A romániai magyaroktól a magyar etnikumú románokig
A választási szuperévbe lépő Románia miniszterelnöke, a kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke, Marcel Ciolacu a hétvégén végiglátogatta a párt számára hagyományosan nem erős bázisnak számító három székelyföldi megye PSD-szervezeteinek gyűléseit, ahol a szokásos román narratíva felmondása mellett – így Székelyföld létezésének tagadása és bármiféle autonómia lehetőségének elvetése – egyértelműen felszólalt az etnikai kártya alkalmazása ellen is. Ez pozitív üzenetnek tekinthető, különösen azokban a megyékben, ahol a jobboldali kormányzóerő, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a szélsőjobboldali AUR fog vetélkedni a román szavazatokért az idei választásokon – várhatóan magyarellenes húrokat is pengetve.
Nagyot futott Marcel Ciolacu román miniszterelnök, a legnagyobb kormányzóerő, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke 2024. február 23–24-én. E pénteki és szombati napokon a székelyföldi megyeszékhelyeken, Marosvásárhelyen, Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön tartottak tisztújítást Maros, Hargita és Kovászna megyei PSD-szervezetei a választási szuperévre készülő pártelnök részvételével. (2024-ben Romániában önkormányzati, Európai parlamenti, országgyűlési és államfőválasztást is tartanak.) Ciolacu Marosvásárhelyen arra intette a párttársait, hogy ne a „magyar etnikumú románok” ellen fogjanak össze, hanem azért, hogy egy jobb vezetőt válasszanak a város és a megye élére. Ez az üzenet részben kifejezetten pozitívként is értékelhető a magyar–román frontvárosnak tekintett Marosvásárhelyen, azonban a magyar etnikumú román kifejezés sokat levon ennek értékéből.
Az etnikai identitás és az állampolgári kötelék összemosása Nagy-Románia megteremtésétől kezdve jelen lévő megközelítés, már az ország egységes és oszthatatlan nemzetállam jellegét az alkotmányba beemelő 1923-as módosítás parlamenti vitáján is azt hangoztatta az előterjesztő Dissescu szenátor, hogy a román állampolgár és a román szinonimák, a kisebbségiek pedig emiatt úgymond maguk is többségiek. 1965 után a nacionálkommunista Ceauşescu-korszak a román szocialista nemzet fogalmával operált, amely szerint a nemzet államterülethez kötődő társadalmi jelenség: nem rendelkezik sem etnikai, sem faji jelleggel, a nemzetiségek részei a nemzetnek, így Románia nemzetállam. Ennek lett a következménye az 1980-as évekre már kizárólagossá vált magyar nemzetiségű románok vagy német nemzetiségű románok kifejezések használata, ami egyértelműen az etnikai identitásra épülő közép-európai hagyományokkal ellentétes megközelítés, viszont kiválóan illeszkedik a hagyományos, asszimilatív francia nemzetállami megközelítésbe. A Ceauşescu-rezsimet elsöpörte 1989 karácsonya, viszont mint a román miniszterelnök megnyilatkozása mutatja, a szellemiség továbbra is része a román közgondolkodásnak.
Marosvásárhelyen Ciolacu azt is hangsúlyozta, hogy az összetettebb történelmi örökség miatt Maros, Szatmár, Kovászna és Hargita megyében sajátos a helyzet, de ez nem ad legitimációt az etnikai kártya, a magyarellenes szólamok használatára. Székelyföld kapcsán azt emelte ki, hogy Romániában semmi ilyesmi nem fog létezni, miként a határok sem fognak megváltozni, mert Románia az Európai Unió és a NATO tagja. A Maros-parti város után a Hargita megyei PSD-szervezet választási ülésén vett részt Csíkszeredában, ahol azon az alapon nevezte ostobaságnak Székelyföld autonómiájának kérdését, hogy az etnikai alapú diszkriminációt valósítana meg a román állampolgárok között. (Ez azonban „tévedés”, hiszen habár a területi autonómia létrehozásának lehetnek etnikai okai, például az állam valamely területén élő más nemzetiségű lakosság regionális többsége – amire rengeteg európai példát látunk, így Dél-Tirol, Åland, egyes spanyolországi autonóm közösségek, Gagauzia stb. –, a területi autonómia jellegéből fakadóan az önkormányzatisággal és a hozzá kapcsolódó hatáskörökkel – vagyis nem függetlenséggel – felruházott terület, amely nemcsak a regionális többség, hanem valamennyi lakosának érdekeit szolgáló intézmény, így a „diszkrimináció”, az eltérő jogállás a többi állampolgárhoz képest nem etnikai, hanem területi alapú. Ennek az eltérésnek az oka a jobb társadalmi integráció előmozdítása, ahogy arra számtalan Európa tanácsi ajánlás is rámutat.)
Ezt követően a pártelnök a harmadik székelyföldi megyeszékhelyen, Sepsiszentgyörgyön is részt vett a PSD-szervezet rendezvényén, ahol ismét tovább finomította a mondanivalóját. Ott már azt hangsúlyozta, hogy nem a románok adtak autonómiát Székelyföldnek és nem is ők vették azt el. Ez szintén tévedés vagy csúsztatás, mert habár szovjet nyomásra, de legutóbb az 1952-es román alkotmány hozta létre a székelyföldi autonómiának tekintett Magyar Autonóm Tartományt, amit a szovjet nyomás lazulását követően 1960-ban a román pártvezetés Maros–Magyar Autonóm Tartománnyá „hígított fel” – területek oda- és elcsatolásával csökkentve a magyarság arányát – majd számolt fel teljesen 1968-ban. Ciolacu vélhetően a történelmi Székelyföld 1876-os megszüntetésére utalt, amit valóban a magyar kormány hajtott végre a polgári közigazgatás kiterjesztése érdekében. Emellett a pártelnök-miniszterelnök – miközben értetlenségét fejezte ki, hogy a székelyek gyermekei nem tanulnak románul, így kihasználatlanul hagyják azokat a lehetőségeket, amelyeket Románia kínál – azt is kijelentette Sepsiszentgyörgyön, hogy a székelyek és a románok soha nem harcoltak egymással – ami szintén minimum tévedés vagy csúsztatás –, a székelyeket pedig igazságtalanság „csak a szászok vagy a magyarok részéről érte”.
Ciolacut marosvásárhelyi beszédét követően Madéfalván vendégül látta Tánczos Barna, Hargita megyei szenátor, aki Székelyföld léte kapcsán tájékoztatta a miniszterelnököt, illetve egy történelemtankönyvet is átadott neki – a beszélgetés némi hatása felfedezhető abban, hogy Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön már némileg másabb üzeneteket adott át saját szociáldemokrata párttársainak, mint Marosvásárhelyen, azonban kár, hogy valószínűleg az 1916-ot – az Osztrák–Magyar Monarchia Románia általi megtámadását – megelőző lapokon abbahagyta az olvasást, így a hagyományos román narratíván túli elemek nem jelentek meg a nyilvánosságban a székelyek és a románok viszonyrendszeréről. A látogatás részleteiről a román nyelvű országos sajtó is beszámolt, többnyire a Székelyföld tagadására vonatkozó kijelentéseket kiemelve, de egyes esetekben azt a marosvásárhelyi üzenetet is közvetítve, hogy a választásoknak nem az etnikai kártya használatáról kell szólnia – ez pedig lehet biztató jel a miniszterelnök szájából a 2024-es választási szuperévben.
Nyitókép: A marosvásárhelyi virágóra, forrás: Wikipédia
