Az NKE GVKI november 12-i konferenciájának része volt a magyar turizmus szakembereivel folytatott beszélgetés. Aki ezt végighallgatta, annak horrorisztikus élményben lehetett része még úgy is, hogy tisztában volt azzal, hogy az ágazatot súlyosan érintette a mostani válság. (A kerekasztal nyers videója megnézhető vagy letölthető itt.) Az iparágat képviselő vállalkozóktól és cégvezetőktől megtudhattuk, hogy 2022/2023-as távlatban gondolkoznak az iparág felfutásában. Továbbá azt is, hogy az év elején még 400 ezer főt foglalkoztató turisztikai iparág szállodaiparban 200 ezer fő, a vendéglátásban és rendezvényszervezésben 60 ezer fő, az idegenvezetők közül pedig mind az 5 ezer fő elvesztette az állását az ágazaton belül. Őszre már nem csak a budapesti, hanem a vidéki turizmust is kiütötte a koronavírus második hullámának beindulása és az augusztus végi határlezárás, nem beszélve a november-decemberi gazdasági lezárásról. Utóbbi olyan váratlanul érte a vendéglátást, hogy „roskadoznak a fagyasztók” az eladatlan libacomboktól.
Kiderült az is, hogy a budapesti szállodaiparon nem lehet segíteni a hazai vendégek megszólításával, mert közel nulla vendéget sikerült megszólítani az igen kedvező árú szállodai csomagokra az elmúlt hónapokban. A vidéki lakosságnak pedig egyáltalán nem vonzó lehetőség Budapesten megszállni. Sem a jövedelmük, sem az országon belüli távolságok, sem az igényük, sem az okuk nincs meg rá, hogy Budapest és budapesti szállodában töltsék az idejüket – függetlenül a most érvényes lezárástól.
A hozzászólásokból úgy tűnik, hogy a turisztikai iparág most már elengedte a következő 5 hónapot, mivel november és december a vírus tetőzése, január-március pedig mindig is a holtszezon időszaka. Viszont, ha áprilisban nem nyithatnak ki, akkor már nem is érdemes tervezniük hosszabb távon, mert a nyitás elmaradása esetén biztosan tömeges csődök és felszámolások várhatók.
A bankok és biztosítók sem éppen támogató módon állnak a szállodákhoz. Lényegében a hitelek és a biztosítási összegek 60-100 százalékának megfelelő fedezetet kérnek, amelyből inkább az olvasható ki, hogy elriasztják a szállodákat, minthogy hitelezzék őket.
A rövidtávú katasztrofális helyzet mellett még inkább riasztó tendencia, hogy az ágazatból elvándorló több tízezezer szakképzett munkavállaló nagy része valószínűleg nem fog visszatérni a nyitás után a kényelmesebb időbeosztású informatikai, közigazgatási vagy multiknál betöltött adminisztratív munkájából, így a magyar szállodák és vendéglátók ott fognak állni félháznyi kapacitással a jövőbeni vendégek érkezésekor. Ezt a folyamatot rontja, hogy a felsőoktatásban is elriasztja a jelentkezőket az iparág helyzete attól, hogy turisztikai szakokra jelentkezzenek.
A szükséges állami támogatások kapcsán a legfontosabbnak azt a szemléletet tartotta a vendéglátók képviselője, hogy ne a mai állapotokat konzerváló támogatásokat adjon a kormány, hanem piacélénkítő eszközöket alkalmazzon, amely hatékonyságra és piactisztulásra kényszerít. Ennek jegyében tettek javaslatokat a kiszállításra/elvitelre kerülő ételek áfájának 5%-ra való csökkentésére. (Az éttermi áfa eddig is 5% volt, de az elvitel esetében 27%. Tehát logikus, hogy ha a kieső éttermi fogyasztás megy át kiszállításos ételrendelésbe, akkor ez esetben lehetősége legyen az éttermeknek ezt az árelőnyt fenntartani.) Időközben egyébként a miniszterelnök bejelentette, hogy ez az áfacsökkentés megtörténik. További javaslat, hogy ne egy, hanem hat hónapra kapjon a szállodaágazat járulékmentességet a munkaerőköltségre. Valamint érdemes lenne az egy-két évnyi hátralévő holtidőt kihasználni arra, hogy a vidék turisztikai infrastruktúráját felfejlesszék olyan szintre, ami képes Budapesttel egyenrangú minőségű úticélokat kínálni a külföldi turistáknak, úgy, mint például Provance Párizzsal szemben.
Forrás: Shutterstock)