Az Európai Unió országai az elmúlt években új geopolitikai és gazdaságpolitikai kihívásokkal szembesültek, amelyek középpontjában a védelem és a jóléti kiadások közötti feszültség, az úgynevezett „guns vs. butter” dilemma áll.
A 2014-es NATO-walesi csúcstalálkozó óta, de különösen az orosz–ukrán háború 2022-es eszkalációja óta jelentősen megnövekedett a katonai kiadások szükségessége. Ez azonban komoly költségvetési átcsoportosításokat igényelhet, amely során felmerül a kérdés: képesek-e az európai országok növelni védelmi kiadásaikat anélkül, hogy csökkentenék a jóléti rendszerek finanszírozását.
Újabb, publikált tanulmányunk ex-ante megközelítéssel vizsgáltja ezt a kérdést. Egy hierarchikus klaszteranalízist alkalmazva 21 EU-tagállamot hasonlítottunk össze a következők alapján: védelmi kiadások GDP-arányos mértéke; államadósság mértéke; adóék nagysága; a humán fejlettségi index (HDI), valamint a Moszkvától való földrajzi távolság. Ezek a tényezők együttesen mutatják meg, mely országok képesek növelni katonai költségvetésüket anélkül, hogy ez szükségszerűen jóléti megszorításokkal járna.
Az elemzés alapján az országok öt klaszterbe sorolhatók. A balti államok és Lengyelország például a legmagasabb védelmi kiadásokkal és legalacsonyabb államadóssággal rendelkeznek – ezek az országok (2. klaszter) tehát képesek a katonai terhek növelésére a jóléti kiadások csökkentése nélkül, és szükségét is érzik ennek. Ezzel szemben az osztrák, belga és dél-európai államok (1. és 5. klaszter) magas adósságszinttel és viszonylag alacsony védelmi elköteleződéssel bírnak, így ők a leginkább sérülékenyek egy költségvetési „trade-off” szempontjából, ugyanakkor kevésbé érzik sürgetőnek a védelmi költések növelését. A németek és skandináv országok (3. klaszter) ugyan gazdaságilag erősek, de 2023 előtt alulfinanszírozott volt a hadseregük. Ők közepes kockázattal néznek szembe: van lehetőségük hitelfelvételre, de politikai döntések kérdése, hogy vállalják-e ennek árát. A közép-kelet-európai országok (4. klaszter), mint Magyarország, Csehország vagy Románia, a két szélsőség között helyezkednek el: közepes jóléti szinttel és mérsékelt katonai költségvetéssel bírnak, de lehetőségük van további eladósodásra, ha szükséges.
A tanulmány legfontosabb megállapítása, hogy a védelem és a jólét közti feszültség nem elkerülhetetlen. Az országok többsége – főként a konfliktushoz közel eső államok – rendelkezik olyan költségvetési mozgástérrel, amely lehetővé teszi a védelmi kiadások növelését a jóléti rendszerek sérülése nélkül. Ugyanakkor a földrajzi távolság a háborús térségtől hatással van a politikai prioritásokra: a távolabb fekvő országok társadalmaiban kisebb a biztonsági fenyegetettség érzete, így a védelmi kiadások emelése ott kevésbé sürgető és politikailag kevésbé népszerű.
A tanulmány egy kutatássorozat nem első állomása. Hamarosan újabb tanulmányokban kutatjuk azt a kérdést, hogy a védelmi kiadások bővítése miként egyeztethető össze a növekedési és jóléti célokkal.
Nyitókép: congerdesign / Pixabay, letöltés ideje: 2024.08.30.