Az Európai Parlamentben július 17-én bemutatták a Meijers Bizottság jelentését, amelyben a magát függetlenként meghatározó szervezet javaslatokat fogalmaz meg arra vonatkozóan, hogy miként lehetne Magyarországtól és Lengyelországtól elvenni a soros uniós elnökség lehetőségét. Az ülésen a képviselők aggályokat fogalmaztak meg a felvázolt megoldási lehetőségek politikai realitását illetően, azonban a képviselők részéről újabb ötletek merültek fel, hogy Európai Parlament részéről miként lehetne a ellehetetleníteni a magyar és lengyel elnökségek sikeres megvalósítását. Az Európai Parlamentben folytatódik a politikai hangulatkeltés a magyar és lengyel elnökséggel szemben, a gyakorlatban azonban ennek semmilyen hatása nem lesz hazánk uniós elnökségére.
Az Európai Unió Tanácsának 2024 második felében esedékes magyar, illetve a 2025 első félévében sorra kerülő lengyel elnökségének megakadályozása érdekében az elmúlt hónapokban számos próbálkozást láthattunk az Európai Parlament részéről. Amíg az Európai Parlamentben zajlik a politikai hangulatkeltés és nyomásgyakorlás, az Európai Unió Tanácsában a tagállamok együttműködésére ez sokkal kevésbé van hatással. Ez látszott az Általános Ügyek Tanácsának június 27-i ülésén, ahol a spanyol–belga–magyar elnökségi trió programját mutatta be a három tagállam, az ülésen pedig nyoma sem volt az elmúlt hetek Európai Parlamentben tapasztalt politikai vitáinak, amelyek Magyarország képességeit vonták kétségbe a soros elnöki tisztség megfelelő ellátásra vonatkozóan.
Az Európai Parlament politikai szereplői azonban továbbra is elkötelezettek abban, hogy a magyar és lengyel elnökség elleni politikai támadásoknak minél több fórumon teret adjanak. Ennek egy újabb felvonása volt az Európai Parlament LIBE (Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság) és AFCO (Alkotmányügyi Bizottság) közös bizottsági ülése július 17-én, amelynek egyetlen napirendi pontja a hollandiai Meijers Bizottság tanulmányának ismertetése volt.
A Meijers Bizottság egy magát függetlenként meghatározó, jogászokból, egyetemi oktatókból, kutatókból, bírókból és ügyvédekből álló szakértői csoport Hollandiában, amelynek deklarált célja a jogállamiság és emberi jogok érvényre juttatása az európai törvényhozásokban. A csoport tanácsokat ad többek között az európai parlamenti képviselőknek a jogalkotási munkájukhoz, és kiemelt feladatának tekinti az ügyvédek, közszolgák és politikusok figyelmének felhívását a jogállamiság elvének érvényesülésére a jogalkotási folyamatokban.
A tanulmányban a testület azokat a lehetőségeket tárta fel, hogy miként lehetne Magyarországtól és Lengyelországtól elvenni a soros elnökség lehetőségét vagy korlátozni annak megvalósítását. A Meijers Bizottság három lehetőséget vázol fel erre: 1) a magyar és lengyel elnökségek részletes korlátozása (azokat az üléseket nem elnökölhetné Magyarország és Lengyelország, ahol jogállamisági kérdések kerülnek napirendre); 2) a spanyol–belga–magyar, illetve lengyel–dán–ciprusi trió további tagjai a jogszabályi keretek között jelezhetnék az együttműködésük ellehetetlenülését; 3) az Európai Tanács feltételeket szabna a EU soros elnökségének a betöltésére, így például előírná, hogy halasszák el azoknak a tagállamoknak a soros elnökségét, amelyek ellen 7. cikkelyes eljárás folyik.
Az ülésen az elemzést a csoport két tagja, Kees Groenendijk, a nijmegeni Radboud Egyetem emeritus professzora, valamint John Morijn, a Gröningeni Egyetem jogászprofesszora mutatták be. A csoport függetlenségével kapcsolatban azonban mind az elemzés, mind pedig az ülésen elmondottak alapján komoly aggályok merülnek fel.
Az ülésen is elhangzott, illetve a tanulmányban is leírják, hogy a soros uniós elnökség sorrendjének megváltoztatása egy bevett lépés, amelyre a múltban hatszor is sor került (így különösen új államok csatlakozásakor, a Brexit népszavazást követően, a Lisszaboni Szerződés hatályba lépésekor, de egy alkalommal Németország saját kérésére is). A szerzők azonban elmulasztják annak kiemelését, hogy egyetlen alkalommal sem került sor a sorrend módosítására az érintett tagállam kifejezett akarata ellenére – politikai szankcióként alkalmazva. Hasonlóképp kétségbe vonja a testület pártatlanságát Morijn professzor ülésen tett azon kijelentése, miszerint bízik abban, hogy a lengyelországi választás után politikai változás fog beállni az országban, és egy másik, jogkövető kormánya lesz Lengyelországnak.
Az ülésen több képviselő is kifejezte aggályát az elnökségek sorrendjének megváltoztatásával kapcsolatban, mind annak politikai realitásait illetően, mind pedig a járulékosan ezzel okozott problémák miatt, így például Sara Skyttedal (SE, EPP), Birgit Sippel (DE, S&D), Pedro Silva Pereira (PT, S&D).
Sophia In’t Veld (NL, Renew) szerint a Meijers Bizottság javaslatainak bonyolult eljárások révén lehetne érvényt szerezni, ezért sokkal célravezetőbbnek tartja a gyakorlatban korlátozni a magyar és lengyel elnökségek mozgásterét az Európai Parlamentet érintő együttműködés minimumra szorítása által. Kiemelte, hogy a jogalkotási eljárás során a trilógus nem jogszabályi előírás, csupán szokás, így jog értelemben ahhoz sincs kötve az EP (trilógusra, azaz háromoldalú, zárt ajtók mögötti egyeztetésre akkor kerül sor az Európai Bizottság, a Parlament és Tanács között, miután a Bizottság által előterjesztett jogalkotási javaslattal kapcsolatban a Tanács és a Parlament is elfogadta saját álláspontját, így a jogalkotási eljárást megkönnyítendő a három intézmény zárt ajtók mögött egyeztet, tárgyal ki kompromisszumos javaslatot, amit aztán formálisan a Tanács és a Parlament is szentesít). Sophia In’t Veld tehát azt javasolta, hogy a magyar és lengyel elnökséget a gyakorlatban kell ellehetetleníteni, ahol lehet, megkerülni, így különösen a trilógusoktól való távolmaradással.
Bár ez a javaslat komoly aggályokat vet fel az intézmények közötti lojális együttműködés elvének érvényesülése szempontjából, ezen aggályokra sem más EP képviselők, sem a Meijers Bizottság jelen lévő professzorai nem hívták fel a figyelmet. Sőt, Kees Groenendijk professzor arra figyelmeztetett, hogy lehetséges csupán bizonyos ügyekben felfüggeszteni a trilógusokat, nem az összes jogalkotási kérdésben.
Groenendijk professzor továbbá arra is biztatta az Európai Parlament jelen lévő képviselőit, hogy a Parlament fogadjon el egy állásfoglalást, amelyben meghatározza azokat a kritériumokat, hogy mely körülmények között legyen kizárható egy tagállam a soros elnöki tisztség ellátásából, így például, ha egy tagállam ellen jogállamisági eljárás van folyamatban.
Úgy tűnik, az EP meg fogja fogadni ez utóbbi javaslatot. Gwendoline Delbos-Corfield (FR, Zöldek/EFA) – aki a magyarországi jogállamisági problémákkal foglalkozó parlamenti dosszié felelőse – az ülést követően a Népszavának azt mondta, hogy a nyári szünet után azonnal hozzá fognak látni egy állásfoglalás kidolgozásához, amelyben lefektetnék, hogy a tagállamok mely feltételek mellett tölthetik be az EU soros elnöki posztját, másrészt felsorolnák, milyen intézkedéseket hoznának abban az esetben, ha egy súlyos demokráciadeficittel küzdő ország kerülne a kormányközi testület élére.
Az ülésen felszólalt továbbá Daniel Freund (DE, Zöldek/EFA) képviselő is, aki kiemelte, hogy az elnökségi sorrend megváltoztatása nem lenne járulékos negatív hatással a magyar emberekre. Kifejtette, hogy bár a soros elnökség kérdését elsősorban a Tanácsnak kell rendeznie, az Európai Parlamentnek folytatnia kell a politikai nyomásgyakorlást a magyar és lengyel elnökségek ellehetetlenítése vagy jelentős megnehezítése érdekében.
Az ülésen és az elemzésben sem esett szó arról, hogy a magyar uniós elnökségre az uniós intézményi ciklusváltás idején kerül majd sor, holott ez jelentősen befolyásolja a magyar elnökség mozgásterét, különösen a jogalkotási eljárások terén fennálló előrehaladási lehetőségeit (a 2024. június 9-i európai parlamenti választást követően július elején, nem sokkal a magyar elnökség kezdete után alakul meg az új Európai Parlament, illetve a nyári szünet után kezdődnek az új Európai Bizottság tagjelöltjeinek parlamenti meghallgatásai).
Mindezek alapján úgy tűnik, hogy az európai parlamenti képviselők többsége tisztában van a Meijers Bizottság elemzésében foglalt cselekvési lehetőségek jogi és politikai korlátaival, azonban elkötelezettek abban, hogy a politikai nyomásgyakorlást folytassák Magyarországgal és Lengyelországgal szemben a következő hónapokban.
Kép: www.multimedia.europarl.europa.eu (képernyőfotó az ülés közvetítéséről)
