Az úzvölgyi temető ügyére is kitér az amerikai külügyminisztérium Romániára vonatkozó jelentése. A dokumentum egyfelől rámutat arra, hogy a dormánfalvi polgármester román katonák tiszteletére állíttatott emlékműveket a magyar katonák sírjai fölé, másfelől sérelmezi az egyházi javak, ingatlanok visszaszolgáltatásának lassú ütemét. A jelentés ezeken túl tételesen említi a gyulafehérvári Batthyáneum könyvtár visszaigénylésének bírósági úton való ellehetetlenítését, valamint a római katolikus, református és evangélikus-lutheránus egyházak restitúciós kérelmeinek elutasítását, különböző ürügyekre hivatkozva.
Úzvölgye Hargita megye egyik legkeletibb, mára elnéptelenedett települése. Bár közelebb fekszik a Bákó megyében található Dormánfalvához, közigazgatásilag Csíkszentmárton községhez tartozik, valamint itt található a Keleti-Kárpátok egyik átjárója, az Ojtozi- és a Gyimesi-szorosok között. Mindkét világháborúban súlyos harcok folytak az Úz völgyében, a magyar hadsereg és az orosz, illetve szovjet erőkkel támogatott román hadsereg között. Az első világháború alatt hoztak létre az itt harcoló osztrák-magyar csapatok egy haditemetőt, amely Hargita megye legfontosabb első világháborús emlékhelye, és ahol 1994-ben második világháborús emlékművet is állítottak. Minden év augusztus 26-án szoktak itt megemlékezni az egykori határvédőkről, a temető karbantartása pedig folyamatos, civil szervezetek és magánszemélyek gondoskodásának köszönhetően.
A hadisírokra vonatkozó, Románia és Magyarország között érvényben lévő államközi egyezményt felrúgva, tavaly tavasszal, minden előzetes egyeztetés nélkül a Bákó megyei Dormánfalva (Dărmănești) község önkormányzata a területet önkormányzati döntéssel saját adminisztratív területévé nyilvánította. Ezután következett az építkezés: emlékművet és katonai kereszteket állítottak a haditemetőben.
„Politikailag tűrhetetlen, közigazgatásilag törvénytelen, hogy román katonasírok parcelláját hozták létre Úzvölgye katonai temetőjében anélkül, hogy engedélyt kértek volna a temető tulajdonosától, Csíkszentmárton önkormányzatától” – erről Kelemen Hunor levélben tájékoztatta Viorica Dăncilă miniszterelnököt, akitől azt kérte, hogy közigazgatási eljárás útján állítsa le az építkezést az ügy tisztázásáig. Ezután az RMDSZ megvonta a kormánytól a támogatását, hiszen több ízben is az volt a kérése, hogy állítsák vissza a törvényes rendet, vitessék el a temetőből a magyar hősi halottak sírjára épített betonkereszteket, és vonják felelősségre mindazokat, akik a holtak emlékét meggyalázták. „A kormány részéről félmegoldásokat láttunk csupán, amit nem tartunk elegendőnek. Ezért hoztuk azt a döntést, hogy a kormányt és a kormánykoalíció egyetlen kezdeményezését sem támogatjuk, mert nem tettek semmilyen lépést annak érdekében, hogy visszaállítsák az eredeti állapotokat az úzvölgyi katonatemetőben, és eljárást sem indítottak a dormánfalvi polgármester és mindazok ellen, akik feszültségeket keltettek.”
Az emlékműveket végül mégis felavatták tavaly júniusban a Dormánfalviak, betörve a temetőbe, ahol imádkozó magyarok álltak sorfalat, holott a román kulturális és védelmi minisztériumok, valamint a Bákó megyei építési hatóság szerint az új keresztek törvénytelenül lettek felállítva. Ugyanakkor magyarországi politikusok vezető román tisztviselőkhöz – köztük Klaus Iohannis román elnökhöz – fordultak, arra kérve őket, hogy békésen oldják meg a kérdést. Szijjártó Péter magyar külügyminiszter is felhívta román társát, Teodor Meleșcanu-t, kérve a provokációk leállítását és a kérdés békés rendezését. Annak ellenére, hogy a rendőrség is jelen volt – legalább több tucat tiszt volt a helyszínen, akik próbálták nyugtatni a románokat – végül egy csoport áttört a rendőrségi kordonon és a kerítésen, majd kitörték a temető kapuját és beözönlöttek a sírkertbe, kövekkel dobálták és szidalmazták a magyarokat.
Ezután számtalan per és rendőrségi eljárás is indult, amelyek a katonatemető jogtalan elfoglalására, a törvénytelen emlékműállításra és a dormánfalvi polgármesteri hivatal akcióira vonatkoztak. Kis lépésekkel halad a magyar közösség afelé, hogy talán egyszer törvényes úton is kivívja az igazát.
Sajnos az Európai Unió nem foglalt állást az ügyben, bár többször jelezték az uniós intézmények felé a magyar közösség tagjainak bántalmazását, a jogtalan temetőgyalázást, ahogy legutóbb Iohannis román elnök gyűlöletbeszédét is. Úgy tűnik, az őshonos nemzeti kisebbségek ügye, a nemzeti kisebbségek tagjainak védelme nem élvez prioritást az Unióban. Ezért is volt szükség a Minority Safepack nevű európai polgári kezdeményezésre, hogy rávegyék az európai döntéshozókat arra, hogy törvényes keretet biztosítsanak a nemzeti kisebbségek jogainak védelmére.
Azt azonban mindenképpen fontos megjegyezni, hogy az Amerikai Egyesült Államok kiemelten foglalkozik az úzvölgyi temető ügyével, és negatív példaként említi a dormánfalvi polgármester temetőgyalázását, valamint a legionárius megnyilvánulásokat a temetőben. Romániában nem történt előrelépés a gyűlöletbeszéd visszaszorításában és az intolerancia leküzdésében, amely a többség és kisebbség, valamint a különböző felekezetek viszonyát illeti. Az RMDSZ tavaly több nemzetközi fórumon emelt szót a temetőgyalázásról, amelyről a szövetségi elnök személyesen tájékoztatta az amerikai külügyminisztérium egyik Romániába utazó képviselőjét is. Kelemen Hunor Matthew G. Boyse-nak, az Amerikai Egyesült Államok Külügyminisztériuma közép-európai és holokausztügyekért felelős helyettes államtitkárának bemutatta a június 6-i vandalizmusról készült fotókat és videófelvételeket, rámutatva, hogy egy rendkívül kényes helyzetben miként viselkedik a többség az ország területén élő számottevő nemzeti közösséggel.
Fotó: Tóró Tamás, úz-völgye.ro
