Úgy tűnik egyelőre, hogy a Brexit-tárgyalások a végükhöz közelednek, a felek álláspontjai azonban több kérdésben továbbra is távol esnek egymástól.
Ahogyan arról korábban már írtunk, ahhoz, hogy a 2020-as, az Egyesült Királyság Európai Unióból történő kilépését követő átmeneti időszak után a felek között létrejövő egyezséget az Európai Parlament is jóvá tudja hagyni, és a váltás rendben lezajlódjon, októberig meg kellene születnie a megállapodásnak. A ma kezdődő, a tárgyalássorozat immáron nyolcadik szakasza előtt azonban úgy tűnik, hogy a briteknek és az Európai Uniónak egy egyezség nélküli Brexittel kell számolniuk. Továbbra sincsen ugyanis előrelépés két fontos, vitás területen.
Az egyik a halászati politika. A jelenlegi szabályozás szerint az Egyesült Királyság vizein történő halászat hatvan százalékára az EU többi tagállama jogosult. A britek ezen szeretnének változtatni, ám új javaslatukat az Unió nem fogadja el, mivel szerintük az a külföldi halászok szinte teljes kiszorítását vonná maga után, amely nem csupán egzisztenciális problémákat okoz, de hátrányosan érinti ezen uniós szakpolitikát is. Az EU részéről egy kiegyensúlyozott és fenntartható megoldás keresését szorgalmazzák, ugyanakkor nem zárkóznak el attól, hogy változtassanak a meglévő arányokon az Egyesült Királyság javára.
A másik terület a gazdaságpolitika szférája. Az átmeneti időszak során a felek egyik legfőbb célja az volt, hogy létrehozzanak egy szabadkereskedelmi megállapodást, amely megszületéséhez viszont egyezségre kellene jutniuk az állami támogatások kérdéskörével kapcsolatban. Az Európai Unió egyik fontos alapelve a szabad verseny, egyenlő feltételek mentén. Ennek biztosítása érdekében korlátozták az állami beavatkozás lehetőségeit. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. cikkében a politikai vezetők rögzítették, hogy a piaci torzulások megelőzése végett, a központi költségvetésekből nem nyújtható támogatás vállalatoknak, szervezeteknek, amennyiben általa azok a cégek, versenytársaikhoz képest előnyösebb helyzetbe kerülnek. Ez alól kivételt jelenthet például, ha az állam egy természeti katasztrófa következményei okán, vagy egy leszakadó régió felzárkóztatása miatt kívánja megsegíteni a szereplőket. Ennek megfelelően az EU olyan jövőbeni gazdasági kapcsolatokat képzel el a britekkel, amelyben a termékeket semmiféle kereskedelmi korlátozás nem sújtaná, cserébe viszont a tisztességes verseny feltételeinek megteremtését várják el a szigetországtól. Ezt azonban az Egyesült Királyság jelen pillanatban nem tudja garantálni, és a kormány új, úgynevezett belső piaci törvényjavaslata, amelyet várhatóan szerdán nyújt be a parlamentnek, csak tovább élezi a konfliktust. A jogszabálytervezet egyik pontja ugyanis módosítana egy korábbi megállapodást, mely szerint az Ír-szigeten sem határ, sem pedig vámellenőrzés nem lesz, ám ennek ellenében, Észak-Írországban néhány kérdésben – így az állami szubvenció ügyében is – az uniós szabályok érvényesülnek. A brit képviselők most viszont egy olyan törvényt fogadhatnak el, ami kimondja, hogy a támogatások terén a szigetországban hatályos jog lesz kötelező érvényű az Egyesült Királyság minden részében. Ez azt jelentené, hogy az Unió belső piacán versenyelőnyt szerezhetnének az észak-ír vállalatok.
Ezekkel a megoldásra váró kérdésekkel veszi kezdetét ma az egyeztetéssorozat újabb állomása. Ahogy az látszik, a felek nem, hogy közelebb nem kerültek egymáshoz, de talán még távolodtak is, a határidő ugyanakkor egyre közeleg. A britek felkészültek egy megállapodás nélküli kiválásra, a kormányfő október 15-ét nevezte meg végső dátumnak, ameddig, ha nem sikerül közös nevezőre jutniuk, akkor úgy az Egyesült Királyságnak, mint az Európai Uniónak el kell fogadniuk, hogy nem lesz szabadkereskedelmi megállapodás, és 2021-től a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) szabályai – például vámok, kvóták – fognak rájuk vonatkozni.
Mindez azonban súlyos gazdasági és társadalmi következménnyel járna valamennyi szereplő esetében.
