A román államnak nem kell kártérítést fizetnie a verespataki bányaprojekt kivitelezőinek
A Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központjának Bírósága (ICSID) pénteken tette közzé döntését a 2015-ben indított Gabriel Resources Ltd. és Gabriel Resources (Jersey) versus Románia perben. A Verespatakon (Fehér megye, Románia) levő aranyat és más altalajkincseket bányászni tervező vállalatok szerint Románia a hibás a bányaprojekt meghiúsulása miatt, ezért a Gabriel Resources kártérítési pert indított 6,7 milliárd dollár értékben. A nemzetközi bíróság Romániának adott igazat, az országnak nem kell kártérítést fizetnie.
A verespataki bányaprojekt kivitelezésének terve több, mint 20 éve merült fel először. Ciántechnológiával akarták kibányászni a meddőhányókban visszamaradt aranyat, ezüstöt és más fémeket, ez a techológia pedig óriási környezeti károkat okozott volna. Ugyancsak fontos az is, hogy Verespatakon több, mint 2000 éve bányászták az aranyat, római, középkori és újkori bányái nemrég felkerültek az Unesco világörökségi listára is.
Nagyon sok ígéret hangzott el a bányaprojekt engedélyezésével kapcsolatban, azonban sem a környezetvédelmi engedélyt, sem a műemléki státusz visszavonását nem szerezte meg soha a bányavállalat. Ez két sarkalatos pont volt a projekt beindításának folyamatában.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség miniszterei, Kelemen Hunor, volt kulturális és Korodi Attila, volt környezetvédelmi miniszter sosem adta meg az engedélyeket.
Ami a műemlékvédelmi kérdést illeti, a verespataki aranybányák abban az időben országos műemléki védettséget élveztek, sőt 2011-ben a műemléki védettséget kiterjesztették, tehát nemcsak a római kori, hanem a középkori és újkori bányajáratok is országos jelentőségű műemléki védettséget kaptak. Ezen állapot megszüntetéséhez szükséges lett volna nemcsak a régészeti leletmentesítési bizonylat, hanem egy miniszteri rendelet is, amelyet Kelemen Hunor sosem írt alá, mert tiszteletben tartotta az ország törvényeit.
Ami a környezetvédelmi engedélyt illeti, ugyanaz volt a helyzet, a vállalat sosem szerezte azt meg, mert olyan bányászati technológiát javasolt, amely nem felelt meg Románia környezetvédelmi törvényeinek. Korodi Attila környezetvédelmi miniszter a következőket nyilatkozta a Maszol portálnak: első környezetvédelmi miniszteri megbízatásának végén őt is beperelte a vállalat arra hivatkozva, hogy nem tartotta tiszteletben a törvényt, amikor a településrendezési engedéllyel kapcsolatos problémák miatt felfüggesztette a vállalat környezeti hatástanulmányát. A cég azt a pert is elvesztette – idézte fel Korodi. Hozzátette, abban az időben „nagy volt a nyomásgyakorlás”, hogy a környezetvédelmi jogszabályok betartása nélkül is hagyják a cégnek folytatni a tevékenységét.
Most már csak arra van szükség, miután a sokmilliárdos kártérítés veszélye elmúlt, hogy az Unesco világörökségi bizottsághoz beterjesztett menedzsment tervet elkezdje életbe léptetni a kulturális minisztérium, hisz konkrét stratégia és beavatkozás hiányában mindaz, amit a szakemberek és a civilek megvédtek, saját magától pusztul el. Bár számos jó példát látunk az országban, hisz uniós forrásokból újítottak fel műemlékeket, Románia nem áll túl fényesen az épített örökség védelme terén: a több, mint 30 000 műemlék legalább egyharmada azonnali beavatkozást igényel, ám erre sem stratégia, sem pénz, sem akarat nincs.
Kép: a Rosia Montana Community facebookos oldala
