A fenti kérdésre kerestük a választ az NKE Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézet februári kerekasztal-beszélgetésén Neubauer Katalinnal és az egyetem munkatársaival (Tóth Gergely, Czeczeli Vivien). Az apropót az adta, hogy 2022 elhozta a kétszámjegyű éves inflációt Magyarországon két évtized után újra.
A lakosság számára éppen az egyik leginkább kézzelfogható, napi szinten érzékelt termékkör, az élelmiszerek 44%-os emelkedése húzta leginkább felfelé a januárban 25,7%-os éves inflációt, hiszen ez a termékkör több mint negyedét teszi ki a fogyasztói árindex alapjául szolgáló termékkosárnak.
Több strukturális ok gyűlt össze beszélgetés során a történelmi és regionális szempontból is rekord mértékű élelmiszer-áremelkedés magyarázataként. A mindenre ható nemzetközi energiaáremelkedésen, a 2022-es forintgyengülésen, a Covid-lezárás utáni keresletfellendülésen, a háborús infláción és az élelmiszerágazati spekulatív árazáson túl több olyan tényezőt sikerült azonosítani, ami a gazdaság mikroszintjén fedezhető fel, és nem lesz tőlük egyszerűen és gyorsan megszabadulni. Így hozzájárulnak a tartósan magas árakhoz és a kétszámjegyű inflációhoz. Ugyanakkor szükséges lenne ezeket a szerkezeti problémákat kivezetni és kezelni.
Önmagában a decemberi benzinárstop kivezetése jelentős inflációs hatással volt a december–januári időszakra, de ne feledkezzünk meg arról, hogy a vállalkozók esetében ez a kivezetés már augusztus óta drágítja a termelést, amikor ma üzemanyagárakhoz képest is +200 forinttal többe került a dízel (és benzin) literje.
Ugyan a gázárban is jelentős csökkenés történt a tőzsdei árfolyamban. Mégis a költséginfláció szempontjából a legrosszabbkor teljesedett ki a nemzeti energiamonopólium (MVM), a magas gázárak időszakában, 2022 márciusában-áprilisában. A tömegesen átszerződő kis- és közepes vállalkozások egy évre vagy akár éven túl is tartósan a legmagasabb gázáron szerződtek le az MVM-mel, míg a lakossági ártámogatás rájuk nem vonatkozik. Így magas és versenyképtelen energiaköltségük tartósítva lett. Ennek következtében – ha nem mennek tönkre – a magas árakat tartják fenn ezek a szerződések. A KKV-k energiakorszerűsítésre pályázhatnak állami támogatásra, ártámogatásra nem, így rövid távon nem várható a költségalkalmazkodásuk. A csődbemenő cégek a kínálatot csökkentik, ami kedvezőtlen az inflációra.
Az ársapkák ugyan a szabályozott árú termékeken keresztül lefelé húzzák az inflációt, keresztár-hatásokon és iparági szerkezeti torzításokon keresztül. Az ársapkák rövid távon kiválóan kezelték a háborús inflációs szociális kihívását, de éves távlatban egyre inkább eltorzítja a piaci viszonyokat. A tartós túlkereslet alakult ki azon élelmiszerek iránt, amit ráfizetés termelni mindaddig, amíg az ársapkának van szociális létjogosultsága. Tehát igazából hiány alakul ki a megfizethető termékek helyett. A tartós ársapka okozta torzulást jól példázza az, hogy az olcsó csirkemellhez és -farháthoz csak úgy jutunk hozzá, ha egész csirkéket tenyészt a mezőgazdaság, de a többi „alkatrészére” nincs akkora kereslet, mint a hatósági áras termékre. Ebből rövidtávon lehet az is, hogy a csirkeszárny is olcsó, de hosszú távon az üzembezárás és a szűkös kínálat következik a piacgazdaság logikájából.
A hazai mezőgazdaság és élelmiszeripar önmagában is tartogat szerkezeti feszültségeket. (Természetesen nem hagyható figyelmen kívül a 2022-es aszály mint kiinduló állapot, és az ehhez nem megfelelően igazodó vízgazdálkodás egy regionális vízgyűjtő terület medencéjének alján.) Kihívást okozott az iparág számára a háború, az átmenetileg megugró világpiaci ár és az árszabályozás okozta importkiesés gyors pótlása. A tejipar, amely legnagyobb áremelkedést produkálta, a hűtés miatt a leginkább költségérzékeny az energiaárak emelkedésére és fent említett tartósított magas energiaköltségekre. Ez egyben az élelmiszeripar költséghatékonysági, versenyképességi és termelékenységi problémáira is rávilágít. Az élemiszerinfláció letörése ellen hat a következő hónapokban, hogy az italgyártás még csak ezek után érvényesíti az elmúlt hónapok költségnövekedését.
Végül nem csak az ársapkák mihamarabbi kivezetésén érdemes elgondolkodnia a gazdaságpolitikának, hogy ne halmozódjon tovább a szerkezeti feszültség, de az is megfontolandó lenne, hogy mit érdemes támogatni a MOL rekordnyereségéből különadón keresztül 2610 milliárd forintra duzzasztott rezsivédelmi alapból: a drága gázt finanszírozni a fogyasztókat röghöz kötve a régi struktúrákban és technológiákban vagy az energiakorszerűsítésre ösztönözni a háztartásokat?
A cikk eredetileg a Növekedés.hu oldalon jelent meg. Nyitókép: Szilágyi Dénes.
