2019-es év végén és 2020-as év elején számos előrejelzés, szcenárió született az évre és az új évtizedre vonatkozóan a gazdasági élet különböző szereplőinek várakozásait tükrözve. E prognózisok másfél-két hónapig ugyan részben vagy teljesen tartották magukat, mindazonáltal márciusban a Covid-19 járvány egy csapásra mindent felülírt. A kidolgozott gazdasági forgatókönyvek, projekciók, s a gazdaságpolitikai intézkedések azóta is folyamatosan változtak/változnak attól függően, hogy az egészségügyi helyzet és a járvány terjedése (ezáltal a negatív gazdasági sokkhatások keresleti és kínálati oldalról) milyen ütemet öltött, milyen mértékű gazdasági korlátozó intézkedések kerültek bevezetésre, s ebből következően milyen gazdaságpolitikai intézkedésekre volt szükség a gazdasági károk enyhítése érdekében.
Az NKE ÁNTK és NKE EJKK GVKI közös konferenciáján az ÁNTK közgazdászai arra vállalkoztak, hogy az ez évben permanensen, s gyorsan változó gazdasági környezet keretrendszerében három releváns témakörben (Európa gazdasági pozíciója; közpénzügyek; technológiai fejlődés) értékelik a 2020-as év tükrében az évtized gazdasági lehetőségeit, kihívásait. Az eltérő tématerületek perspektívái ellenére a szakértők között számos aspektusban egyetértés mutatkozott. Hangsúlyozták, hogy a statisztikai adatokból kirajzolódó számottevő gazdasági visszaesés mellett a kilábalás elhúzódó folyamat lesz. A konjunktúraciklusok ingadozása, s az elmúlt időszakok válságai nyomán a jelenlegi generációk már eddig is különböző (pénzügyi, reálgazdasági, adósság, s a jelenlegi egészségügyi) krízisek negatív következményeit tapasztalhatták meg. A gazdasági hatások, és a helyreállás mértékének és időtávjának meghatározó tényezője – a turbulens hatásmechanizmusok mellett – ugyanakkor az adott gazdaság kiinduló állapota, makrogazdasági helyzete, válságállósága is. A jelenlegi krízisben (függetlenül attól, hogy single-hit vagy double-hit szcenárió érvényesül) a kiinduló állapot meghatározó tényezője a válságkezelésnek, s a válság elhúzódásnak Mindazonáltal – ahogy a konferencia résztvevői is hangsúlyozták – a helyreállást követően nem e kiinduló állapothoz való egy az egyben való visszatérés a cél, hanem egy magasabb hozzáadott értéket termelő gazdasági állapot elérése. E célkitűzés eléréséhez járulhat hozzá az elmúlt években már előtérbe került társadalmi és környezeti fenntarthatóság, valamint a technológiai fejlődés vívmányainak gyorsuló implementációja. Utóbbi már jelenleg is közvetlenül és közvetve érezteti hatásait. Emellett számos ágazat technológiai fejlődése hozzájárulhat a magasabb hozzáadott értékű gazdasági állapot eléréséhez.
A változó tendenciák – összefüggésben az előző 2008-as pénzügyi és 2010-es európai szuverén adósságkrízissel és válságkezeléssel – a közgazdaságtani, gazdaságpolitikai eszközök (állami szerepvállalás – fiskális politika, monetáris politika) lehetőségeinek bizonyos szintű megváltozását, alkalmazkodását eredményezte. A szakértők azonban hangsúlyozták, hogy a monetáris politika és fiskális politika számottevő szerepe akár fenntarthatósági problémákat is eredményezhet: monetáris oldalról a mérlegfőösszeg szintjének szerepét, míg fiskális oldalról a költségvetési aktivitás és az államadósság kezelésének szerepét kell hangsúlyozni.
Azt az eddigi tapasztalatokkal összefüggésben leszögezhetjük, hogy a Covid-19 járvány a gazdasági szereplők oldaláról a 2020-as évtizedet alapjaiban fogja meghatározni, s az idei év fő gazdasági perspektívája a folyamatos alkalmazkodás a járványhelyzet alakulásához, és a gazdasági élet minden területén a változás állandósága.