Az EU következő költségvetési tervezése
Az Európai Unió a 2028–2034 közötti időszakra új többéves pénzügyi keretet (MFF) készít elő, amely meghatározza a kiadási prioritásokat és a költségvetés méretét. A döntéshozók összetett kihívásokkal néznek szembe, miközben megpróbálják összehangolni a tagállamok eltérő igényeit az EU-szintű célokkal.
Ha az Európai Bizottság nyilatkozataiból és politikai mozgásából indulunk ki, a következő MFF-nek egyszerre kell választ adnia a geopolitikai változásokra és a politikai kérdésekre, miközben konfliktusokat kénytelen generálni az eddigi társadalmi kedvezményezetekkel. Az ukrajnai háború és a globális instabilitás, valamint az illegális migráció megítélésben történő lassú fordulás következtében megnövekedő határvédelmi igény kikényszerítik a védelmi és biztonsági kiadásokat növekedését közösségi szinten is. Az EU kénytelen lesz fejleszteni katonai képességeit, és a Bizottság szándéka szerint Ukrajna finanszírozását is a jelenlegi közösségi költségvetéshez képes erőn felül vállalná.
Kénytelen lesz az EU újragondolni a zöld és digitális átállás hatalmas beruházásokat igényét is. A klímacélok egyre csak halasztódnak, míg a digitalizáció terén súlyos versenyhátrányba került az EU. A klímasemlegesség elérése, a megújuló energiaforrásokba való befektetés és a digitális technológiák fejlesztése kulcsfontosságú a jövőbeli versenyképesség szempontjából. Mindeközben élesedni fog a NextGeneration program finanszírozására felvett adósság törlesztése, amely a jelenlegi költségvetés méretét tekintve a források 20%-át köti majd le.
Az Európai Unió Közös Agrárpolitikája (KAP) az EU költségvetésének 40% körüli részét teszi ki, és mint ilyen, számos költségvetési kihívással néz szembe. Az egyik legnagyobb probléma a KAP folyamatos finanszírozási igénye egy olyan időszakban, amikor az EU-nak más, sürgető prioritásai is vannak, mint például a zöld átmenet, a digitalizáció és a védelem. Ez feszültséget okoz a tagállamok között, hiszen nem mindegyik látja ugyanolyan mértékben indokoltnak a jelenlegi kiadási szinteket. Emellett a támogatások elosztásának méltányossága is visszatérő vitaforrás. A jelenlegi rendszer gyakran a nagybirtokoknak kedvez, miközben a kisebb gazdaságok és az induló agrárvállalkozások hátrányos helyzetbe kerülhetnek. Ez nemcsak a társadalmi igazságosság szempontjából vet fel kérdéseket, hanem a vidéki foglalkoztatás és a fenntartható gazdálkodás ösztönzését is nehezíti. A zöldítéshez kapcsolódó támogatásokhatékonysága is felmerül, hiszen a környezetbarát gazdálkodási módszerekre való átállás jelentős beruházást igényel, és a KAP-nak biztosítania kell, hogy ezek a források valóban célba érjenek és mérhető eredményeket hozzanak. Az EU bővítése is új költségvetési terheket jelenthet a KAP számára. Az új tagállamok beillesztésekor figyelembe kell venni agrárgazdaságuk sajátosságait és a támogatások harmonizációjának szükségességét, ami jelentős pénzügyi kiigazításokat igényelhet a jövőben.
Intézményi szempontból az Európai Bizottságnak és a delegáló tagállamoknak érdemes lesz végig gondolnia, hogy az EU költségvetési forrásait érdemes-e politikai fegyverként használni továbbra is. Szolgálja-e a kohéziót, a szolidaritást, a versenyképességet és az intézményi hatékonyságot a közösségi források politikai kondicionalitása, ráadásul olyan intézményi feltételek mögé rejtve (demokrácia, jogállam, antikorrupció), amely értékeket ezzel leértékelnek és lejáratnak? A kérdés nyitott mindkét irányba. A 2020-as évek lengyel és magyar esete bőven ad lehetőséget a kiértékelésre bármilyen szempontból.
Bár a kiadási igények nőnek, a költségvetési források nem korlátlanok. Ezért meg kell vizsgálni, hol lehet megtakarításokat elérni. A KAP reformja és az adminisztratív költségek csökkentése potenciális megtakarítási lehetőségeket kínál. A reform lehetőséget teremthet a támogatások igazságosabb elosztására és a környezetbarát gazdálkodási gyakorlatok ösztönzésére. A bürokratikus akadályok csökkentése és az EU intézményeinek hatékonyabb működése szintén hozzájárulhat a költségvetési megtakarításokhoz. A jelenlegi MFF a bruttó nemzeti jövedelem (GNI) körülbelül 1%-a. A növekvő kihívások miatt azonban ez a szint valószínűleg nem lesz elegendő. A jövőbeli MFF méretéről heves viták várhatók. Egyes elemzők szerint a GNI 1,3–1,5%-ára lenne szükség, míg mások a jelenlegi szint óvatos növelését javasolják 1,1–1,3%-ra. A pontos összeg a tagállamok közötti politikai kompromisszumoktól függ. A gazdasági helyzet, a tagállamok közötti szolidaritás és az EU jövőbeli ambíciói mind befolyásolják majd a döntéshozatalt.
Nyitókép: European Parliament / Flickr
