Czeczeli Vivien – Kutasi Gábor
A 2020 júliusi Európai Tanács ülés változásokat hozott az EU következő hosszú távú költségvetésében és egyetértésre jutott ezen felüli hitelforrások bevonása ügyében is. Mint az korábbi cikkünkben írtuk, az eredeti költségvetés lényegében megszorítást jelentett a kevésbé fejlett tagállamok – így Magyaroszág –, valamint általánosan a mezőgazdasági ágazat számára, miközben más dimenzióban a 2019-es tervhez képest az alku áldozatául estek a digitalizációt és az energiafelhasználás zöldítését szolgáló célokra szánt forrásokra. Ennek a nagyságrendjének az érzékeltetésére egy extrém példa, hogy Lengyelország például Méltányos Átállási Alapjából (Just Transition Fund) 40 millió euró helyett csak 10 millió eurót kap a szénbányákról való iparági átállásra. (Magyarország ezen alapból amúgy is csak kis összeggel részesült volna.) A kölcsönök lehívásakor azonban ez még az országok preferenciája alapján alakulhat kedvezően is.
A válság eltüntette a korábbi szűkmarkúságot
A 2021-2027 uniós költségvetés eredetileg csökkenő tendenciája az állam és kormányfők egyezségével kiugró mértékű növekedésbe és bőkezűségbe fordult át. Az eredetei javaslat 1134,6 milliárd euróról (EU hétéves össztermékének 1,114%-áról) szólt, az új javaslat 1824,3 milliárd euró (az EU hétéves GNI 1,791 %-a). A csavar természetesen a történetben, hogy nem csupán a szokványos befizetésekből áll össze a költségvetés. Az eredeti formában a szokásos többéves pénzügyi keret (Multiannual Financing Framework, MMF) 1074,3 milliárd euróra csökken. Mindezt kiegészíti az EU új generációja (Next Generation EU) becenevet viselő kilábalási alap, amelynek a 750 milliárd euró forrása két részből tevődik össze: 390 milliárd euró vissza nem térítendő támogatás és 360 milliárd euró kölcsön. A 750 milliárdból 560 milliárd a gazdaság újraindítására és az új egészségügyi viszonyokhoz való igazítására fordítandók, de a maradékból részül másik kilenc cél is, többek között az adósságtörlesztés fizetőképességének fenntartására, a Horizont kutatási programokra, vidékfejlesztésre, fosszilis energiaforrásokról fenntarthatókra való áttérésre stb. A megállapodás kimondja, hogy „[a]z egyes tagállamok által felvehető kölcsönök maximális volumene főszabályként legfeljebb a GNI-jük 6,8 %-a lehet.” A következőkben Magyarország elért pozícióját értékeljük Csehország, Szlovákia, Lengyelország és Románia számainak tükrében.
A magyar többletforrás
A 2020. júliusi tanácsi ülés eredményeképpen létrejött kompromisszum mind az öt, általunk vizsgált ország vezetőjét elégedettséggel töltötte el. Az országszintű támogatásokra vonatkozó információk még igen frissek. Sok esetben nyilatkozatokból lehet a főszámokat is egyelőre megtalálni. Szlovákia esetében csak az új értéket találtuk, míg Románia esetében nincs információ az új értéken belül a hitel arányára. Az biztos, hogy Lengyelország több, mint duplájára emelte a lehetőségeit, de mindezt a többletet kizárólag a hitelkerethez való hozzáféréssel, amely a teljes forrásának több, mint 56 százalékát adja. Csehország esetében is túlnyomó részt a hitelkeret bővülése adja a júliusban megemelkedett forráslehetőséget. Magyarország négy – ismert hitel/támogatás bontású – ország közül a legkisebb hitelaránnyal és a legnagyobb vissza nem térítendő támogatási aránnyal (83%) rendelkezik, ugyancsak jelentős forrásbőség mellett.
Az uniós források felhasználása tekintetében a V4 országokat és Romániát vizsgálva, az integráció kezdetétől szinte végig kiemelkedő mértékben tudta lehívni a támogatásokat a magyar gazdaság. A következő költségvetési időszakra vonatkozó saját számítások alapján az első tervezési időszak a visszaesést, a júliusban átdolgozott költségvetési terv viszont emelkedést mutat az egy főre vetített támogatás mértékében – ide számítva a hitelkeretet is. Ezzel a vizsgált országcsoport középmezőnyében van Magyarország, amit még árnyalhat tényleges keretfelhasználás a jövőben. Lengyelország és Szlovákia több, a cseh és a román gazdaság kevesebb kerethez jut a 2019-es lakosságszámra vetítve, mint a magyar.
A júliusi maratoni tárgyalásokról a V4 országok mindegyike és Románia is elégedetten távozott. Az előzetes (2019-es) terveket felülíró 2020. júliusi számok jelentős nagyságrendbeli különbözősége már az egy főre és egy évre jutó átlagos forrásértékekben is megmutatkoznak. Összehasonlításában ugyanakkor szembetűnő, hogy a teljes támogatásokat tekintve most Lengyelország kapja a legnagyobb összeget: a 284 milliárd euró értékű forrás csaknem 5,5-szerese a Magyarországnak és Csehországnak szánt összegeknek. Az abszolút összegen túlmutatóan az egy főre jutó értékek is előrevetítik, hogy Lengyelország az egyik legnagyobb nyertes, emellett Szlovákia ugyanezen vetítési alapon szintén igencsak kedvező pozícióhoz jutott. A teljes összeget tekintve mégis a legszűkebb támogatási keretet az említett országok közül Szlovákia tudhatja magáénak 32,9 milliárd eurós összegben. Lengyelország az új uniós költségvetés összességét tekintve is az egyik legnagyobb kedvezményezettként tartható számon, s a koronavírus válságkezelési csomagból szintén a legmagasabb összegek egyikét tudhatja magáénak. Bár az ország viszonylag megfelelő helytállást tanúsít a válságot illetően, fontos megjegyezni, hogy a koronavírus-alap elsősorban a pandémia előtti gazdasági állapot alapján kerül felosztásra. Kiemelendő továbbá az ország gazdaságának erős szénfüggősége, amelynek révén – a változások ellenére – szintén jelentős összegeket szerzett, annak ellenére, hogy Lengyelország az egyetlen olyan uniós ország, amely nem csatlakozott a 2050-re megvalósítandó klímasemlegességi tervhez. Csehország elégedettségét nemcsak a tárgyalások utolsó napjain szerzett addicionális 1,55 milliárd euró támasztja alá, de az ország egyedüliként kapta meg azt a lehetőséget, hogy a források 25%-át szabadon mozgathatja az egyes felhasználási fejezetek között, nagyobb szabadságot biztosítva így a pénz elköltésére. Korábban, 2018-ban ez mindössze 5% volt.
Mekkora növekedési hatásra számíthatunk?
A növekedési hatások tekintetében annyira óvatosan fogalmaznak a nyilvános dokumentumok és publikációk, hogy lényegében az uniós források közvetlen növekedési hatásaira vonatkozó jövedelemtöbbszöröző hatást általánosabb fiskális mutliplikátorokkal kell behelyettesítenünk. A kiinduló feltételezés, hogy az uniós forrás is állami költés, így az általános kiadási multiplikátorral számolhatunk a többletforrások esetében. Erre vonatkozóan több számítási módszertan is létezik, amelyek különböző évekre és országcsoportokra adnak becslést. Alábbi ábránkon négy különböző multiplikátorral végeztünk számításokat. A Blanchard és Leigh által számított multiplikátor általános (m= 1,095) és a kilógó értékeket figyelmen kívül hagyó (m=1,279) változatát is alkalmaztuk. (Előbbi a QUEST modell mutliplikátorával szinte megegyező mértékű.) A HERMIN modellcsalád lényegében a periférikus régiók gazdasági fejlődését, a kohéziós politika hatásait követi nyomon. Az EKB műhelytanulmánya kihagyja a magyar multiplikátor-számítást, ezért esetükbe a hasonló struktúrájú cseh értéket használtuk. A számításokat több értékre is elvégeztük: egyrészt a közszájon forgó plusz 3 milliárd euróra, másrészt az EU által eredetileg tervezett 39 milliárd eurós támogatásra, majd a júliusban hitellel együtt adott keretre, végül a Portfolio.hu becslése alapján állami önrésszel együtt számolt 61,5 milliárd euróra.
A multiplikátorok alapján a júliusi tanácsi ülésen megszerzett 3 euró többlettől összességében 3,3–5,4 milliárd euró többletjövedelem megjelenése várható a magyar gazdaságban az Európai Bizottság által 2019-ben előterjesztett tervváltozathoz képest. A teljes hitelkeret lehívása esetén 52,8 milliárd eurós teljes támogatási keret 57,8 és 94,5 milliárd euró jövedelmet eredményezhet, míg az állami önrésszel együtt a 61,5 milliárd euró 67,3 és 110,1 milliárdot. Mindez csaknem duplája az eredetileg szánt 39 milliárdos támogatási keret által várható jövedelemhatásnak.
Fiskális unió tesztüzemmódban
Az Európai Tanács tárgyalási emlékeztetője tárgyalja a felvehető kölcsön részleteit és a közös kockázatvállalás mechanizmusát. A közös hitelfelvétel, még ha fel is van osztva a felhasználása, és az ehhez társított vissza nem térítendő kilábalási alap által megemelt uniós költségvetés egy erős lépés a fiskális unió lényege felé. Ez azonban tekinthető csupán átmeneti jellegűnek, mert a felhasználhatóság idejét behatárolja. Azonban a lehívott kölcsönöket 2058-ig kell a tagállamoknak törleszteniük, ami a közgazdaságilag értelmezhető időtávokat tekintve szinte már a nagyon hosszú távon is túlmutat. Ha nemzetközi jogilag nem is beszélhetünk fiskális unióról és föderális integrációról, a közös hitelfelvétel és a megnövelt vissza nem térítendő támogatások felhasználását és hatását érdemes lesz követni a szokásos integrációs szempontokon túl úgy is, mint a fiskális unió tesztverzióját, amely során kiderülhet, hogy az EU, mint fiskális kockázatközösség együttműködőképes lehet-e a jövőben, vagy esetleg a potyautas kockázatáthárításra fog sok megsegített ország játszani.
