Az Eurostat nemrég közölt számításai szerint, örvendetes módon folytatódott az újonnan csatlakozott közép-kelet európai államok gazdasági felzárkózása a fejlettebb régi tagállamokhoz. A magyar önbecsülés számára külön szívmelengető hír volt, hogy nyolc évvel pozícióvesztésünk után ismét Lengyelország elé kerültünk a fejlettségi rangsorban.
(vásárlóerőparitáson, EU átlag = 100)
Forrás: Eurostat
A kevésbé fejlett gazdaságok felzárkóz(tat)ása az Európai Unió egyik fontos célkitűzése. Az Egységes Európai Okmány 130a. cikke ugyanis azt irányozza elő, hogy „Az általános, harmonikus fejlődés előmozdítása érdekében a Közösség fejleszti és folytatja a gazdasági és társadalmi kohézió megerősítését célzó tevékenységeit. A Közösség különösen törekszik a különféle régiók közötti különbségek és a legkedvezőtlenebb helyzetű régiók elmaradásának csökkentésére”.
Tanulságos ezeket a célkitűzéseket szembesíteni az adatokkal. Tagállami szinten vizsgálódva jellemzően érvényesült a konvergencia: 2000-ben az átlagosnál kevésbé fejlett (vízszintes tengelyen 100 alatti értékkel rendelkező) országok 2018-ra javítottak relatív pozícióikon (pozitív érték a függőleges tengelyen), míg a fejlettebbek (vízszintes tengelyen 100 feletti érték) előnye fokozatosan olvadt (negatív érték a függőleges tengelyen). Részleteiben azonban felfedezhető az is, hogy a konvergencia korántsem egyöntetű: egyfelől látványos a balti államok és Románia kimagasló teljesítménye, másfelől viszont a dél-európai államok (Ciprus, Görögország, Olaszország, Portugália, Spanyolország) nemhogy közeledtek az EU átlaghoz, hanem egyenesen távolodtak tőle.
Forrás: Szerző számítása Eurostat adatok alapján
És mi a helyzet, ha a konvergenciát nem tagállami szinten, hanem kisebb földrajzi egységre vonatkoztatva vizsgáljuk? A megyei szintű adatok alapján (ez az Eurostat nómenklatúrája szerint a NUTS3-as szintet jelenti) még borúsabb a kép: csupán 6 tagállamban csökkentek az országon belüli különbségek, míg 15-ben – köztük Magyarországon –növekedtek a területek közti különbségek. Ezekben az országokban mindenütt a főváros teljesítménye múlta felül a többi terület növekedését, így tovább fokozódott a fővárosok már 2000-ben is meglévő gazdasági erőfölénye. (E jelenség lehetséges magyarázataira még visszatérünk egy következő blog-bejegyzésünkben.)
(2018–2000. évek különbsége)
Megjegyzés: 7 tagállamra nem érhetők el NUTS3 szintű bontások, Írország esetén 2000–2014. évi szórások különbsége szerepel
Forrás: Saját számítás
Összegezve megállapítható, hogy bőven van még mit tenni a gazdasági kohézió előmozdítására. Szerencsére ehhez uniós szinten jelentős pénzügyi források, a kohéziós alapok állnak rendelkezésre. Jelenleg éppen a következő hét év költségvetését készítik elő az európai fórumok, és ahogy korábban, úgy most is nagy viták előzik meg a források felosztását. Az Európai Unió állampolgáraiként annak szurkolhatunk, hogy a kialakításra kerülő pénzügyi keretek és azok eredményes felhasználása hathatósan fogja előmozdítani a kitűzött gazdasági kohéziót. Egyben magyarként annak is drukkolhatunk, hogy a konvergencia révén tovább folytatódik felzárkózásunk a némelykor irigyelt osztrák sógorok életszínvonalához.
