Ritkán látható szívélyes fogadtatásban részesült Giorgia Meloni, olasz miniszterelnök Washingtonban, amikor április 17-én, Nagycsütörtökön hivatalos látogatást tett az amerikai elnöknél. Ő volt az első európai vezető azóta, hogy Donald Trump bejelentette a kereskedelmi vámok kivetését az európai termékekre, és látogatása céljaként kifejezetten azt is jelölte meg, hogy Európa nevében egy kedvező kereskedelmi megállapodást tárgyaljon ki amerikai partnereivel.
Meloni látogatását már következő nap, április 18-án viszonozta Rómában JD Vance, az Amerikai Egyesült Államok alelnöke, aki frissen megtért katolikusként – ráadásul első olyan republikánus politikusként, akit katolikusként vezető tisztségre választottak – vett részt a húsvéti szertartásokon. Mindazonáltal Vance is időt szakított arra, hogy újabb találkozón tárgyaljon az olasz miniszterelnökkel, elsősorban itt is a kereskedelmi kapcsolatok és az orosz–ukrán háború témakörét érintve.
Az egy nap különbséggel megtartott mindkét találkozóra egyaránt érvényes a megállapítás, hogy – a Trump-időszak szokásaitól némileg eltérően – kifejezetten szívélyes, már-már romantikus hangulatú volt, ahol az olasz nyelv szépségétől a miniszterelnök személyes dicséretéig sok, időnként meglepő bók is elhangzott az amerikai fél részéről. Annak ellenére, hogy egyelőre mind az orosz–ukrán háború, mind pedig az Európával szemben kivetett vámok tekintetében meglehetősen eltér egymástól a két ország álláspontja, a tárgyalások hangneme, annak baráti jellege gyakorlatilag már megelőlegezi a későbbi megegyezést.
Az olasz miniszterelnök kitüntetett partnerként kezelése olyan időszakban történik, amikor egyébként európai politikusoknak nem sok babér terem Washingtonban. Bár Kaja Kallas külügyi főképviselő nyilvános megalázásához hasonló incidens azóta nem fordult elő, de Maros Sefcovic, az Európai Bizottság most már tapasztalatai alapján veterán kereskedelmi biztosa sem tudott semmi eredményt elérni amerikai tárgyalópartnereivel, néhány nappal Meloni látogatása előtt.
Olaszország mostani diadalmenete azonban nem csupán az olasz nyelv szépségének, nem is katolikus hitének köszönhető. Már korábban látható volt, hogy a Meloni-kabinet – és annak feje személyesen is – rendkívül elkötelezett volt abban, hogy Olaszországot az Európai Unió meghatározó tagállamává tegye. Ennek egyik legfontosabb eszköze az esetleges főszerep az amerikai-európai kapcsolatok alakításában.
Ez a tudatos építkezés Donald Trump hivatalba lépésével kezdődően megfigyelhető, amelynek egyik első jele az volt, hogy az amerikai elnök hivatalos beiktatásán Giorgia Meloni volt az egyetlen európai uniós tagállamból érkező vezető. A közös érdek a két ország kapcsolatában könnyen azonosítható. Az Egyesült Államoknak jól jön egy potenciálisan meghatározó tagállam az Európai Unióból, amivel ki tudja kerülni az uniós intézményeket vagy azok működését meghatározó, ám aktuálisan gyengélkedő francia–német tengelyt. Olaszország számára pedig az amerikaiak kitüntetett figyelme annak ígéretét hordozza, hogy kiemelkedik a gyenge, periférikus tagállam szerepből az Európai Unión belül.
A dinamikusan erősödő amerikai–olasz kapcsolatoknak ugyanakkor gyakorlatias vetülete is akad bőven. Olaszország az egyik leginkább exportorientált gazdaság nemcsak Európában, de a világon is. Különösen sérülékennyé teszi ezt a nyitottságot, hogy a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek különösen fontos szerepet játszanak az amerikai–olasz kereskedelmi kapcsolatokban. Éppen ezért Olaszország a magas diplomácián túl a zökkenőmentes kereskedelmi kapcsolatok fejlődésében is érdekelt. Olaszország mindenesetre tovább építi szilárd pozícióit a nemzetközi diplomáciában, és igyekszik megkerülhetetlenné tenni magát az amerikaiak számára. Ennek jeleként szombaton Rómában kerül sor az amerikai–iráni nukleáris tárgyalások legújabb fordulójára, ami ismét kiváló alkalmat teremt az olasz diplomácia számára az ország nemzetközi tekintélyének növelésére.
Nyitókép forrása: MEAphotogallery / Flickr
