az alábbi kijelentéssel igyekezett oldani az okozott diplomáciai konfliktust: „Sajnálom a tévedést, ez esemény azonban talán megfelelő alkalmat biztosít arra, hogy a jelen és a jövő generációi is megismerjék az igazságot.”
2018-ban Andrzej Duda lengyel elnök törvénybe foglalta a Nemzeti Emlékezés Intézetéről szóló jogszabály módosítását, amelyben bűncselekménnyé nyilvánította azokat a nyilvános kijelentéseket, amelyek a lengyel nemzetnek tulajdonítják a holokauszttal kapcsolatos bűncselekmények, béke elleni bűncselekmények, emberiség elleni bűncselekmények vagy háborús bűncselekmények miatt elszenvedett kollektív felelősséget, vagy amelyek „durván csökkentik a tényleges elkövetők felelősségét”. A jogszabály értelmezése és a bírói gyakorlat szerint, ennek megfelelően bűncselekménynek minősül a „lengyel haláltábor”, „lengyel koncentrációs tábor” és egyéb hasonló kifejezések használata.
A közrendi kifogás mint menekülőútvonal
A BGH a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló Brüsszel I. rendelet[2] 34. és 45. cikkére támaszkodott, amelyek szerint a véleménynyilvánítás szabadságához való, a német alkotmányban (Grundgesetz) foglalt alapvető joggal és a közrenddel ellentétes lenne, ha nem csupán a vitathatatlan ténybeli hiba elismerésére köteleznék a ZDF csatornát, de egy vélemény sajátjaként való feltüntetésére is, aminek egy konkrét nyilatkozat kötelező közzététele minősülne. Az említett rendelet 45. cikkének (2) bekezdése ugyan kimondja, hogy az elismerés és végrehajtás tárgyát képező külföldi határozat érdemben semmilyen körülmények között nem vizsgálható felül, azonban 34. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a határozat nem ismerhető el, ha az elismerés és végrehajtás nyilvánvalóan ellentétes azon tagállam közrendjével, amelyben az elismerést kérelmezik.
A Patria Nostra petíciójában ezzel szemben úgy érvel, hogy a közrendi záradék nem alkalmazható, a német hatóság pedig ennélfogva semmilyen körülmények között sem vizsgálhatja felül a lengyel ítéletet, így az ellentétes az uniós joggal.
Az Európai Unió Bírósága (EUB) korábbi ítélkezési gyakorlatában megállapította, hogy bár a tagállamok főszabály szerint saját nemzeti szempontjaiknak megfelelően szabadon határozhatják meg a közrend fogalmával szemben támasztott követelményeiket, e fogalom korlátai a Brüsszel I. és Ia. rendeletek értelmezéséhez kapcsolódnak. Ilyen döntések például a C-302/13. sz. flyLAL-Lithuanian Airlines ügy és a C-420/07. sz. Apostolides ügyek. A közrendi záradék alkalmazásának egyik határát képezi, hogy a határozat elismerését nem lehet megtagadni azon az alapon, hogy eltérés tapasztalható a származási tagállam bírósága által alkalmazott jogszabály és a megkeresett tagállam bírósága által alkalmazott normák között, vagyis a német bíróság arra nem hivatkozhat, hogy a német nemzeti jog alapján nem jogellenes a „lengyel tábor” kifejezés (C-7/98. sz. Krombach kontra Bamberski ügy). Ennek ellenére mégis valami nagyon hasonlóra hivatkozik, ami ráadásul a Bizottság értékelése szerint megállja a helyét.
A fent idézett Krombach-ügy rendelkezik arról, hogy a tagállami bíróságok jogosultak elutasítani olyan határozatok elismerését, amelyet az alapvető jogok megsértésével hoztak. Erre utal diplomáciai óvatossággal a Bizottság hivatkozása, amely szerint a jelen ügy sajátos – a tagállamok eltérő alkotmányos rendszereinek betudható – körülményeitől függetlenül előfordulhat, hogy a véleménynyilvánítás és a sajtó szabadságának védelme tekintetében eltérő módon választják meg a szóban forgó alapvető jogok védelmi szintjét, és jogos közrendi aggályok merülhetnek fel az ítéletek elismerésével és végrehajtásával kapcsolatban. Ennek alapján a Bizottság szerint a BGH határozata az elismerés és végrehajtás megtagadásának elfogadható indokára hivatkozik, ennél fogva pedig nincs elegendő jele annak, hogy a szóban forgó német bírósági határozat sértené az uniós jogot.
Nyilvánvaló, hogy az elővigyázatos megfogalmazás hátterében az áll, hogy a Bizottság értékelte, hogy német szempontból az ügy legalább olyan kényes, mint lengyel részről. A közrendi záradék az ilyen esetekre kiválóan alkalmazható és kifejezetten szükséges, részben emiatt azt a Brüsszel I. rendeletet 2016. január 10-től kezdődően hatályon kívül helyező Brüsszel Ia. rendelet is megtartotta – az Európai Parlament föderalistáinak intenzív tiltakozása ellenére.
Naiv gondolat volt Neuhaustól 1962-ben egy közös európai közrend fogalmának bevezetése. Ezek a nemzeti sajátosságok ugyanis nyilvánvalóan nem feloldhatók, amit az is alátámaszt, hogy az EUB sem törekszik gyakorlatában az uniós közrend-fogalom integrációjára. Alkotmányos hagyomány menekülőútvonal hiányában az ehhez hasonló esetek uniós szempontból kezelhetetlenné válnának és olyan konfliktusok kialakulásához vezetnének, amelyek éppen az integrációt megalapozó bizalmat ásnák alá.
2022-ben a Bizottság jelentést fog benyújtani a Brüsszel Ia. rendelet (átdolgozás) alkalmazásáról, amely lehetővé fogja tenni a közrendi záradék tagállamok általi alkalmazásának értékelését. Ezen felül azonban, szokatlanul ésszerű módon, további közelítésre való törekvés a közrend-fogalommal kapcsolatban – legalábbis az Európai Bizottságtól – egyelőre nem várható.
[1]A kérdéses nyilatkozat szövege a következő: [Az alperes] „sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a www.zdf.de portálon „[…]” címmel 2013. július 15-én megjelent cikk helytelen megfogalmazást tartalmaz, amely meghamisítja a lengyel nemzet történetét, azt sugallva, hogy lengyelek építették és működtették a majdaneki és auschwitzi haláltáborokat, valamint bocsánatot kér K. T. úrtól, egy német koncentrációs tábor volt foglyától személyiségi jogainak, különösen a nemzeti identitásának (a lengyel néphez tartozása) és nemzeti méltóságának megsértése miatt.”
[2] A Tanács 44/2001/EK rendelete (2001. december 22.) a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, HL L 12., 2001.1.16., 1. o.
Ezt a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló (EU) 1252/2012 európai parlamenti és tanácsi rendelet (Brüsszel Ia. rendelet) (HL L 351., 2012.12.20., 1. o.) 2016. január 10-től kezdődően hatályon kívül helyezte.
