Mianmari polgárháború: a junta „a három testvér” ellenállásába ütközik
A rendkívül sokféle etnikum és milícia jelenléte megnehezíti Mianmar egységét, fegyveres összecsapásokhoz vezet, miközben a junta és az ellenállók közötti harc folytatódik. Az „Operation 1027” elnevezésű hadművelet kiemelkedő sikereket ért el három szövetséges milícia részéről, melyek Kínával határos területeken támadták a juntát. Kína közvetítőként lép fel, érdekeinek megfelelően. A kábítószertermelés és bűnözés tovább bonyolítja a helyzetet. A társadalmi és vallási feszültségek mellett politikai foglyok és tömeges kitelepítések is súlyosbítják a konfliktust.
A rendkívül sokféle etnikum és ezek milíciáinak aktív jelenléte már önmagában megnehezíti az ország egyesítését, de nem egy harcban is állt a múltban, sőt napjainkban is vannak közöttük fegyveres szintig jutó összecsapások. A junta miatt elmenekült és külhonban 2021-ben alakult árnyékkormány, a Nemzeti Egységkormány által leginkább csak névleg (de több etnikai milíciából) összetartott fegyveres ellenálló csoport a Népi Védelmi Erő. A mianmari juntának így is sok bosszúságot okoznak a milíciák, összességében mégsem találni a junta elleni fegyveres csapások közül olyat, ami valóban veszélyeztetné a junta erőit.
Az Operation 1027 elnevezésű akció azonban olyat mutatott, amit eddig nem lehetett látni. Egy hármas összefogás: a Három Testvériség Szövetség (Arakáni Hadsereg, a Mianmari Nemzeti Demokratikus Szövetség Hadserege és a Ta’ang Nemzeti Felszabadító Hadsereg) a Kínával határos Shan államban sikeres támadásokat hajt végre a junta katonái ellen 2023 októberében. Ellenséges repülőgépet lőttek le, harckocsit foglaltak el és rakétákat tudtak elbirtokolni. Kulcsfontosságúnak mondható Laukkai település novemberi elfoglalása, amikor is több mint 2000 Tatmadaw katona adta meg magát, köztük egy tábornok is.
Kína igyekszik közvetíteni a felek között. Ennek oka az lehet, hogy Kína számára lényegében mindegy lenne, ki vezeti az országot, csak stabil maradjon, hogy a befektetések, gyárak, erőforrások és útvonalak Kína számára elérhetőek legyenek. A közvetítés többször fegyverszünetet eredményezett már, ám ezt hol az egyik, hol a másik fél szegi meg. Különösen fontos eredmény a lázadók számára, hogy fontos településeket tartanak ellenőrzés alatt, sőt a kínai kereskedelmi útvonalakat is.
Az ország más részén a junta inkább eredményeket tud felmutatni, bár nem minden szempontból. A mizorami átkelőt elfoglalták. Thaiföld felé is tartják állásaikat, igaz, itt a Karen Nemzeti Felszabadítási Hadsereg intéz kisebb támadásokat a junta egységei ellen. A rohingyák juntával szembeni ellenállása kézenfekvő lenne a múltbeli, őket zaklató és elnyomó politika miatt. A széleskörű ellenállás hatására és a többfronti támadásokat megelőzve a junta azonban igyekezett tűzszünetet kötni a Rakhine államban lévő többségi rohingya milíciákkal. A pontos okot nem tudni, de ezt a tűzszünetet a rohingyák megszegték, így a junta még nehezebb helyzetbe került. 2023. november közepén átfogó támadást indított a junta ellen saját állami területén legalábbis. Közben a Chin nemzeti hadsereg kiemelkedő mennyiségű dróntámadást hajtott végre a Tatmadaw erői ellen.
Közben a toborzás sem megy könnyen számukra. Ahhoz, hogy a meglévő tiszteket megtartsák és minimalizálják a leszereléseket, illetve dezertálásokat és külföldre meneküléseket, nagyobb teret engedtek a korrupciónak. Ezzel azonban az egyik kezével adott, a másikkal elvett a junta. A korrupt haderő ugyanis gyengébb, mint korábban. A jelenség mértéke és néhány disszidens-dezertáló beszámolója is arra utal, hogy a Tatmadaw katonáinak legalább egy része, de talán nagy része is kényszerből végzi el katonai feladatát. Sokan a családjukat féltik vagy éppen a megélhetésüket, ezért nem hagyják el a junta katonai szolgálatát.
Nem tudni, mi lehetett a junta és annak vezetőjének a pontos elgondolása, de elképzelhető egy olyan koncepció, amelyet feltételeznek az orosz–ukrán konfliktus kapcsán is. A junta talán abban reménykedett, hogy gyors győzelmet fog aratni, hiszen egyrészt az ország nagyon rövid ideig élt demokratikus viszonyok között, így könnyen át tudta járni a junta adminisztrációja a teljes államot, másrészt úgy ítélték meg, hogy külföldi támogatások sem fognak érkezni. Utóbbinak oka részben Kína közelsége, ami rajta tartja kezét az országon, mégha India is sok szálon keresztül igyekszik kapcsolatban lenni az országgal, ami egyfajta puffer állammá is válik ezáltal. Másrészt a junta jó kapcsolatokat ápolt Oroszországgal, amely a háborúig (részben a háború kezdete után is) támogatta az országot haditechnikával. Harmadrészt, a junta felismerte, hogy Kína nem fog beavatkozni, mert számára is csak az a fontos, hogy stabil kormány és állam legyen tőle délre.
A világ egyik legnagyobb kábítószertermelő régiója az ún. Aranyháromszög. Ennek egy jelentős része Mianmar területéhez tartozik. Az északi és keleti részei különösen is kitettek ennek. A vele járó bevétel jórészt azonban a juntának folyik be. Ennek a pénznek egy részéből milíciákat is fizet a katonai kormány, amelyek a helyi juntaellenes milíciák ellen lépnek fel. Mivel a kábítószertermelés bűnözéssel is jár: szexmunkások, csalás, bandák, így a junta közvetetten ezek működését is támogatja. A kínai közelségből is adódik, hogy számos szexmunkás és más éhbérért foglalkoztatott kínai állampolgár. Wa államban például a kínai a hivatalos nyelv, saját fegyveres erővel rendelkeznek, kínai valutával fizetnek. Az Operation 1027 így egy picit Kína kedvére is van, hiszen egyszerre nem lép fel nyíltan a junta által vezetett Mianmar ellen, mégis rendeződni látszik általa a kínai emberek helyzete is. Bár kimutatni, bizonyítani nyílt forrásból nem lehet, de vélelmezhető, hogy Kína támogat ilyen műveleteket.
A Ta’ang Nemzeti Felszabadítási Hadsereg az Opertation 1027-ből a Taungthaman hadműveletbe olvadt bele (illetve vele párhuzamosan is folyt). Ez utóbbinak egyik stratégiai jelentőségű eredménye, hogy Mandalay városát is elérték. Ennek ellenőrzése szimbolikus jelentőségű is lenne számukra, hiszen Mandalay Mianmar második legnépesebb városa, egykori királyi székhelye.
A Tatmadaw ma is bamar többségű. Ez az etnikum volt azonban a korábbi kérészéletű demokratikus berendezkedés alatt is vezető etnikum Szu Kji politikai vezetése alatt. Közben a rohingyák is kételkednek, hiszen a Nobel-békedíjas Szu Kji éppen akkor nem állt ki mellettük korábban, amikor a leginkább szükségük volt rá.
Mianmarban csaknem 20 ezren politikai fogolyként tengetik napjaikat a börtönökben. Bár eltérő statisztikák vannak más számokat illetően, például a disszidensek kapcsán, minimum több százezer, de akár kétmillió ember is elhagyhatta szülőhelyét. 10 tábornok és 30 város került az ellenállás kezére. Csaknem 5 tucat településen hadiállapot van. A polgárháborús harcok eddig 45 ezer ember életébe kerülhettek, 30 ezer katona pedig a junta oldalán halt meg.
Az ország erőteljesen buddhista, a kormányok is többnyire támogató semlegességgel vagy időszakonként kifejezett támogatással éltek a vallás felé. Fordítva már vegyes képet látni. A szerzetesek egy nagy része a juntát támogatja, egy másik része azonban a felkelők oldalán áll. Sokatmondó, hogy az ultranacionalista és juntapárti szerzetes, Pauk Sayardaw lemondásra szólította fel Min Aung Hlaingot, a junta elsőszámú emberét.
Források
Nyitókép: Gayatri Malhotra / Unsplash