A NATO-tagország Törökország az utóbbi időben önállóbb, akár nyugati szövetségeseivel konfliktust is felvállaló, határozott külpolitikát folytat.
Az EU és Törökország közti romló viszony többek között az ország hegyi-karabahi konfliktusban vállalt szerepére, a Kelet-Mediterráneum földgázlelőhelyei körül Törökország, Görögország és Ciprus között kialakult ellentétre, Ankara líbiai tevékenységére, a török zászló alatt hajózó teherhajók átkutatása körüli nézeteltérésekre, illetve az Hagia Sophia mecsetté alakítására vezethető vissza.
Az elmúlt években felértékelődött a kelet-mediterráneumi térség geostratégiai jelentősége, ami a régióbeli külpolitikai aktivitás megnövekedésével járt együtt. Ennek oka, hogy 2009 óta több jelentős gázmezőt tártak fel az Egyiptom, Izrael és Ciprus által határolt tengerrészeken. Ankara szándékai egyértelműek: a tengeri határok újrarajzolásával a gázvagyon jelentős részét magának követeli. A Mavi Vatan (Kék haza) egy olyan expanzív török külpolitikai koncepció, amely a török tengeri érdekeltségek védelmét hirdette meg. A Mavi Vatan biztosítását, továbbá az Izrael, Görögország és a Ciprusi Köztársaság EastMed gázvezetékről (Eastern Mediterranean Pipeline Project) szóló megállapodásának ellensúlyozását szolgálta az a lépés is, hogy Ankara 2019 novemberében közel 18,6 tengeri mérföld hosszú közös tengeri határról állapodott meg a líbiai egységkormánnyal, amely a tervezett gázvezeték nyomvonalát veszélyezteti. Ez jól mutatja, hogy céljai eléréséhez Líbiára mint térségbeli szövetségesére tekint. Törökország líbiai szerepvállalását tágabb kontextusban szükséges értelmezni, mivel az nemcsak Líbiáról szól, hanem szélesebb stratégiai megfontolások is motiválják. Ugyanakkor Líbia nem csupán Ankara számára stratégiai fontosságú ország, hanem az EU szempontjából is kiemelt szereppel bír. Az EU érdeke többek között a kontinens felé irányuló illegális migráció megfékezése, a tartós béke megteremtése, illetve a terrorizmus és fegyverkereskedelem visszaszorítása az országban. A Törökország által Líbiában nyújtott katonai támogatás, valamint a részéről az EU irányítása alatt álló IRINI haditengerészeti művelet folyamatos bírálata, és az azzal való együttműködés hiánya hátráltatja az EU eredményes hozzájárulását az ENSZ fegyverembargójának betartatásához. 2020-ban az EU szankcionált egy török vállalatot, mivel az Avrasya Shipping által üzemeltetett Cirkin nevű hajó megsértette a fegyverembargót.
A Földközi-tenger térségében kialakult vita másik sarkalatos pontja a több sebből vérző török–ciprusi ellentét, illetve ehhez kapcsolódóan a kizárólagos gazdasági övezet (EEZ) különböző értelmezése. A kizárólagos gazdasági övezet egy maximum 200 tengeri mérföldre benyúló terület, amelyben egyedül a parti állam rendelkezik az ott található erőforrások, nyersanyagok kitermelési jogával. Az 1982-es ENSZ tengerjogi egyezmény (UNCLOS) szerint a szigetek körül is létrejön a kizárólagos gazdasági övezet. A problémát azonban az jelenti, hogy Törökország nem ratifikálta ezt az egyezményt, így megítélése szerint az EEZ határát a szárazföldtől, nem pedig a szigetektől kell számítani.
Törökországgal szemben jelenleg egy korlátozó intézkedésekről szóló keretjogszabály van érvényben, melyet a kelet-mediterrán térségben végzett illegális török gázfúrási tevékenység miatt az Európai Unió Tanácsa 2019. november 11-én fogadott el. Ez alapján olyan természetes és jogi személyeket sújthat szankciókkal az EU, akik érintettek voltak a Ciprusnál végzett nem engedélyezett gázfúrásokban, mint a szankciós listára 2020 februárjában felkerült török TPAO olajipari cég két, fúrásokért felelős vezetője (Mehmet Ferruh Akalin és Ali Coscun Namoglu). A szankciókat a Tanács 2022. november 12-ig immár másodjára hosszabbította meg.
A helyzet komplexitásához azonban hozzátartozik, hogy Törökország fontos partnere az Uniónak olyan stratégiai területeken, mint például az illegális migráció megfékezése és a gazdasági együttműködés, ezért az EU magasszintű tárgyalásain gyakran szerepel a napirendi pontok között a kapcsolatok normalizálása. A kooperációért cserébe az EU hajlandó elsősorban gazdasági kérdésekben kedvezni Törökországnak, azonban a tagállami érdekek megsértése esetén szankciók bevezetésére is kész. Törökországra az EU fontos partnerként tekint a kelet-mediterrán térség stabilitásának biztosításában.
Ha távolabbról szemléljük az eseményeket, kirajzolódik, hogy Ankara külpolitikája valójában azt a célt szolgálja, hogy Törökország mint megkérdőjelezhetetlen regionális hatalom jelenjen meg a térségben. A jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben, mikor az infláció rekordméreteket ölt és a belpolitikai feszültség is egyre súlyosabb, Erdogan minden lehetőséget megragad annak érdekében, hogy megőrizze és növelje hatalmi pozícióját a régióban.
Felhasznált irodalom
- EU sanction map (online), 2021.12.22.
- Unauthorised drilling activities in the Eastern Mediterranean: Council prolongs the sanctions regime by one year (online), 2021.11.12.
- Joint Communication to the European Council, State of play of EU-Turkey political, economic and trade relations (2021.03.22.) (online)
- Ryan Gingeras: Blue Homeland: The Heated Politics Behind Turkey’s New Maritime Strategy (online) 2020.06.02.
- Council Regulation (EU) 2016/44 of 18 January 2016 concerning restrictive measures in view of the situation in Libya and repealing Regulation (EU) No 204/2011. (online)
- United Nations Convention on the Law of the Sea (online)
- Egeresi Zoltán: Enyhülés az EU és Törökország között, KKI elemzések E-2021/15. (online)
- Egeresi Zoltán Emelkedő török félhold: a birodalom visszatér? 2020.11.25. (online)
- Málnássy András: Törökország líbiai beavatkozásának motivációja és háttere. Geopolitikai érdekérvényesítés Észak-Afrikában és a Földközi-tenger keleti medencéjében, Külügyi Szemle-Külön szám 2020 (online)
- Pénzváltó Nikolett: Törökország líbiai háborúja , Horizont 2020/2 (online)
